Ha egy keresztény anyagi nehézségektől mentes életre vágyik, az helyes vagy helytelen kívánság-e a részéről?

Abban vannak nehézségeim, hogy egyrészt Isten azt mondja a Bibliában, ha van elegendő élelmünk, ruházatunk, stb. elégedjünk meg vele, vagyis egy igen szolid életvitelt ajánl, és a szellemi dolgok előre tevését. Igen ám, de akkor minek teremtett annyi egészséges, finom és éppen ezért ahhoz képest drága dolgot, amit a szolid életvitel magának megengedhet. Úgy is mondhatnám, hogy az Istennek van egy hatalmas teremtésműve, bőséges és igen sokféle élelmiszer, amiből leginkább azok ehetnek bőségesen, akik nem szolgálják Istent, hanem a saját előmenetelüket, ezért telik nekik bőségesen a javakból. Aki meg igyekszik a szellemi dolgokra koncentrálni, annak legyen elég a kevés is, mondhatni éppenséggel nézegetheti a teremtés nagy képeskönyvét, de abból csak szolidan meríthet magának. Különösen vaskos kijelentése Jézusnak, hogy szegények mindíg lesznek köztetek, gondolom Isten tudtával, ami valamiféle jóváhagyás, mert ha Isten nem nézné el a szegénységet, akkor nem volna igaz az, amit Jézus mond. Nem nagyon értem annak logikáját, hogy miért az szűkösködik, aki igent mond Istennek, aki meg nemet, az megteremti magának a jó dolgokhoz való hozzájárulást. Ma már az egészséges étkezés minőségi ételeket jelent, de a kevéssel való megelégedésre nevelés nem nagyon fedezi ezt, valahogy a kettő nem ugyanaz. Nekem a kép nem teljesen tiszta ebben a témában, de nem mondom, hogy a hiba nem bennem van. A piacon a fekete szeder ára 2Eft körül mozog per pillanat, és az ajánlat napi ötféle zöldség és gyümölcs elfogyasztása. Ugyanaz ajánlja ezt is, aki azt is, hogyha van elegendő élelmünk, stb. elégedjünk meg vele. Mindkettőt ajánlja egyszerre ugyanazon irodalomban, ha nem is egy oldalon. És itt van a problémám az eligazodásban. Az Isten útjai kifürkészhetetlenek, de az is biztos, hogy feketeszeder nélkül jöttem haza, mint máskor. (Nekem mondjuk van más gyümölcsöm, de mi van azzal, aki csak a piacról él?)