Világositsatok fel tisztelt J. Tanúi, hogy miért bűn elfogadni a Szentháromságot?

„Ez aztán a terjedelmes, és bő válasz! Ezt nevezem. Csak szerintem senkinek sem lesz türelme elolvasni.”

Kedves Barátom! Alexander Joy háromságról szóló értekezése 35 oldalas. Miért gondolod, hogy azt elolvasni van türelme az Olvasóknak, ezt a pár bekezdést meg nem? Szerinted?

oooooooooooooooooo

„Ahogy tartodtad ez az "előadást" simán keresztre feszítedted Jézus Krisztust minden szavaddal újból és újból.”

Pl. ezt írtam: „Amikor Jézus kijelentette, hogy az ő Istene és a mi Istenünk az ugyanaz, tehát az Atya (vö. Jn 20:17)” - ezzel mivel feszítettem Keresztre Jézus Krisztust, amikor azt ismételtem meg, amit ő mondott?!

ooooooooooooooooo

„Ne haragudjatok de semmi komoly választ nem tudok most írni,erre nem!”

Akkor komolytalan választ miért írsz? Feltettél egy őszintének mutatkozó kérdést, bibliailag alátámasztott válasz kaptál rá, és most a pokolba küldesz a válaszom miatt? Először is a pokol az emberiség közös sírja, ha nem tudnád, Jézus is a pokolban volt némely magyar bibliafordítás szóhasználata szerint. A reagálásodból létszik, hogy teljesen komolytalan vagy, nem komoly bibliakutató.

„Méghogy "mélységes tisztelet..." á.á az nem elég mert ugyan az a tisztelet jár a Fiúnak mint az Atyának,legalábbis az én Bibliámban az áll. És az Atyát,hogy lehet a legjobban tisztelni? Imádatban, és ha az Atyát imádatban lehet akkor a Fiút is ugyan úgy kell.„

Nem véletlenül használ más szót a Biblia az imádatra és a tiszteletre, vagyis a kettő nem ugyanaz. Ha az volna, nem kellene külön szóval jelölni őket.

Az Isten nem azt mondta, hogy imádatban tiszteljük a Fiát, ezt csak te így értelmezed. Az imádatot Jézus egyenesen az Atyához kapcsolta, hogy Őt imádják szellemben és igazságban – nem pedig a Fiút! (vö. Ján 4:23) A Jelenések könyvében nyomon követhető, hogy a Fiút soha senki nem imádja (vö. 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) Olyan hol van a Bibliában, hogy imádatot kell érteni azon a szón, amikor a tiszteletről beszél Isten szava?

ooooooooooooooooooo

„szerintem nem vagy tisztában azzal,hogy mit jelent a Szentháromság. „

A szentháromságtan szerint három isten van egyben: az Atya Isten, a Fiú Isten, és a Szent Lélek Isten, mind a három egyenlő, hatalomban, természetben és örökkévalóságban. Amint a Catholic Encyclopedia magyarázza az Áldott Szentháromság fejezet alatt: Szentháromság megnevezés alkalmazása jelenti a központi tant a Keresztény vallásban, az egy Istenségben Három Személy van: az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem, ez a Három Személy teljesen külön álló egymástól. Ezek az Atha-nasian hitvallás szavai: Az Atya is Isten, a Fiú is Isten, és a Szent Szellem is Isten, és még sincs három Isten, hanem egy Isten .

Nos, akkor tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent a Szentháromság. Viszont ha ezt jelenti, akkor megkérdezném, ha Isten azt mondta, hogy „rajtam kivül nincsen Isten” (Ézsa 44:6), akkor először is ezt ki mondta, az Atya, a Fiú vagy a Lélek? Mert egyes számban mondja. Hogy lehet a másik kettő Isten, ha az Atya azt mondja, hogy rajta kívül nincs Isten? És ha mégis van (ami nem lehet Isten kijelentése szerint), akkor miért nevezte az Atyát Jézus egyedül igaz Istennek, ha még van mellette kettő? (vö. Ján 17:3)

Továbbá: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad /MONOSZ/ vagy felséges Isten az egész földön.” (Zsolt 83:19) Nos, hol nevezi a Szentírás Felséges Istennek Jézus Krisztust vagy a Lelket, ha nem egymagában van az Isten, hanem három személyben?

Bemásolom egy másik kérdésre adott válaszomat. Ezeket hogyan magyarázod?

1.

Sokszor felhozzák ezt a verset a háromság bizonyítására:

János 17:21

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél el engem. "

Viszont, ha szó szerint értjük az egyenlőséget, akkor Jézus minden tanítványa egyenlő vele és Istennel.

2.

Mikor tanítványai megkérdezték Urunkat, hogy mikor jön el a vég, azt mondta, hogy azt senki sem tudja, csak az Atya. Ha egyenrangú vagy egyenlő Istennel, akkor hogy-hogy csak az Atya tudta?

3.

Amikor az Ördög megkísértette Jézust: Lukács 4. fejezet " 6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. "

Nos, mit mondott Jézus válaszul az Ördögnek, mikor azt kérte, hogy imádja őt? Hogy csak Istennek szabad imádatot bemutatni. Nem azt mondta, hogy őt kell imádni, hanem Istent.

4.

A Biblia azt írja Jézusról, hogy "az Isten is felmagasztalá őt" tehát megint csak nem lehetnek egyek.

5.

Az írás mondja, Jézus "az egész teremtés elsőszülöttje". Tehát nem öröktől fogva létező, hanem Isten teremtménye.

6.

János 14:28 "az én Atyám nagyobb nálamnál"

7.

"Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten." Itt is azt írja, hogy az Atya nagyobb, mert ugyanúgy, ahogy a férfinek feje Krisztus, Krisztus feje az Isten.

8.

János I. levele 4.rész 14. És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.

15. A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.

Itt megint csak arról van szó, hogy az Atya elküldte a Fiút. Ha egyek/egyenrangúak, akkor hogy küldhette el az Atya?

Válaszodra reagálva.

Az egyik vers, amit idéztél: "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel

hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból,

akkor üdvözülsz. " Ez már megint megcáfolja, hogy egyek lennének, mivel itt azt írja, hogy Jézust Isten támasztotta fel.

A Fil 2:10 kiegészítése képpen:

1Korinthus 15:27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy AZON KÍVŰL, a ki neki mindent alávetett.

28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is ALÁVETTETIK annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

"Ebből az összehasonlításból láthatjuk, hogy azokat a jellemzőket, amelyeket az Ószövetség

Jahvéról állít, az Újszövetség egyértelműen Jézusra alkalmazza."

Hol alkalmazza a Legfelségesebb/Magasságos jelzőt, amit az Ósz Jahvéról állít, az ÚSZ Jézusra? Vö. Csel 7:48;Luk 6:35)Ha sehol, akkor nem Jézus Krisztus a Legfelségesebb/magasságos Isten, és akkor az összes szöveged egy félremagyarázás. Kezdve azzal, hogy Isten nem jelent meg testben, nézd meg mit ír a görög szöveg, mit mond, ki jelent meg testben? [osz ephaneróthé en szarki- 1Tm 3:16].

Az háromság-filozófia szerint az Ószövetségben találhatunk számos kijelentést, amely Jahvéra vonatkozik. Ezek a szakaszok bepillantást engednek nekünk Isten lényébe. Azonban az Újszövetség további tartalommal tölti meg ezeket a verseket.

Az alábbi összehasonlításból láthatjuk, hogy azokat a jellemzőket, amelyeket az Ószövetség Jahvéról állít, az Újszövetség egyértelműen Jézusra alkalmazza. Ez tehát azt jelentené, hogy Jehova és Jézus ugyanaz az Isten?

Gondolkozzunk el a következő kérdéseken, és próbáljunk rájuk biblikus választ adni: 

A 30 EZÜSTPÉNZ

„Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, 

adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok 

meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 

Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a 

kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem 

becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és 

odadobtam az ÚR házának a kincsei közé” (Zak 

11:12-13) 

„Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes 

Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: 

’Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?’ 

Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki” (Mt 

26:14-15) 

ÉRVELÉS: Hogyan értékelhették Istent harminc ezüstre, mikor Jézust árulta el Júdás ennyi 

pénzért? Mikor értékelték Istent harminc ezüstre, ha nem Jézus elárulásakor? 

CÁFOLAT: Zakariás próféciája kb. 500 évvel előre megjövendölte Jézus Krisztus elárulását. Hogy ez a Legfelségesebb/Magasságos Istenről szólna, már azért sem lehet igaz, mert ez az esemény a földön történt, ahol Jézus is tartózkodott. Isten viszont ezalatt is a mennyekben volt, sőt ő mindig a mennyekben tartózkodik, különben az angyalok hogyan láthatnák az arcát mindenkor a mennyekben?! Vö.: „A MAGASSÁGOKBAN dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!” Lukács 2:14, Csia) „az ő angyalaik a MENNYEKBEN mindenkor [pantosz] látják az én mennyei Atyám orczáját.” (Máté 18:10) Amikor Jézus az angyaloknál kissebbé [élattómenon] tétetett állapotában volt (vö. Zsidók 2:9), akkor mondta, hogy az ő Atyja „nagyobb [meidzon] mindeneknél” (János 10:29). Ha amit az ÓSZ Jahvéról állít, az ÚSZ-ben Jézusra alkalmazná, akkor ahhoz Jahve Istennek le kellett volna jönnie emberi formában a földre, hogy Jézus személyében beteljesedjen rajta a prófécia. Ha ez igaz volna, akkor Jahve ugyanúgy az angyaloknál kisebbé tétetett volna /ami elképesztő sületlenség!/, viszont akkor /ugyanabban az időben/ hogyan lehetett volna mindenkinél nagyobb?! És akkor az sem volna igaz, amit Jézus állított, hogy „az Isten SZELLEM” (János 4:24), ha éppen testi formájában /?/ árulják el 30 ezüstpénzért.

ARRA TEKINTENEK, AKIT ÁTSZEGEZTEK

„Így szól az Úr: A Dávid házára és Jeruzsálem 

lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és 

könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a 

kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az 

egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint 

keseregnek az elsőszülött után” (Zak 12:1, 10, Károli). 

„Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, 

azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden 

nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1:7). 

ÉRVELÉS: Hogyan mondhatja magáról Isten egyes szám első személyben, hogy „rám tekintenek, akit átszegeztek”, mikor Jézus volt az, akit keresztre feszítettek? 

CÁFOLAT: Egyértelműen rossz Károli fordítása, mert nem „reám tekintenek”, hanem „Rátekintenek arra, akit átdöftek,” (Zakariás 12:10, Prot. ford.); „Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak;” (katolikus ford.)

A református Jubileumi Kommentár (1995.) ezt fűzi hozzá: „Ha az „átdöfött” személyt Izráel történetében nem tudjuk azonosítani, hanem a szenvedő Messiásra gondolunk, akkor természetesnek vehetjük, ha az ÚSZ a 10. v.-et Jézus Krisztusra nézve idézi (Jn 19:37; Jel 1:7).” - Ha „nem tudjuk azonosítani”, akkor ez azt is magában foglalja, hogy semmiesetre sem azonosítjuk az ÓSZ Jahve Istenével, a Legfelségesebb/Magasságos Istennel!

A János 19:36-37 visszaidézi: „Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.” (Károli) „Mert azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: „Csontjait nem fogják összezúzni.” Megint egy másik írás ezt mondja: „Meg fogják látni azt, kit általszegeztek.” (Csia ford.)

Ézsaiás 53. része foglalkozik a szenvedő Messiás próféciájával, ahol a próféta megjegyzi: „Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.” (4. vers) „De az ÚR őt sújtotta /LXX: paredóken = megenged/ mindnyájunk bűnéért.” (6. vers.)

A háromság-filozófia szerint Isten egyes szám első személyben mondja, hogy őrá tekintenek, akit átszúrtak, vagyis Isten saját magára sújtott le azzal, hogy átszúratta saját magát. De Ézsaiás egyértelműen nem azt mondja, hogy Isten csapása sújtotta saját magát /?/, és hogy az Úr őt, vagyis saját magát sújtotta. Hanem az Úr /Jahve/ őt /vagyis Jézus Krisztust/.

Róma 8:32 szerint: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta /görögben: paredóken/, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Ezek szerint nem saját magát adta oda, de nem is saját magát szegeztette át, hogy őreá nézzenek, hanem a Fiát. Csak a háromságfilozófia ragadtatja magát arra, hogy Isten Fia az magát az Istent jelenti, vagyis hogy a Jahve Isten az tkppen azonos Jézus Krisztussal, csak nem ugyanaz a személy, de ugyanaz az Isten. De ezt nem ésszel kell megragadni, hanem éppen ellenkezőleg, az elfogadásához az értelmet ki kell iktatni. Ha valaki az Isten-adta eszét/értelmét „a szívnek megvilágosított szemét,” (Efézus 1:18, Csia) nem iktatja ki, hogy ezt elfogadja, azt szerintük nem is lehet kereszténynek nevezni. /?/

1Ján 5:20 mondja: „az Isten Fia eljött, és értelmet /görögben dianoian/ adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat...” A háromsághit szerint ez azt jelenti, hogy azért kaptuk az értelmet, hogy az értelem felettit /a háromságot/ ne tudjuk megismerni, mert az egy szent titok. /?/

1Péter 1:13 arra biztat: „övezzétek fel gondolkodásotok /dianoiasz/ csípőjét” (Csia ford), és nem azt, hogy a gondolkozásunkat a filozófia mocsarába süllyesszük. A tiszta gondolkodás éberen tartására törekedett Péter, és nem arra, hogy a keresztények elméje értelem feletti magasságokba szárnyaljon, ahol már képtelenek arra, hogy megkülönböztessék, kicsoda az egyedül igaz Isten /Jahve-Jehova/, és kicsoda az, akit az egyedül igaz Isten elküldött /Jézus Krisztus/. (Vö. 2Péter 3:1, katolikus ford.; János 17:3)

Mindezeknek fényében Isten soha nem mondta magáról, hogy őt magát fogják átszegezni, és őrá fognak tekinteni, mint átszegezettre. Vagy hogy úgy fognak keseregni miatta, mint egy elsőszülött után, és siratják, mint az egyetlen fiút.

Olyan van a Bibliában, hogy az angyalok mindig látják a mennyei Atya arcát a mennyben, de olyan nincs, hogy őreá úgy fognak tekinteni, mint akit átszegeztek. Hogy a háromsághívők az angyalokkal a Legfelségesebb/Magasságos Istent /Jehovát/ úgy láttatják, mint aki átszegeztek, az egy más kérdés. Meg hogy mintegy elsőszülött utáni kesergésbe esnek Őmiatta, aki sohasem született, és soha senkinek nem volt az elsőszülöttje! Igen furcsa volna, ha Isten saját magát olyasmihez hasonlítaná, ami vagy amilyen Ő maga soha sohasem volt. (vö. Ézsaiás 46:5)

Nem beszélve róla, hogy ezen prófécia szerint a kegyelem és a könyörület szellemének hatására az érintettek kétszeresen is meg fognak döbbenni, egyrészt amikor rádöbbennek, hogy az ő Megváltójukat feszítették meg, másrészt amikor arra is rájönnek, hogy a megfeszített az ő tulajdon Istenük volt ember képében. Hát ha ez igaz volna, akkor ezen nem csak nekik kellene megdöbbenniük, hanem megdöbbenhettek volna az USZ ihletett írói is valamennyien. De hogy hogy semmi ilyesmin nem döbbentek meg, sőt, nem is állítottak ilyet soha?!

Mindez a háromsághitűek értelme szerint nem gond, mivel a halhatatlan Isten nagyon is meg tudott halni, és a láthatatlan Isten nagyon is láthatóvá tudott lenni. Úgy hogy értelmet és tiszta bibliai gondolkodást ne nagyon keressen senki a háromsághitűek háza táján, mert csalódni fog mindabban, ami le van írva. Mert az szerintük pont az ellenkezőjét jelenti!

ARRA TEKINTENEK, AKIT ÁTSZEGEZTEK

„Így szól az Úr: A Dávid házára és Jeruzsálem 

lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és 

könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a 

kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az 

egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint 

keseregnek az elsőszülött után” (Zak 12:1, 10, Károli). 

„Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, 

azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden 

nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1:7). 

ÉRVELÉS: Hogyan mondhatja magáról Isten egyes szám első személyben, hogy „rám tekintenek, akit átszegeztek”, mikor Jézus volt az, akit keresztre feszítettek? 

CÁFOLAT: Egyértelműen rossz Károli fordítása, mert nem „reám tekintenek”, hanem „Rátekintenek arra, akit átdöftek,” (Zakariás 12:10, Prot. ford.); „Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak;” (katolikus ford.)

A református Jubileumi Kommentár (1995.) ezt fűzi hozzá: „Ha az „átdöfött” személyt Izráel történetében nem tudjuk azonosítani, hanem a szenvedő Messiásra gondolunk, akkor természetesnek vehetjük, ha az ÚSZ a 10. v.-et Jézus Krisztusra nézve idézi (Jn 19:37; Jel 1:7).” - Ha „nem tudjuk azonosítani”, akkor ez azt is magában foglalja, hogy semmiesetre sem azonosítjuk az ÓSZ Jahve Istenével, a Legfelségesebb/Magasságos Istennel!

A János 19:36-37 visszaidézi: „Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.” (Károli) „Mert azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: „Csontjait nem fogják összezúzni.” Megint egy másik írás ezt mondja: „Meg fogják látni azt, kit általszegeztek.” (Csia ford.)

Ézsaiás 53. része foglalkozik a szenvedő Messiás próféciájával, ahol a próféta megjegyzi: „Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.” (4. vers) „De az ÚR őt sújtotta /LXX: paredóken = megenged/ mindnyájunk bűnéért.” (6. vers.)

A háromság-filozófia szerint Isten egyes szám első személyben mondja, hogy őrá tekintenek, akit átszúrtak, vagyis Isten saját magára sújtott le azzal, hogy átszúratta saját magát. De Ézsaiás egyértelműen nem azt mondja, hogy Isten csapása sújtotta saját magát /?/, és hogy az Úr őt, vagyis saját magát sújtotta. Hanem az Úr /Jahve/ őt /vagyis Jézus Krisztust/.

Róma 8:32 szerint: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta /görögben: paredóken/, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Ezek szerint nem saját magát adta oda, de nem is saját magát szegeztette át, hogy őreá nézzenek, hanem a Fiát. Csak a háromságfilozófia ragadtatja magát arra, hogy Isten Fia az magát az Istent jelenti, vagyis hogy a Jahve Isten az tkppen azonos Jézus Krisztussal, csak nem ugyanaz a személy, de ugyanaz az Isten. De ezt nem ésszel kell megragadni, hanem éppen ellenkezőleg, az elfogadásához az értelmet ki kell iktatni. Ha valaki az Isten-adta eszét/értelmét „a szívnek megvilágosított szemét,” (Efézus 1:18, Csia) nem iktatja ki, hogy ezt elfogadja, azt szerintük nem is lehet kereszténynek nevezni. /?/

1Ján 5:20 mondja: „az Isten Fia eljött, és értelmet /görögben dianoian/ adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat...” A háromsághit szerint ez azt jelenti, hogy azért kaptuk az értelmet, hogy az értelem felettit /a háromságot/ ne tudjuk megismerni, mert az egy szent titok. /?/

1Péter 1:13 arra biztat: „övezzétek fel gondolkodásotok /dianoiasz/ csípőjét” (Csia ford), és nem azt, hogy a gondolkozásunkat a filozófia mocsarába süllyesszük. A tiszta gondolkodás éberen tartására törekedett Péter, és nem arra, hogy a keresztények elméje értelem feletti magasságokba szárnyaljon, ahol már képtelenek arra, hogy megkülönböztessék, kicsoda az egyedül igaz Isten /Jahve-Jehova/, és kicsoda az, akit az egyedül igaz Isten elküldött /Jézus Krisztus/. (Vö. 2Péter 3:1, katolikus ford.; János 17:3)

Mindezeknek fényében Isten soha nem mondta magáról, hogy őt magát fogják átszegezni, és őrá fognak tekinteni, mint átszegezettre. Vagy hogy úgy fognak keseregni miatta, mint egy elsőszülött után, és siratják, mint az egyetlen fiút.

Olyan van a Bibliában, hogy az angyalok mindig látják a mennyei Atya arcát a mennyben, de olyan nincs, hogy őreá úgy fognak tekinteni, mint akit átszegeztek. Hogy a háromsághívők az angyalokkal a Legfelségesebb/Magasságos Istent /Jehovát/ úgy láttatják, mint aki átszegeztek, az egy más kérdés. Meg hogy mintegy elsőszülött utáni kesergésbe esnek Őmiatta, aki sohasem született, és soha senkinek nem volt az elsőszülöttje! Igen furcsa volna, ha Isten saját magát olyasmihez hasonlítaná, ami vagy amilyen Ő maga soha sohasem volt. (vö. Ézsaiás 46:5)

Nem beszélve róla, hogy ezen prófécia szerint a kegyelem és a könyörület szellemének hatására az érintettek kétszeresen is meg fognak döbbenni, egyrészt amikor rádöbbennek, hogy az ő Megváltójukat feszítették meg, másrészt amikor arra is rájönnek, hogy a megfeszített az ő tulajdon Istenük volt ember képében. Hát ha ez igaz volna, akkor ezen nem csak nekik kellene megdöbbenniük, hanem megdöbbenhettek volna az USZ ihletett írói is valamennyien. De hogy hogy semmi ilyesmin nem döbbentek meg, sőt, nem is állítottak ilyet soha?!

Mindez a háromsághitűek értelme szerint nem gond, mivel a halhatatlan Isten nagyon is meg tudott halni, és a láthatatlan Isten nagyon is láthatóvá tudott lenni. Úgy hogy értelmet és tiszta bibliai gondolkodást ne nagyon keressen senki a háromsághitűek háza táján, mert csalódni fog mindabban, ami le van írva. Mert az szerintük pont az ellenkezőjét jelenti!

ELJÖN AZ ÚR, AZ Ő SZENTJEIVEL

„Mert eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel 

együtt” (Zak 14:3-5). 

„a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével 

együtt” (1Thessz 3:13). 

ÉRVELÉS: Hogyan lehetséges, hogy az Ószövetség szerint Isten, az Újszövetség szerint pedig Jézus jön el szentjeivel együtt? 

CÁFOLAT: E két kijelentés nem állítja, hogy az Úr Jehova és az Úr Jézus ugyanaz az Isten lenne.

„És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6:16-17)Nyilvánvaló, hogy a királyi székben ülő és a Bárány az nem ugyanaz az Isten. Olyan csak a háromsághitben van, hogy a Biblia Istene a saját jobbján ül (vö. Zsolt 110:1; Mát 26:64; Márk 14:62; Luk 22:69; Csel 7:55; Róm 8:34; Eféz 1:20-21; Zsid 12:2, 1Pét 3:22), mivelhogy Isten nincsen több, hanem csak egy (vö. 5Móz 4:35, 39; 6:4; 32:39; 1Kir 8:60; 2Kró 20:6; Ézsa 44:6, 8; 45:5; Ján 5:44; 17:3; Róm 3:30; 1Kor 8:4, 6; 12:6, Eféz 4:6, 1Tim 2:5)!

Az Isten eljövetele (vö. 5Móz 33:2, Zsolt 68:17; 96:13; 98:9; Hab 3:3; Júd 14.) az Ósz-ben is az Ő „orcájának angyala” (Ézsa 63:9; 2Móz 3:2; 14:19; 23:20-21; 32:34; 33:2, 14; 4Móz 20:16; Csel 7:30;) által történt, vagyis a Fia által. Amikor eljön Isten haragja napja, akkor Ő /Jehova Isten/ fog megfizetni (vö. Jób 34:11; Zsolt 62:12; Ézsa 35:4; 40:10; 49:4; Jer 17:10; 32:19; 51:6; Ezék 7:27; Dán 2:44; Jóel 2:1; Sof 1:14,18; 3:8; Máté 18:35; Csel 2:20; Róma 2:5-6; 12:19; 2Tim 4:14; Zsidók 10:30; 1Pét 1:17; Jel 11:18; 16:14; 19:2; 22:12) mindenkinek a cselekedetei szerint, de mivel az ítéletet a Fiúnak adta (vö. János 5:22; Csel 10:42), a Fiú által fizet meg (vö. Zsolt 2:9; 110:2; Máté 16:27; Csel 17:31; 2Kor 5:10; 2Thes 1:8; 2Tim 4:1; Jel 2:23; 12:5), mivel a Fiú tapossa a Mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (vö. Jel 19:15)

Hogyan lehetséges tehát, hogy az Ószövetség szerint Isten, az Újszövetség szerint pedig Jézus jön el szentjeivel együtt?  A válasz erre az, hogy Jézus eljövetele és ítélete egyben Jehova eljövetelét és ítéletét is jelenti, mivel Isten általa fog ítélkezni!

KIÁLTÓ HANGJA A PUSZTÁBAN

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az 

ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben 

Istenünknek!” (Ézs 40:3). 

„Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ’Kiáltó 

hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr [Jézus] 

útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!’” (Mt 3:3). 

ÉRVELÉS: Hogyan magyarázzuk azt, hogy Ézsaiás szerint a kiáltó szó Isten előtt készíti az utat, Máté viszont, a prófétát idézve azt állítja, hogy Jézus előtt? Vajon mikor biztatott a kiáltó hang, hogy utat készítsenek Istennek, ha nem akkor, mikor Jézus előtt járt?

CÁFOLAT: Ézsaiás egyértelműen a mi Istenünk útjának készítéséről szól, amikor pedig a Biblia a mi Istenünkről szól, soha nem Jézus Krisztust érti alatta. Ezt több mint száz igehely igazolja. Pl.: 5Móz 1:6; 6:4; Zsolt 99:9; Jer 3:21-25; Dán 9:9 (Károli); Mik 4:5; Sof 2:7; Márk 12:29; Luk 1:16; Ján 20:17; Csel 2:39; Róma 1:18, 1Kor 8:6; 2Kor 6:16; Jel 5:10; 7:10, stb... [Tamás kijelentése ezzel szembe megy, ezért nem lehet ihletett, hanem érzelmi kitörésből fakadó egyéni kijelentés – vö. Ján 20:28]

Az az állítás, mely szerint Máté Jézus előtti útkészítésről beszélt /míg Ézsaiás Jehova előtti útkészítésről/, csupán egy szűkre szabott következtetés, amely azt akarja bizonyítani, hogy Jehova és Jézus ugyanaz az Isten. De ha más kijelentéseket is megnézünk, akkor világosabb képet kapunk a személyek és a történések azonosítását illetően.

Lukács 1. részében olvashatjuk: „Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed; És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,” (76-78)

Itt azt mondja, hogy János a Magasságos /üpszisztú/ Isten prófétája volt /tehát Jehova Isten prófétája, hogy az ő népét /egyértelműen a zsidókat, hiszen Izraelnek mutatta meg magát – 1:80/ az üdvösség ismeretére megtanítsa. Az „ő népét” és az „ő útjait” az ugyanazt jelenti, tehát János Jehova útjainak megkészítésén fáradozott.

A Csel 18:25 is összeköti az Úrnak /Jehovának/ útját a János keresztségével, hiszen a zsidó Apollós csak a János keresztségét tudta (vö. Csel 19:3), ugyanakkor meg volt tanítva az Úrnak útjára. János keresztsége pedig nem volt azonos Jézus keresztségével (vö. Csel 19:4), tehát Apollós nem lehetett megtanítva a Jézus útjára, hanem az Úrra tartozó dolgokra. Ez az Úr tehát csakis Jehova lehetett, azért is kellett nyilvánvalóbban /tüzetesebben – lásd Csel 23:15, 20; 24:22, Károli/ kifejteni előtte azt az utat, amely már magában foglalta a Krisztusban való keresztséget/bemerítést is. Ennélfogva a János keresztsége és Jehova útja összefüggésben van egymással.

Ugyanakkor Máté 11:10 azt mondja: „Ímé én /Jehova Isten/ elküldöm az én követemet /Jánost, a prófétát/, a te orczád /Jézus Krisztus orcája/ előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.” János 3:28-ban pedig maga János mondja, hogy Jézus előtt küldetett el.

Vajon ebből az következik, hogy Jehova és Jézus Krisztus ugyanaz a Legfelségesebb/Magasságos Isten? Semmiesetre sem! A Jehova útjainak a megkészítése /a testi Izrael bűnbánatra indítása/ és a Jézus útjainak a megkészítése /Jézusra való utalás, hogy aki utána jön, aki tűzzel keresztel – vö. Márk 1:8/ egymást nem kizárja, hanem megerősíti.

Jézus a Malakiás 3:1 jövendölését Alámerítő Jánosra alkalmazta, mint akit Jehova előre elküldött saját maga és az ő „szövetség-követe” előtt. Egyrészt tehát János volt Jehova követe, aki megkészítette Jehova előtt az utat, viszont János a „szövetség követe” előtt is megkészítette az utat, vagyis Jézus Krisztus előtt. János tehát hasznos munkát végzett, úgy Jehovának mint Jézusnak, hiszen munkája egy összekötő kapocs volt, az ÓSZ-i bűnbánat és a Jézus által elnyerhető üdvösség között.

Jehova útja (vö. Róma 11:33; Zsid 3:10) magában foglalta a Jézus, mint ÚT (vö. Ján 14:6) általi megmentést, hiszen Isten a Fia által kínálja fel a bűnök bocsánatát és az örök életet (vö. Ján 3:16). És nem arról van szó, hogy Jehova és Jézus Krisztus ugyanaz az örökkévaló Isten lenne, csak éppen Istennek három külön önálló élettel bíró személye három különböző szerepet játszott el az emberiség megmentése érdekében. A háromsághit erre akar kilyukadni, és szándéka szerint ezt is kívánja bizonyítani azáltal, hogy ennek igazolásához keres bibliai fogódzkodókat.

Jehova dicsőségének a látása (vö. Ézsa 6:1) a háromsághitben ugyan Jézus dicsőségének a látásával azonos (vö. Ján 12:41), de csak azért, mert ők a hitük szerint azonosítják a kettőt, annak ellenére, hogy a Biblia nem azonosítja, hanem egységre hozza. Isten és a Fia egyek, de nem azonosak, (vö. Ján 17:22), mint ahogy a gyülekezet tagjai is egyek, de nem azonosak. (vö. Róma 12:5; 1Kor 1:10, 3:8; Gal 3:28)

A háromságnak az egy Istenben való azonosítása egy kifejezetten emberi törekvésnek az eredménye, melyben egy nem létező misztériumot egyetlen, nem ihletett szóval akarnak megragadni. Mindeközben elveszítik azt, aki „mindeneknek felette van” (vö. Efézus 4:6), ugyanakkor elveszítik Jézust is, aki a mindeneknek felette lévő Istent kijelentette. (vö. Ján 1:18; 2Ján 9.)

folytatom...