Azt hittem eddig, hogy 2. Sámuel 12.32-ben Dávid egyik kegyetlenkedéséről van szó, és akkor lehet, hogy mégsem?

Kedves kérdezö

Az izraeliták idejében valóban nem volt olyan kegyetlenség, mint egyesek elképzelik.

Például ha elolvasod a Gibeoniták történetét, a valóságban nem volt velük szemben kegyetlenül eljárva.

Dolgoztak, éppen úgy mint mi dolgozunk a munkaadónknak. :)

Még a "rabszolga" kifejezés is, nem jelentette azt amit mi ismerünk a szerencsétlen négerekröl, vagy egyébb emberekröl, akik embertelen körülmények között éltek.

A Mózesi törvény szerint irgalmasan kellett bánni velük, meg voltak emberi jogaik is.

Bár a törvény tiltotta például a paráznaságot is, de volt bünbocsánat.

A törvény adta, hogy irgalmasan kellett bánniuk az izraelitáknak a köztük élö idegenekkel, kötelességük volt a vendégszeretet, az állatokat nem volt szabad kínozni stb.

Egyik példa: Ráháb aki parázna nö volt, majd megtért és a Jézus Krisztus családi fájában a neve meg van említve

Vajon Dávid, az Isten szíve szerint való férfi embertelenül bánt a foglyaival, amire némelyek a 2Sámuel 12:31-ből és az 1Krónikák 20:3-ból következtetnek?

Nem. Dávid csupán kényszermunkára fogta az ammonita foglyokat. Sokan amiatt értik félre Dávid tetteit, ahogyan néhány bibliafordítás visszaadja ezeket a verseket.

Ezek a bibliafordítások durvának és kegyetlennek mutatják be Dávidot, amikor azt ecsetelik, hogy miként bánt az ammonitákkal. A Károli-fordítás szerint például így hangzik a 2Sámuel 12:31: „A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával.” Az 1Krónikák 20:3 beszámolója is hasonlóan szól.

Samuel Rolles Driver bibliatudós azonban megjegyzi, hogy a kegyetlenség „idegen mindattól, amit Dávid egyéniségéről és vérmérsékletéről tudunk”. Ezért a Magyarázatos Károli Biblia jegyzetében ez olvasható: „A győzedelmes királyok sokszor használták a hadifoglyokat szolgamunkára királyi épületek építésénél.” Adam Clarke hasonló gondolatot fogalmaz meg: „Úgy kell tehát érteni ezeket a szavakat, hogy rabszolgákká tette az embereket, és fűrészelésre, vasboronák készítésére vagy kőfejtésre használta őket . . . , továbbá favágásra és téglakészítésre. Az emberek kettéfűrészelésének és feldarabolásának nincs helye ebben a szövegben, mint ahogy Dávidhoz sem illett az efféle viselkedés az ammonitákkal szemben.”

Több mai fordítás ezt a pontosabb megértést tükrözve világosan kifejezi, hogy Dávid nem vádolható embertelen bánásmóddal. Az Újfordítású revideált Biblia így adja vissza a verset: „A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal” (2Sámuel 12:31). „A benne levő hadinépet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével dolgoztatta őket. Így járt el Dávid az összes ammóni városokkal” (1Krónikák 20:3). Az Új világ fordítás is összhangban van a szakemberek jelenlegi véleményével: „Elhozta a benne levő népet is, hogy kőfűrésszel, éles vasszerszámokkal meg vasfejszével dolgoztassa őket, és a téglakészítésnél fogta őket szolgálatra” (2Sámuel 12:31). „Elhozta a benne levő népet is, és kőfűrésszel, éles vasszerszámokkal meg fejszével dolgoztatta őket. Így tett Dávid Ammon fiainak minden városával” (1Krónikák 20:3).

Dávid nem vetette alá a legyőzött ammonitákat kíméletlen kínzásnak, és borzalmas vérfürdőt sem rendezett. Nem utánozta az akkoriban megszokott szadista és állatias háborús szokásokat.

[Lábjegyzet]

A héber szövegben egyetlen betűn múlik, hogy a szöveg úgy hangzik-e, hogy „darabokra vágta (fűrészelte) őket”, vagy úgy, hogy „a fűrészhez tette őket”. Továbbá a „téglaégető kemencének” megfelelő szó ’téglaformázót’ is jelenthet. Egy ilyen formázó túl keskeny lenne ahhoz, hogy egy ember átmenjen rajta.