Jehova Tanúi szerint mi lesz a sorsa egy gyermekként meghalt más vallásúnak?

Nos, először:

- Sok vallás állítja azt, hogy csak az ő követői nyernek üdvösséget és mindenki más elkárhozik. Éppen ezért én óvatosan kezelem az ilyen állításokat.

- A Jehova Tanui által említett Isten (Jahwe) egyszersmint IGAZSÁGOS, de egyszersmint KEGYELMES is.

Mi következik ebből?

- Az, hogy nem hagyja Isten a bűnt büntetés nélkül Mózes negyedik könyve 14,8). Vagyis MINDEN elkövetett bűn büntetést von maga után.

- Isten szereti az embert, s tudja, hogy nem tud váltságdíjat adni.

Éppen ezért Isten elküldte fiát, hogy megváltsa az embert bűneiből

Jn. 3,16

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez az üdvösség alapja.

S mi a helyzet a más vallások követőivel és a gyermekekkel?

A válasz ugyanez: Isten igazságos és kegyelmes.

Ha van további kérdése a kérdezőnek, szívesen állok rendelkezésére akár itt, akár e-mailben

Jehova Tanui Jézus Krisztusról adott véleménye nagyon érdekes. Valóban nem tekintik Istennek a szó bibliai értelmében. Ő "csak" egy ember, aki egyedül bűntelen.

Jehova Tanui elfogadják a Biblia tanítását, de elég sajátos módon értelmezik annak egyes részeit.

Ismert és elfogadott például az alábbi:

Zsolt. 49,8

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.

Ugyanakkor az üdvösség általuk hírdetve nem kegyelemből van, hanem nagy szerepe van a cselekedeteknek. Ezáltal mintegy zsarolják azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük.

Mindenesetre bármilyen is a Jézus Krisztus személyéről alkotott véleményük, egyetértenek abban, hogy a Vele való kapcsolat döntő jelentőségű üdvösség kérdésében. Elfogadják azt, hogy Jézus Krisztus ismerete vagy nem ismerete dönt majd életről halálról:

A Szent Szellem fogja leleplezni a világ szemében mi a bűn, mi az igazság, s mi az ítélet:

Jn. 16,8-11

És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.A bűn az, hogy nem hisznek énbennem az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.

S egyetértés van abban is, amit Pál apostol ír a Római levélben az istenismeretről: Isten az Ő ismeretét természet szerint beleplántálta az emberbe, de az ember nem akarja az Istet istenként tisztelni (Róma 1-3 rész)

Az előttem szólónak: ha megenged, annyit tennék hozzá, hogy a válaszod második felével minden oké. De Jézus természete, a háromság tagadása miatt az, ami. Erről van egy pár napos kérdés, ahol sok minden ki van ez ügyben tárgyalva.

A ki nem érdemelt kedvesség, vagy kegyelem, amit mi, emberek magunktól soha nem tudnánk elérni, szintén egyértelmű tanítása a bibliának.

Jehova Tanúi nem hiszik, hogy a cselekedeteink által 'kiérdemelhetik' a megmentést.

Ez tévedés!

Ellenben, biztos ismerős az a Biblia vers, ami azt mondja, hogy 'a hit halott cselekedetek nélkül'.

De hogy a kérdéssel is foglalkozzak, ahogy már az első válaszban elhangzott, Jézus mindenkiért meghalt, nemzettől, hittöl függetlenül.

Azok, akik nem tudták megismerni Istent, nem tudtak állástfoglalni mellette, tehát nem szándékosan utasították el őt, ha meghalnak is, fel fogja támasztani őket. De erre most verseket nem tudok idézni, mert dolgozom, ezt is telóról írom.

Jn. 3,16

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Nos mégegyszer: Valóban az Úr Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért. Ezzel a ténnyel nincs is semmi probléma. A gond a második részével van az igeversnek: aki hisz őbenne... Az örök élet, az üdvösség feltétele az Isten Fiában való hit. Ezt nagyon szépen bizonyítja a következő vers:

Jn. 3,36

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Az Isten Fiának való nem engedelmesség=kárhozat, vagy ha így jobban tetszik az Isten haragja.

"Jn. 3,36

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Igen, de mit jelent "engedelmeskedni" a Fiúnak?

Jézus azt tanította, hogy üljünk, és higgyünk?

Vagy tett is még valamit?

Jó kérdés: mit is jelent engedelmeskedni?

Jézus mondja pl az anyagiak felől aggodalmaskodóknak:

Mt. 6,33

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.

Keresni az Ő országát: eligazít az Isten beszéde. Ha rendszeresen olvasom Isten Igéjét, egy csomó mindent megértek belőle. Milyen vagyok én? Milyen Isten? A bűn természetéről, Isten megváltó munkájáról, életemre vonatkozó tervéről, s sorolhatnám.

Próbáld ki!

"Mt. 6,33

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

A görögben az "ország" helyett "királyság" szerepel, vagyis Jézus Isten királyságát hírdette, ezt tette nyilvánvalóvá, és ezt várta el a tanítványaitól is.

Így van?

De itt is szerepel az "igazság" kifejezés, mint sok más helyen a bibliában.

Biztos nem mindegy mit hiszünk Istenről, az Ő tanításairól, valamint mit teszünk, mit cselekszünk, hiszen a "hit halott cselekedetek nélkül"

Vagy a mi tisztünk azt is meghatározni, hogy "szerintünk" mit is volna jó cselekedni, vagy ebben is a bibliára kellene támaszkodni?

Vagyis ha mi "jó embernek" érezzük magunkat, akkor már üdvösség szempontból nyert ügyönk van?

Utolsó válaszolónak:

"Vagy a mi tisztünk azt is meghatározni, hogy "szerintünk" mit is volna jó cselekedni, vagy ebben is a bibliára kellene támaszkodni?

Vagyis ha mi "jó embernek" érezzük magunkat, akkor már üdvösség szempontból nyert ügyönk van?"

Ennek kapcsán olvastam még régebben egy igen érdekes megjegyzést/felvetést, miszerint "talán ha nem mondanák azt az embereknek, hogy majd a haláluk után kiválogatják őket, akkor esetleg elkezdenék még életükben kiválogatni a dolgokat" - vagyis azt tényleg jó eséllyel szívből érezheti minden értelemes és empatikus ember is, hogy mik a valóban alapvető jó és rossz dolgok (pl. békességben együtt élni, segíteni egymásnak vs. gyűlölködés és hadakozás)... az ilyesmiket szvsz vallás nélkül is könnyen beláthatja mindenki, hacsak kiskorától bele nem nevelik az ellenkezőjét.

Márpedig aki (legalább nagyrészt) így él (békességben, összhangban másokkal, stb.), tehát lényegében a legszebb elvek jegyében, erre törekedve, csak épp nem vallásos, akkor ez az utóbbi egy jellemző csak nem számít olyan nagy tragédiának, hogy az illető egész életének minden egyéb pozitívumát eltörölje.