Szükséges-e az üdvösséghez Jézus szavainak való engedelmesség, az Ő parancsolatainak megtartása?

Igen. A hit cselekedet nélkül halott.

Sehol nincs írva, hogy bármit megtehetsz a nevében.

Házasságot, szövetséget törtél Sceptic? (elárultad a társad vagy elvetted másnak a társát)?

Mert a paráználkodás ezt jelenti...

Ami engem illet én úgy gondolom, hogy a szexualitás mindenkinek a magánügye. Amíg senkinek sem árt, addig nem bűn.

Keresztény szemszögből pedig soha nem volt olyan tanítás, hogy a krisztus megölése után bármit meg lehet majd tenni.

Szép kis küldetés, hogy eltörölje a felelősség fogalmát és a nevét adja minden rossz elkövetéséhez.

Én azt sem ítélem el. Számomra az nem szövetségtörés.

A válások is összetettem gondok annál, hogy egyből mindenkit elítéljünk...

A szexualitást sajnos nagyon sokan tabuként vagy mocskosként és elítélendőként kezelik, ami szerintem sokkal inkább elmebetegség vagy bűn.

Azzal az a probléma, hogy adva vagyok én például, mint nyitott házasság férj tagja. Én megbeszéltem a feleségemmel, hogy ő azzal, akivel akar, én azzal, akivel akarok, és nincs probléma. Milyen az emberi értékrendem, minek nézem a feleségem, és kinek nézem a szeretőimet?

Minden nőt csupán luknak nézek, a feleségemet szajhának, és magamat egy kefélőgépnek. Szerinted ez helyes értékrend? Ha azokat, akikkel "szoros" kapcsolatban állok, ilyen vagy ehhez hasonló értékkel tekintek, minek tekintem az ellenségemet?

#7: Ha elváltatok volna, akkor nem az lenne a helyzet, hogy minden nőt luknak nézel, magadat meg kefélőgépnek? Egy darabig biztos. Annyi lenne a különbség, hogy úgy hiányozna a képletből a szajha.

Gyanítom, hogy ti kényszerből vagytok együtt. A kényszer sajnos a tehetetlenség érzését kelti, a tehetetlenség érzése pedig ön- és közutálatot szül. Ennek viszont nem a nyitott házasság az oka, hanem az, ami miatt nyitott házasságban éltek. Ennek okát már nem firtatom, az a magánügyetek, csak rátok tartozik.

Ezzel nem védeni akarom a nyitott házasságot, az olyan amilyen. Ha eleve annak készül akkor érdekből történik, ha nem annak készült de azzá vált, annak meg többnyire a kényszer az oka. Ha az előbbit valaki el tudja fogadni és felnőtt, érett fejjel megy bele, akkor ott semmi probléma sincs. Ha utóbbi, akkor kicsit nehezebb a helyzet, mert az ember tehetetlennek érzi magát benne, ami az egyik legrosszabb érzés a világon. De mindenre lehet megoldást találni, csak akarni kell.

"Azzal az a probléma, hogy adva vagyok én például, mint nyitott házasság férj tagja. Én megbeszéltem a feleségemmel, hogy ő azzal, akivel akar, én azzal, akivel akarok, és nincs probléma. Milyen az emberi értékrendem, minek nézem a feleségem, és kinek nézem a szeretőimet?

Minden nőt csupán luknak nézek, a feleségemet szajhának, és magamat egy kefélőgépnek. Szerinted ez helyes értékrend? Ha azokat, akikkel "szoros" kapcsolatban állok, ilyen vagy ehhez hasonló értékkel tekintek, minek tekintem az ellenségemet?"

Ettől még tisztelheted a feleséged,mert ha ő is a nyitott kapcsolatra vágyik,akkor megadtad neki a kérését,és ettől még szeretheted,mint embert.Ha szajhának bélyegzed,az a te ítélkezésed,tehát akkor azt is kérdezhetjük,az ítélkezés helyes értékrend-e? A szeretőidet is tisztelheted emberileg,és nekik is megadod amire vágynak,és te is megkapod.