Miért olyan fontos a Szentháromság, miért tartotta Jézus olyan fontosnak, hogy az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében tegyenek a tanítványok jót? Miért nem volt elég ha azt kéri tőlük, hogy mindent amit tesznek csak az Atya nevében tegyék?

Kedves kérdező!

Nem tartozom a JT felekezetbe, ezt előrebocsátom.

Az a név, amely által, amiben, amivel munkálkodniuk kell a szenteknek, az a Felkent Jézus neve, mivel ő ezt az Istentől kapta. Ez az a név, amely minden teremtett dolog felett van, ennek viselője képviseli az Örökkévalót jogosan és tökéletesen a világban. Az apostolok is Istennek adtak hálát mindenért, Neki hajtottak térdet, a Jézus Krisztus nevében (Róm.7:25, Ef.5:20).

Az általad említett igehely sajnos egy késői betoldás az Írásokba, nem hiteles, hanem az egyház által az idők folyamán felvett szokást vetíti vissza, (ezt katolikus források is elismerik ma már) mintha ez eleve benne lett volna az evangéliumban. A mi Urunk ezt a mondatot nem mondta ki. Az eredeti szöveg - melyet még a 300-as években is így idéz Eusebius egyházatya - szerint: ""Ahogy mentek, tegyetek tanítványokká minden nemzetet az én nevemben."" Az apostolok pontosan ezt is tették, soha sehol nem olvasunk az Apcsel-ben arról, hogy háromságos formulával merítettek volna be, mindenütt a Felkent nevében kereszteltek (Apcs.2:38, 8:16, 10:48, 19:5, stb).

Nem "szerintem" nem létezik háromság, hanem az Írások tanúsága alapján. "Fontos" egyedül az Örökkévaló Isten, Aki Szelleme által munkálkodik a világban, és ugyanúgy van Neki szelleme, ahogy az embernek (1Kor.2:11). Az én szellemem nem egy tőlem különálló valami/valaki, hanem a részem, az Isten szelleme sem más, mint az Ő lényege, amit kiárasztott a teremtett világra, hogy az által cselekedjen. A Szent Szellemnek nincs önálló véleménye, akarata, beszéde, az maga az Istennek ebben a világban megtapasztalható hatása.

Az Isten Fia pedig az egyedüli lehetőségünk az életre, csak őáltala találhatunk vissza a mennyei Atyához. A Felkent Jézus az első a sok testvér között, akiket az Isten alkalmassá tesz arra, hogy Vele együtt létezzenek majd az örökkévalóságban.

Szia!

Azért az elgondolkodtató, hogy pl. az apostoli hitvallásban is néven neveztetik mind a három isteni személy, és a Biblia számos helyén még, Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is:

"Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne.

"János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Ezek mind betoldások lennének?

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy:

"Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9.10)

Isten már a Teremtéskor is többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Szerintem ez az ok.

Üdv. Péter

Kedves kérdezö, a szentháromság, igazán egy olyan téma, amihez a benne hívök óriási nyakatekerten jutnak hozzá.

Igazán egyetlen egy bizonyíték sincs rá a Bibliában. Még az sem, hogy Jehova Isten mondta: "teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" sehogyan sem bizonyítja a háromságtant.

A többes számban ha beszélünk, akkor az jelenti, hogy közösen dolgozunk, de nem lesz belölünk két vagy három emberböl szószerinti egy .

Mielött az ember lett megteremtve, Jehova már megteremtette réges régen a világmindenséget, és elötte az angyalokat. A Jób könyve megemlíti, hogy Isten teremtésénél az angyalok ujjongva örvendeztek.

Azt is írja a Bibliában Jézus Krisztusról, hogy az Isten teremtésének a KEZDETE...

Tehát Jézusnak kezdete volt. Az Atyának nincs kezdete. Figyeld meg kérlek, hogy akik hisznek a háromságtanban és komentálják, legfeljebb a Fiút teszik az Atya fölé, vagy egyszintre, de valahogy a háromságból lelóg nekik a Szent Szellem...

Az Atya a legfelségsebb, az Ö akaratát teljesíti Jézus Krisztus is. A Szent Szellem Jehova Isten hatékony ereje, amely által teremtett, ezzel teltek meg a tanitványok is Pünkösdkor a Jézus mennybemenete után.

Ha valaki neked azt mondja, ezt és ezt a feladatot végezd el több valakik nevében, azt jelenti hogy akkor azok szószerinti egy test? Például a vezérigazgató és fia, együtt dolgoznak, akkor ök valahogyan összeolvadnak egy testnek? Mind a kettö nevében teszed a fontos feladatot, ha ketten vannak....

Katy

Sziasztok!

Katy kommentjére szeretnék reagálni. Én nem érzem egyáltalán nyakatekertnek azt a gondolatmenetet, amit leírtam. Az "egy" Isten fogalma nem zárja ki a három személyt ahogyan leírtam. A három isteni személy - az Atya, a Fiú és a Szentlélek - tökéletesen egy jellemében, szándékában és minden munkájában. Az isteni tulajdonságokban és a hatalomban is egyenlőek, de ettől még külön személyek, vagyis nincs szükség arra, amit írtál, hogy "szószerinti egy"-ek legyenek.

Amit beidéztél igét, így hangzik: Jel 3,14

"A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete" - azonban az itt található görög kifejezés az ἀρχὴ nem csak kezdetet jelent, hanem eredetet, és az uralom, hatalom is a jelentések közt van (Lásd Kiss Sándor). Balázs Károly az eredet és kezdet, mint jelentés mellett a következőket állapítja meg róla: "A szó további jelentései: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó, (…) fő, főség". Varga Zsidgmond szerint pedig "az ‘elsőség’ másik oldalaként: uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, ‘angyali’ hatalmasságok jelölésére szolgál."

Ebből már világosan látszik, hogy nem pusztán időbeli, hanem sokkal inkább rangbeli elsőbbséget jelent a kifejezés. Ezt megerősítik a további bibliai előfordulások is, ahol úgy találkozunk vele, mint egy lepedő sarka (ApCsel 10:11, 11:5), birodalom (1Kor 15:24), a hit alapelemei (Zsid 5:12), valamilyen elsőség (Jn 2:11). Az előfordulási helyei közül 29 alkalommal van kapcsolatban az idővel, 16 alkalommal valamilyen ranggal vagy pozícióval, ill 10 alkalommal valamilyen egyéb értelemben használja az Újszövetség.

Érdemes megnézni néhány olyan konkrét előfordulását, ahol világosan egy rangot vagy tisztséget jelent. A Lk 12:11-ben Jézus a zsinagóga elöljárójára utal ezzel a szóval. A Tit 3:1-ben pedig Pál a városi ill. birodalmi vezetőket érti alatta. Ezt a jelentést erősíti meg továbbá az arkhón (ami ugyanebből a szóból származik), aki a görög városállamokban vezető tisztségviselő volt.

Ezért a kifejezés jelentésével ellentétes az a teológia, mely a Jel 3:14-ből azt olvassa ki, hogy Jézus lenne Isten első teremtménye. A nem túl szerencsés fordításokból sem következik egyenesen, hogy Jézus teremtmény lenne. A vers megértését valóban megkönnyítik az olyan fordítások, melyek nem a ‘kezdet’ kifejezést használják, pl.: "Isten teremtésének kútfeje" (KNB), vagy "aki uralkodik Isten teremtményei fölött" (EF). Akkor pedig, ha megnézzük az arkhé további előfordulásait, látni fogjuk, hogy az időbeli elsőség mellett számos más jelentéssel is bír. A vers mondanivalója véleményem szerint az, hogy Jézusra úgy utal, mint aki a legfőbb uralkodó a teremtett világban, és akiben (vagy aki által) az egész teremtés végbement.

Én így fordítanám: "Isten teremtésének fejedelme."

Üdv. Péter