Keresztényként rendben van ha fogamzásgátló tablettát szedek?

Szervusz

Isten szemében egy gyermek élete, fejlődésének már a legkorábbi szakaszaiban is értékes. Dávid, Izrael királya ihletés alatt ezt írta: „te takargattál engem anyám méhében . . . Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe” (Zsoltárok 139:13, 16). Egy új élet a fogantatáskor kezdődik, és a mózesi törvény szerint felelősségre vonhatták azt, aki kárt tett egy meg nem született gyermekben. Valójában a 2Mózes 21:22, 23 rámutat, hogy ha verekedett két férfi, és emiatt egy terhes nő vagy a meg nem született gyermeke halálos szerencsétlenséget szenvedett, az ügyet a kinevezett bírák elé kellett vinni. A bíráknak mérlegelniük kellett a körülményeket, és azt, hogy milyen mértékben volt szándékos a tett. A büntetés lehetett ’lélek lélekért’, vagyis élet életért.

Ezek az alapelvek vonatkoznak a fogamzásgátlásra is, mert néhány születésszabályozási módszernek olyan hatása lehet, mint az abortusznak. Az ilyen fogamzásgátló módszerek nincsenek összhangban az élet tiszteletére vonatkozó isteni alapelvvel. Ám a legtöbb fogamzásgátlónak nincs abortuszhoz hasonló hatása. Mi a helyzet az effajta születésszabályozási módszerek alkalmazásával?

A Biblia sehol sem adja parancsba a keresztényeknek a gyermeknemzést. Isten ezt mondta az első emberpárnak és Noé családjának: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet”. De a keresztényeknek nem ismételték meg ezt a parancsot (1Mózes 1:28; 9:1). Ezért a házaspárok maguk dönthetik el, hogy legyenek-e gyermekeik, és ha igen, mikor és mennyi. Az Írások nem ítélik el a születésszabályozást. Így bibliai szempontból nézve, valójában személyes döntés, hogy egy férj és egy feleség alkalmaz-e olyan fogamzásgátló módszert, amelynek nincs abortuszhoz hasonló hatása

ez lemaradt:

miért ítéli el a katolikus egyház a fogamzásgátlást?

Katolikus források azt írják, hogy a magukat kereszténynek valló személyek először a II. században vettek át egy sztoikus szabályt, miszerint a nemi kapcsolat egyetlen törvényes célja a gyermeknemzés. Így ezt a nézőpontot inkább filozofikus érvelés támasztotta alá, mintsem bibliai. Nem isteni, hanem emberi bölcsességen alapult. Ez a filozófia évszázadokon át fennmaradt, és több katolikus teológus is tovább bővítette.

Ám ebből a tanításból logikusan az a felfogás alakult ki, hogy a csupán szexuális örömökért létesített nemi kapcsolat bűn, és ebből következően a nem gyermeknemzés céljából létesített nemi kapcsolat erkölcstelen. De a Szentírás nem ezt tanítja.

A bibliai Példabeszédek könyve költői szavakkal írja le azt az örömet, ami a férj és a feleség közötti helyénvaló szexuális intimitásból fakad: „Igyál vizet a saját tárolódból, és olyan vizet, mely a saját kutadból tör elő. Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségével! Szeretetre méltó szarvasünő, bájos kőszáli kecske ő. Kebleitől ittasodj meg minden időben, szerelmétől ússz mámorban mindenkor!” (Példabeszédek 5:15, 18, 19).

A férj és a feleség közötti szexuális kapcsolat Istentől kapott ajándék. És nem csak a gyermeknemzés az egyetlen célja. A szexuális együttlét során a házastársak kifejezhetik az egymás iránt érzett vonzalmukat és gyengédségüket is. Tehát egy házaspárnak joga van eldönteni, hogy a terhesség megelőzésére alkalmaz-e valamilyen fogamzásgátló módszert, és a döntésükért senki sem ítélheti el őket (Róma 14:4, 10–13).