Nem értem, hogy Isten miért teszi ki kísértésnek a híveit? Hiszen ezesetben nem a hívő hibája, ha mégis elpártol tőle.

Isten nem teszi ki kísértésnek a híveit a kísértés úgy keletkezik, hogy az ördög a bűn megcselekvésére csábítja az embert a fő fegyvere ilyenkor a kívánság amely az emberben található ha helyet kapott az ember életének valamely területén akkor ezt csak egyszerűen felgerjeszti az emberbe.

1 János 2,16

16.Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

Test kívánsága: falánkság, szenvedélyek, szabad szexualitás

Szem kívánsága: pornográfia

Élet kérkedése: nagyzolás, hatalmaskodás, hetvenkedés

Jakab 1,13-16

13.Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

14 Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

Igazából egy bűncselekményt két dolog tud hajtani/motíválni.

Az egyik az egó a másik pedig a gyűlölet.

Az utóbbi sokszor az első sérüléséből adódik.

Bele gondoltál már, hogy milyen volna egy késsel feldarabolni egy élő embert?

Mindenesetre függetlenül a válaszodtól, az ember hibás.

Nem a vallás, nem az ördög, nem az Úr.

A kísértés még nem bűn, csak próbatétel. Szerinted jó az, ha valaki csak azért nem vétkezik, mert nincs rá módja? A gyerekedre sose bíznál pénzt, nehogy megkísértse?

"Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."

1Kor 10,13

"Lucifer-666: Csakhogy itt nem gyilkosságról van szó, hanem kísértésről. "

Miért, szerinted nincsnek olyan emberek, akiket kísért a vér, a másik szétmarcangolása puszta élvezetből?

Engem egyszer kiséretett egy szemtelen kis tinis srác, aki barátaival vidáman rendetlenkedve az utcán beleugrott a sárba és összefröcskölte a szép fehér elegáns szoknyámat, hogy egy nagy pofont lekeverek neki.... aki közben még röhögö görcsöt is kapott látva müvét , de azért nagy nevetve bocsánatot kért tölem....

Ha a nyaklevest lekertem volna kinek a hibája lett volna? Csakis az enyém, mert azért vagyunk EMBEREK, hogy uralkodjunk magunkon....

Csak a gyenge karakterüek hibáztatják a másikat az önuralom hiányukért