Meg tudja változtatni az ember a saját személyiségét?

Azzal eddig is tisztaban voltunk, h Jehova Tanui kozossege szemelyisegzavaros emberekbol all ossze.

Amugy persze,h ki lehet gyogyulni, ill. enyhiteni egyes psziches betegsegek, mint pl. a depresszio, v kleptomania, de ezt nem a szemelyiseg megvaltoztatasanak hivjuk...ha meg valtoutatunk azon, h pl. szerezunk csalni, hazudozni, ilyesmi, akkor sem a szemelyisegunket valtoztattuk meg, hanem egyszeruen mas ertekrend szerint viselkedunk, mint korabban. ...voszont ha mar a temanal vagyunk akkor tudtommal benzodiazepinok hosszutavu szedese okoz(hat) valtozasokat a szemelyisegben...allitolag, meg biztos a sok drog rendszeres, hosszu tavu hasznalata is....

Saját erőből NEM lehet megszabadulni a depresszióból, kleptomániából, a kényszeres hazugságoktól sem. Ezek betegségek, amiket orvosilag kezeltetni kell.

Megváltani pedig senki nem tudja magát.

Akkor sem, ha szó szerint betanulja a Bibliát.

Az ember semmilyen lényegi változtatásra nem képes önmagában. Ezt Isten csinálja meg az emberben, ha az ember alárendeli magát Istennek. Például a Róma 12-ben ezt mondja Pál apostol:

"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Rm 12,1-2)

A testünket élő és szent áldozatként kell odaszánnunk Istennek. De a változást mégsem mi idézzük elő, hanem Isten végzi el bennünk azáltal, hogy újjá teszi a szellemi értelmünket, "nuszunkat", és ezáltal átmegyünk egy metamorfózison, és képessé válunk arra, hogy megkülönböztessük Isten akaratát idegen érdekektől, sőt, az Isten akaratán belül is ki tudjuk választani azt, ami hajszálpontosan passzol a mi életünkre. A megújulásnak fordított szó a "kainosz " szóból képzett szó, amelyről megjegyzi az Újszövetségi Szómutató Szótár, hogy a Bibliában sehol nem használják egy régi dolog felújított változatára, hanem minden alkalommal egy egészen új valóságra utal. A hívő élet minden területére áll Keresztelő János megállapítása, mely szerint "Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki." (Jn 3,27) De idézhetném Jézust is, Aki ezt válaszolta a tanítványok kérdésére, hogy ki üdvözülhet, azaz ki menekülhet meg: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26)

Isten könnyedén meg tudja változtatni az embert, meg is akarja változtatni, ehhez azonban az adott ember beleegyezésére és engedelmességére van szükség. Mert ha teszem fel beleegyezik, de amikor Isten megpróbál belenyúlni az életébe, akkor elkezd kézzel-lábbal kapálózni, és ellenszegülni, az olyan, mintha visszavonta volna a beleegyezését abba, hogy Isten megváltoztassa. Ilyenkor Isten visszalép, ugyanis Isten részéről tényleg megvan az ember számára a szabad akarat joga. A Sátán nem ilyen "úriember".

Ezzel a "hókusz-pókusz" szöveggel egyetértek. Valóban NEM történik semmilyen csoda átváltozása senkinek sem. Alaposan meg kell "izzadni" ha valamilyen rosz tulajdonságunkról, vagy szokásunkról akarunk letenni.

Sajnos a súlyos agysérüléses balaesetek, betegségek azok, melyek az ember akarata ellenére változtatják meg valakik egyéniségét.....de most nem a betegszobában vagyunk.

A depressszió....ehhez nagyon nem akarok hozzászólni, mert ez nagyon komoly betegséggé is válhat, amikor már orvosi segítségre szorul az illetö. Bár itt is vannak jó tanácsok, és vannak ismeröseim akik kisebb-nagyobb sikerrel tudnak ellene harcolni.

Hazugság, dohányzás, kábítószerezés, durvaság, káromkodás... kemény munka, valóban nem hókusz-pókusz megszabadulni ezektöl a csúnya dolgoktól.

Kedves kérdezö, mi hiszünk Jehova Istenünk segítségében, bár én életemben nem dohányoztam, tehát nem tudom elképzelni azt a kínt amit egyeseknek okozhat, de láttam, sok testvérem akik erös dohányosok voltak, nagyon erös harcot vívtak, és sikerült.

A személyiséget megváltoztatni? Szerintem így érdekes a világ, az egyik nyugodt, a másik temperamentumos, az egyik mélyen gondolkodós, a másik tréfás-jókedvü.....mi lenne ha mindenki csendes lenne? Nem volna ilyen érdekes az élet.

Meg, de nem mindenki. Tud változtatni magán, hozzáállás kérdése. Vannak akik lusták, ők nem.

Lehet könnyebbé tenni azzal, hogy a vallásba menekülünk, és abból "merítünk erőt". De anélkül is megy.

Emberfüggő.

Nem! A személyiségünk rosszabbik részei már következmények és magát a forrást kell megszüntetni, nem pedig a tüneteket. Ezt pedig csak úgy lehet, ha az ember önként átadja magát Krisztusnak és befogadva őt a szívébe újjá születik!

Minap kaptam egy újságot a jehovistáktól, amiben a mentális betegségekről van szó. Ezek nem tudom miben hisznek, de Isten hatalmas erejében biztosan nem. A Biblia NEM írja sehol, hogy Jézus mennybe menetelével megszűnt volna gyógyítani, ellenkezőleg! Mai napig gyógyít, de vannak akik nem hisznek benne, csupán emberek által kitalált mesékben bíznak!

Senki sem tud önmagától meggyógyulni, egyedül Isten képes a gyógyításra, márpedig a bűnös természetnek gyógyításra van szüksége.

Valóban nem hókusz-pókusz. Jön a Szent Szellem ereje és leveszi az emberről a terheit. Én úgy szabadultam meg a dohányzástól, hogy egy presbiter elmondatott velem egy imát, amiben bocsánatot kértem Istentől, hogy ezzel a gonosz kötelékkel hagytam magamat megkötözni és szennyeztem a Szent Szellem templomát, majd kézrátétellel imádkozott értem az Úr Jézus Krisztus nevében. Az erő jött, én pedig attól a pillanattól megszabadultam, pedig napi két és fél doboz Sopianae volt a napi fejadagom hosszú évek óta. Eltelt egy hónap is cigaretta nélkül, mire el mertem hinni, hogy tényleg megszabadultam. Egészen addig attól féltem, hogy egyszer csak jön a kísértés, aminek nem tudok majd ellenállni, de nem jött. Aztán eltelt fél év cigaretta és sóvárgás nélkül, egy gyenge pillanatomban azonban tényleg jött a kísértő. De egyáltalán nem úgy, ahogyan vártam. Nem egy belső ellenállhatatlan kényszerítő erő által, hanem gondolati szinten kezdett el csalogatni. Egyedül voltam a műhelyben a munkahelyemen, és volt egy fél doboz cigi az asztalon, a kollégámé, aki már hazament. Mivel eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha..., végül rágyújtottam egy cigarettára. Szinte hallottam a zár kattanását, ahogy ismét a rabjává váltam. Rosszul lettem, ki kellett mennem hányni. Imádkoztam, bocsánatot kértem Istentől, megtagadtam a dohányzást és megígértem, hogy soha többé. De már nem voltam a magam ura. Olyan volt, mint amikor a ponty már bekapta a horgot, de küzd a szabadságért, ennek ellenére egyre közelebb kerül horgász szákjához. Amit kiloptam a kollégám cigarettás dobozából, vissza akartam csempészni, hogy ne terheljen a lopás bűne is, de csak dobozzal tudtam venni. Ez már másnap délután történt. Ha pedig már ott volt a doboz, rágyújtottam egy cigire, aztán még egyre. Megint rosszul lettem, hánytam. Imádkoztam, bocsánatot kértem Istentől, összetörtem a maradék cigarettát, megígértem, hogy soha többé. Másnap azonban megint vettem egy doboz cigarettát, és már négyet szívtam el, s bár rosszul lettem, de már nem hánytam. Egy-két hónapon belül visszakerültem a napi két és fél dobozos napi adaghoz, pedig valahogy úgy kerültem bele újra, mint amikor egy gyereket vonszolnak és minden erejével ellenáll, de az is kevés. Persze ez úgy történhetett meg, hogy elmaradtam a gyülekezetből, és elvesztettem a szellemi védelmet. Amikor visszamentem a gyülekezetbe, nem mertem ugyanahhoz az emberhez fordulni, aki korábban segített nekem, hanem mástól kértem imát, az azonban hatástalan maradt, nem a másik fél hibájából, inkább a sunnyogásom miatt. Aztán eljött a nap, amikor újra kapcsolatba kerültem azzal a presbiterrel, megint elmondatott velem egy bűnbánó imát, megvallottam a bűnömet, ő megint imádkozott értem kézrátétellel az Úr Jézus Krisztus nevében, és azóta szabad vagyok a cigarettától. Ennek már tizenhat éve.

Hasonló módon, azaz bűnbánat, bűnvallás és az Úr Jézus Krisztus nevében való kézrátétellel szabadultam meg a pornográfiától is. Nincs ebben semmi hókusz-pókusz. Legfeljebb egy materialista ember nem érti meg, hogy ami látható, az mindig a láthatatlanból áll elő(Zsd 11,3). Egy materialista ember soha nem a szellem szintjén keresi a megoldást, hanem izzadni akar, meg akar dolgozni a sikerért. Isten áldása, a megváltás, a bűnbocsánat, a megigazulás, megtisztulás és megszentelődés azonban nem munka által adatik, hanem kegyelem által:

"Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít." (Rm 4,1-8).

Éppen a kegyelem ad értelmet a munkának, nem pedig fordítva. Ezt azonban csak az értheti meg, akinek halló fülei vannak. Az Újszövetség nem egy a mózesi törvényekhez képest új törvényrendszer, hanem az, hogy Isten a szívünkbe írja bele a törvényét, éppen ezért nem kell megizzadnunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűnöktől, vagy a démonikus kötelékektől. Kell izzadni is, de az már csak azután jön, hogy átvettük Isten kegyelmét. Az új szellem pedig nem költői szimbólum, hanem valóságos új szellem. Az ember halott, de nagyon is létező szellemmel éli a mindennapi életét, amíg Isten fel nem támasztja. Ezt nevezi a Biblia újjászületésnek. Ennek a technikai hátterét nem árulja el a Biblia, mivel ezt nem az ember végzi, hanem Isten. Így több elmélet van, hogy mi történik valójában. Van, aki úgy értelmezi az újjászületést, hogy Isten gyakorlatilag kicseréli az ember szellemét egy másikra. Más pedig azt mondja, hogy nem kicseréli, hanem csodát hajt végre, azaz feltámasztja a halott szellemet, ami átmegy egy teljes metamorfózison, és így válik újjá, mégpedig a fentebb vázolt kritérium szerint, azaz nem a régi szellem felújított változata, hanem a régihez képest teljesen új valóság, noha mégis ugyanaz. Nem az a lényeg azonban, hogy hogyan értelmezzük az újjászületést, hanem az, hogy valódi csodát visz végbe Isten az ember szellemében, ami által részesülünk Isten természetéből és így lesz nekünk Apánk, mi pedig a gyermekei, de nem csupán fogadott gyermekei, hanem mivel részesültünk az Ő természetéből, valódi gyermekei. Aki átélte már, az tudja tapasztalatból, aki nem, annak csak fogalmai vannak.

Miért pontoztátok le a 2-est? Neki van igaza!

Vannak dolgok, amiket az ember saját maga is meg tud változtatni, de legtöbbször akkor is kell más emberek (család, barátok) támogatása. A depresszió, kleptománia, drogfüggőség stb. viszont nem ez a kategória, oda orvosi segítség kell!

Szervusz

A magaviseletén tud változtatni az ember. Amilyen mértékű a változás, akkora a ráfordított erőfeszítés is.

Pál apostol beszélt erről, mert állandóan egy belső harcot víívott önmagával, hogy azt tegye ami Isten előtt helyes.

Mert lehet, hogy időnként elkeserít minket szembetűnő tökéletlenségünk, mely annyira eltér a tökéletes mintától, amelyet Jézus hagyott nekünk. Talán abban is kételkedünk, hogy egyáltalán lehetséges ugyanolyan szemléletmódot kinyilvánítani, mint amilyen Jézusé volt. De figyeljük meg Pál buzdító szavait: „tudom, hogy bennem, azaz a hústestemben, semmi jó nem lakik; mert az óhajtás képessége megvan nálam, de az a képesség, hogy véghezvigyem, ami kiváló, nincs meg. Mert a jót, melyet óhajtok, nem teszem, hanem a rosszat gyakorlom, melyet nem óhajtok. Gyönyörködöm én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet” Róma 7:18, 19, 22, 23. Igaz, Pál a tökéletlensége miatt újra meg újra képtelen volt úgy véghezvinni Isten akaratát, ahogy szerette volna, de a szemléletmódja — vagyis az, ahogyan Jehováról és a törvényéről gondolkodott, és amit ezekkel kapcsolatban érzett — az mintaszerű volt. A mi szemléletmódunk is lehet mintaszerű.

Van még egy szép idézet a kérdéseddel kapcsolatban:

Efézus 4:24

" és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban." - ha Isten erre kér, a segítségeet is megadja, hogy meg tudjuk tenni, fel tudjuk venni az új egyéfiséget, de csak akkor, ha hallgatunk rá. Így a segítség biztos!