Miért kell félnem az Istent?

Kedves kérdező!

Fogalmam sincs a papod mit mondott, de van egy olyan érzésem, ő sem a biblia értelmezést használta, hanem mondani akart valami okosat. Feltehetőleg üres frázisokat pufogtat.

Sajnos a legtöbb katolikus papnak fogalma sincs Istenről, az Istennel való járásról, így istenfélelemről sem.

Istenfélelem bibliai értelmezése:

1. istenfélelem Szentlélek egyik Szelleme. Őhozzá tartozik.

2. Istenfélelem egy magatartás forma, ami Isten felé irányul, amely által a hívők Isten akaratát örömmel megteszik. Gyönyörködnek az Úrban.

3. istenfélelem az egyik legfontosabb üzenet, természetesen a megváltás üzenete után, amelyhez a legtöbb ígéret kapcsolódik. Úgy hogy aki megnyeri az istenfélelmet, az igen nagy áldásokkal van egy csomagban. :)

4. istenfélelmet akarni kell, máshogy nem jön.

5. istenfélelmet tanulni is lehet.

Ha valakit komolyabban-őszintén érdekelne, akkor kikeresem a bibliából az idevágó igerészeket, de haszontalan-értelmetlen-üres-provokatív véleményekre nem fogok reagálni.

Szia!

Az "istenfélelem" kifejezés eredete a görög nyelvben ritkábban az "eulabeia" és sűrűbben "eusebeia" szó szerint kegyességet jelent.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot. Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje.

Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt.

Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal ismertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter

A keresztény hit alapja a Biblia. A Biblia határozottan állítja, hogy az embernek nem Isten, hanem a Sátán az ellensége, aki tönkreteszi az ember életét, utána pedig Istenre mutogat. Ettől a mindenre elszánt, gátlástalan ellenségtől, aki sohasem tétovázik és sohasem kegyelmez, mindent megígér, de semmit sem teljesít, kizárólag Isten tudja az embert megvédeni. Isten mozgástere azonban ebben a világban korlátozott, ugyanis Ádám bűnbeesése óta sátáni uralom alá került a Föld, mégpedig nem erőszakkal, hanem csellel, de jog szerint. Amíg az ember nem fogadja el Isten békejobbját Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hite által, addig a saját és a felmenői bűnei súlyosságának a mértékében ki van szolgáltatva a sátáni uralomnak. Isten a jogosság Istene, ezért soha nem követ el jogtalanságot. Ha az ember bűnben van, akkor a Sátánnak olyan jogai vannak az ember felett, amit Isten a bűn fennállásáig nem tud negligálni. Ha azonban az ember elfogadja Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, és Istenhez fordul, akkor Jézus Krisztus Vére váltságdíjként kezd működni az érdekében, és elveszíti a Sátán a jogosultságát, és az ember felszabadul a bűn terhe alól. Ez addig tart, amíg vissza nem tér az ember a bűnbe, ami ismét jogokat biztosít a Gonosznak.

Az istenfélelem azzal analóg, ha valakit kihúznak a cápáktól hemzsegő vízből, akkor igyekszik az illető jóban lenni a hajó kapitányával, és nem provokálja ki, hogy visszadobja a vízbe.