Látta-e Darwin az evolúciót?

Nézzük meg közelebbről Darwin mit látott?

„Amit Darwin látott, az a fajokon belüli specializálódás, és ezt kivetítette az egész élővilág kialakulására.”

„fajon belüli (infraspecific) „A faj osztályozási kategóriáján belül történő vagy zajló esemény, illetve a faj kategóriáját alkotó, annak elemét képező alkategória. Például a fajon belüli variáció az a változatosság, amit ugyanazon faj egyedei között figyelhetünk meg.”

„Az egyes fajtákon belüli változatok nem léphetik túl az adott faj alaptípusát. Például genetikailag igen sokféle kutya létezhet, de egy kutya sohasem válhat valami mássá, mint kutyává. A mutációk nem teremtenek új genetikai potenciált, hanem csak a már meglévőt módosítják.”

„ "A természet bőkezű a változatokban, de fukarul újít." (Milne Edwards)

Ennek értelmezése: fajon belül sok lehet a geno- és fenotípus változat, de ez ritkán vezet evolúciós újdonságok megjelenéséhez... - pontosítom: soha nem vezet... „

„a makroevolúcióval(fajokon belüli variálódás) teljesen egyetértek, mert ez ma is megtörténik, bizonyítható. De honnét veszik, hogy a macska és a banán rokonok? Közös csontok? Ha egy CD-n 3 karcolás van, a másikon pedig négy, akkor az bizonyítja, hogy mindkettõnek egy kilencvenezer éves, 2 karcos lemez volt az õse? :D Ma senki és semmi nem képes a fajától eltérõ utódot nemzeni, mibõl gondoljátok, hogy régen ment nekik?”

„Evolúciós Hazugság!

Az evolucionisták állításai nem igazak Az előző fejezetekben a fosszíliakutatás tudománya és a molekuláris biológia által feltárt bizonyítékok alapján igazoltuk az evolúciós elmélet érvénytelenségét. Ebben a fejezetben pedig néhány biológiai fogalmat tanulmányozunk, melyeket az evolucionisták elméletük bizonyítására próbálnak meg felhasználni. Erre egyrészt azért van szükség, hogy lássuk, semmilyen tudományos felfedezés nem támasztja alá az evolúciót, másrészt a következő sorok arra hivatottak rámutatni, milyen óriási csalásokhoz folyamodnak az evolucionisták.

A variánsok és a fajok közötti áthághatatlan akadályok A variáns, a genetikatudomány terén használatos kifejezés és azt jelenti "változat". Ez a genetikai elhajlás az oka annak, hogy egyetlen fajon belül egyes egyedek vagy alcsoportok egymástól eltérő tulajdonságokat mutatnak. Például, a Földön az összes ember alapjában véve ugyanazzal a genetikai kóddal rendelkezik, azonban ennek a genetikai kódnak variációs lehetőségei folytán van, aki ferde vágású szemmel születik, van, aki vörös hajú, van, akinek hosszú az orra és van, aki magas termetű. A fajok változatossága nem evolúció.

A fajok eredete című könyvében Darwin két fogalmat kever egymással: az egy fajon belüli variáns fogalmát, illetve az új faj kialakulásának fogalmát. Egy példával élve: Darwin a kutya fajon belüli változatosságát szemlélve arra gondolt, hogy ezek a variánsok egy napon új fajt hoznak majd létre. Az evolucionisták még ma is az evolúciós fejlődés bizonyítékaiként próbálják feltüntetni a fajon belüli variánsokat. Tudományos tény azonban, hogy a fajon belüli változatosság nem evolúciós fejlődés eredménye. A természetben például teljesen mindegy, hogy hány kutyafaj létezik, attól azok mindegyike kutya marad. Egészen bizonyos, hogy nem fog egy fajból egy másik faj kialakulni. Az evolucionisták viszont saját elméletüket próbálják igazolni ezzel a változatossággal. Jóllehet egy-egy variáns nem bizonyít fejlődést, hiszen a már meglévő genetikai kód eltérő kombinációjából áll és nem eredményez új tulajdonságot a genetikai kódban. A variáns mindig a genetikai kód határain belül mozog. Ez a határ a "génállomány".” Forrás: [link]

„A változékonyság határai

Darwin fajkeletkezésre vonatkozó hipotézise azon alapult, hogy „a fajokon belül létrejövő variánsok különböző mértékben juthatnak előnyökhöz, vagy kerülhetnek hátrányba a létért folyó küzdelemben”. Úgy vélte, hogy „az előnyös tulajdonságokkal rendelkező egyedeket a természetes

szelekció nem pusztítja el, s azok így megmaradván átadhatják utódaiknak előnyös tulajdonságaikat”. Szerinte így „fokozatosan megjelenhettek a magasabb rendű, a korábbiaknál jobban alkalmazkodott fajok”. Arra azonban nem tudott magyarázatot adni, hogy maga a változékonyság miként valósul meg.

Később felfedezték, amit még Darwin nem tudhatott. Azt, hogy a szülői gének kombinációi nem véletlenszerűen jelennek meg: létrejöttüket szigorú genetikai törvények szabályozzák. Gregor Mendel az örökléstan e törvényeit keresztezéses kísérletei során ismerte fel. Vagyis olyan

vizsgálatokban, ahol nem alakultak ki új tulajdonságok, csupán a korábban meglévő jellegek kombinálódtak, illetőleg a valamilyen okból korábban rejtett tulajdonságok megnyilvánulhattak. Ez utóbbi tényt figyelmen kívül hagyva ma is gyakran hozzák fel „bizonyítékként” az evolúcióra a fajon belüli variánsok és a fajok közötti hibridek keletkezését. Teszik ezt annak ellenére, hogy ezek a variálódások csupán létező fajokon belüli változatokat hoznak létre, vagy (a hibridek esetén) két faj tulajdonságainak keveredését. Ez azonban nem eredményezi új, hasznos biológiai rendszerek létrejöttét, és a legkevésbé sem ad választ a kiindulási fajok eredetére.

E változatok, hibridek, fajták nemhogy nem nyújtanak példát a darwini evolúcióra, sokkal inkább a fajok stabilitásának, az élőlények alkalmazkodásának a bizonyítékai. A megfigyelések szerint – ellentétben a darwini hipotézissel – a variálódás képessége mindig korlátos, nem lépi túl a faji kereteket. Darwin tehát félreértelmezte a természetes szelekció szerepét. E mechanizmus által ugyanis nem jönnek létre új fajok, hiszen a szelekció sokkal inkább a fajok stabilitását, mint mobilitását szolgálja.”

„További genetikai érvek:

Az evolucionisták még ma is az evolúciós fejlődés bizonyítékaiként próbálják feltüntetni a fajon belüli variánsokat.

Tudományos tény azonban, hogy a fajon belüli változatosság nem evolúciós fejlődés eredménye. A természetben például teljesen mindegy, hogy hány kutyafaj létezik, attól azok mindegyike kutya marad. Egészen bizonyos, hogy nem fog egy fajból egy másik faj kialakulni. 

​Az evolucionisták viszont saját elméletüket próbálják igazolni ezzel a változatossággal. Jóllehet egy-egy variáns nem bizonyít fejlődést, hiszen a már meglévő genetikai kód eltérő kombinációjából áll és nem eredményez új tulajdonságot a genetikai kódban.

A variáns mindig a genetikai kód határain belül mozog. Ez a határ a "génállomány". Az élőlények génállományán belüli összes tulajdonság a variálódásnak köszönhetően különféle formákban jelenhet meg. Egy hüllőfajon belül például előfordulhat, hogy az egyik egyed hosszabb farkú vagy rövidebb lábú, mint a másik. Hiszen a rövid illetve a hosszabb lábra vonatkozó információ is benne van a hüllők génállományában. Ellenben a variálódás nem vezet szárny- és tollnövekedéshez, vagy az anyagcserefolyamatok megváltozásához és nem alakítja az állatot madárrá. Ilyen változáshoz az élőlény genetikai állományának bővülésére lenne szükség, erről azonban a variánsok esetén nem beszélhetünk.

A probléma a következő: korlátlanul változnak-e az élőlények. A fajok mindig állandóak. Mint tudjuk, a tenyésztők egy bizonyos ponton megrekednek, akár új növényfajta, akár új állatfaj kitenyésztésével próbálkoznak, sőt, e próbálkozások mindig visszafajzanak az eredeti formákhoz. Több évszázados kísérletezés után sem sikerült fekete tulipánt vagy kék rózsát előállítaniuk.Ami pedig az állatokat illeti, Luther Burbank, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélyének számít, így vélekedik: "Egy élőlény fejlődési lehetősége korlátozott. És ennek a törvénynek megfelelően, bizonyos határokon belül minden egyes élőlény változatlan."A dániai tudós W.L. Johannsen pedig így nyilatkozik a témát illetően: A variánsok, amelyekre Darwin minden erejével támaszkodik, valójában egy bizonyos pontnál megrekednek, vagyis a 'folyamatos változás' elmarad(nem fejlődnek tovább) „

„Mind a mellett a tudományos közvélemény egészen a XVIII. század végéig a fajok állandóságának elmélete mellett tartott ki, mely szigorúan vette azt az elvet, hogy hasonló csak hasonlótól származik és csak hasonlónak adhat életet. Viszont a múlt században mindinkább uralomra jutott az a felfogás, mely szerint a fajok csak relatíve, csak a rövid időközben végbemenő, felületes megfigyelés számára állandóak, valójában pedig a fajok folytonos változás mellett egymásból alakulnak. Így lehetséges, hogy valamennyi élőlény egyetlen őséletelv megszakítatlan folytatása megszámlálhatatlan évmilliókon keresztül. Ami faji különbség e hosszú vándorlás folyamán kialakult, az csak esetleges, változékony vonás. Maga az életelv lényegében minden élőlénynél egy és ugyanaz, nem véve ki az embert sem.

E helyen mellőzhetőnek látom, hogy ezt az elméletet, mely jó félszázadon át annyi és oly heves vitára adott alkalmat, beható tárgyalás és bírálat alá vegyem, annál is inkább, mert vele egyéb munkáimban[77]már részletesebben foglalkoztam. Csupán annyit jegyezzünk meg, hogy a fajok ilyen, szinte korlátlan változékonysága súlyos nehézségeket tartalmaz és legalább is nem igazolható. Viszont a fajnak bizonyos határok között végbemenő módosulása lehetséges, sőt kétségtelen tény, amit ma már a tudomány részéről senki kétségbe nem von. Komolyabb vita jelenleg inkább akörül forog, hogy mi által jöhet létre és mely határokig terjedhet a változás.”

„Az evolúció elméletét Charles Darwin tette népszerűvé a múlt században. A csendes-óceáni Galapagos-szigeteken nagy hatással voltak Darwinra az egyes szigeteken élő különböző pintyfajták. Arra következtetett, hogy ezek egyetlen ősi faj leszármazottai. Többek között ennek a megfigyelésnek az alapján támogatta azt az elméletet, hogy minden élőlény egy ősi, egyszerű formától származik. Az a hajtóerő, amely az alacsonyabb rendű élőlények magasabb rendűvé fejlődése mögött áll, szerinte a természetes kiválasztódás, a legrátermettebbek életben maradása. Az evolúciónak köszönhetően - mint állította -, a halakból szárazföldi állatok, a hüllőkből madarak stb. fejlődtek ki.

Valójában az, amit Darwin azokon a távoli szigeteken megfigyelt nincs ellentmondásban a Bibliával, amely megengedi a fő élő fajon belüli változatosságot. Így például az összes embertípus egyetlen ősi emberpártól származik (1Mózes 2:7, 22-24). Ennélfogva semmi különös nem lenne abban, ha azoknak a különböző pintyfajtáknak közös ősük lenne. De pintyek maradtak, nem fejlődtek sólyommá vagy sassá.

Sem a különböző pintyfajták sem más, amit Darwin látott, nem bizonyította, hogy minden élőlénynek, legyen az cápa vagy tengeri sirály, elefánt vagy földigiliszta, egy közös őse van. „

Végeredményben tehát Darwin nem látta azt, amit az evolúció propagálói az evolúció alatt értenek, vagyis:

„Az evolúció biológiai elmélete szerint a különböző élőlények korábban élt közös ősöktől származnak. A köztük lévő különbségek az egymásra következő generációkban bekövetkezett módosulások felhalmozódásával alakultak ki. Az evolúció elmélete a modern biológia egyik alapköve.”

Pontosan azt nem látta, amit az elmélet állít, a közös ősöktől való leszármazást! A modern biológia alapköve tehát azonos azzal, amit híres szószólójuk így fejezett ki:

„A bizalomteljes hiszékenység normális és egészséges egy gyerek esetében, de egészségtelen és elítélendő rászedhetőséggé válhat a felnőttben.” (Richard Dawkins)

Ha valaki látott egy golyót gurulni, milyen alapon állítja, hogy azt egy ágyúból lőtték ki, kigurulhatott az egy méhtelepről is!

(A forrásokat bárki megtalálhatja az interneten, ahonnét az idézetek származnak.)