Nem hívő válaszolók! Találkoztatok e már olyan hívővel, akivel érdemes volt vallási vitába (nem veszekedésbe, marakodásba) keveredni?

Nehéz kérdés, de lássuk be ez függ az ateiista féltől si hogy mennyire lesz konfliktusal telia vita.

valahol ott kezdődik a baj, hogy be kell látni ez egy olyan vita ahol nincs kézzel fogható bizonyíték csak filozófiai lehet.

Másrészről az az alap hogy a világi szempont alapján ha nem is tekinthető bizonyíthatónak a vallás alapját képező dolgok az nem egyenlő azzal hogy bizonyítható a nem létezése!

Nem véletlen volt az hogy a londoni ateisták azt írták a buszokra, hogy "Isten valószinüleg nem létezik, szóval..." és nem azt hogy "Isten nem létezik..."

Szóval ha egy felvilágosult ateista mellé egy értelmes vallásos kerül akkor van esély értelmes vitára, de konkrét eredményre azért akkor is kevés.

egy normális hívő nem akarja bebizonyítani a másiknak, hogy létezik isten, mert ugye nem tudják.

egy normális hívőnek kell az "okos enged" módon fellépnie, mivel ha egy hívő nekem elkezdi magyarázni, hogy isten így meg úgy, akkor én a tudomány mellett érvelve vissza fogok vágni, mást nem tehetek, max azt mondom, hogy nem válaszolok, de attól belül még gondolom amit.

Neki kellene belátnia, hogy nem kellene győzködni a másikat.

Egyrészt számomra az a hívő a szimpatikus, aki mosolyogva mondja nekem, hogy "jólvan barátom, elfogadom a nézeteidet, de engedd meg, hogy én higgyek istenben, tiszteletben tartom a nézeteidet és ennyi, váltsunk témát!".

Kinem állhatom az olyan embereket akik mindenáron be akarják bizonyítani, hogy az istenük létezik, de közben pedig azzal védekeznek, hogy isten létét nem lehet bizonyítani, hisz csak hinni lehet benne.

Kérdésedre a válasz amúgy, igen találkoztam már. Sok hívő ember van, és hidd el, nem mindenki akar inkvizíciót felállítani, hálégnek.

Sok hitvitát folytattam már, de még soha egyetlen hívőt sem sikerült meggyőznöm. Habár nem is az volt a célom, hanem inkább magamat kellett védeni, mert a hitvitáim kezdeményezői MINDEN ESETBEN KIVÉTEL NÉLKÜL a hívő volt.

Én még soha nem kezdtem el győzködni a hívőt arról, hogy nincs isten. Ellenben ők minden alkalmat megragadnak, hogy meggyőzzenek. Meggyőzzenek? Hogy provokáljanak, és a szememre hányják, hogy nem is vesznek emberszámba, mert nem hiszek az istenükben. Ellenben elvárják, hogy én fogadjam el, hogy ők hívők. A kölcsönösség viszont hiányzik.

Én nem vagyok kifejezetten ateista, de hívő még annyira sem. Sok hívő barátom/ ismerősöm van, református egyetemre járok. Nagyon sok közöttük a jó felfogású, értelmes fiatal, nagyon jó, élvezetes vitáim voltak velük. Sokszor ők is kételkednek, ez erősíti meg a hitüket. Csodálom őket, mert képesek hinni és ők csodálnak engem, mert képes vagyok hit, kapaszkodó nélkül élni. Azt hiszem egy sikeres és élvezetes vitának pontosan ez az alapja. Mármint az, hogy elismerjük, egyik félnek sem könnyebb, csak más :).

21/L

Bár nem a hívők a megszólítottak, annyit azért szeretnék hozzáfűzni, hogy kultúrált vallási vitához, ahol nem egymás lehülyézése a cél, mindkét fél (tehát a nemhívő fél) részéről is megfelelő vallási ismeret szükséges.

Közszájon forgó, demagóg szövegekkel mindkét fél csak lejáratja magát, és rögtön elárulja, hogy csak provokálni akar. (na meg a félműveltségét is)

Nekem már volt részem kölcsönös tiszteleten alapuló, barátságos hangvételű beszélgetésben/vitában ateistával, úgy, hogy egyikünk sem győzte meg a másikat(nem is ez volt a cél), és maradt mindkettőnk fején maradt haj.

Én egyébként soha nem kezdeményezek vallási vitát, és csak akkor megyek bele, ha az illető ateista megfelelő modorral, emberi hozzáállással és intelligenciával rendelkezik. Egyébként csak oltogatás lenne a dologból, és nem vallási vita.

Nekem nagyon meggyőző volt az az érv, hogy minden élő és élettelen dolog a világon atomokból áll (elektron, proton, neutron - és még ezek is kisebb elemekre bonthatók). Ezek önmagukban élettelenek, sőt olyan kicsik, hogy szinte "nem is léteznek". Mégis, atomokból áll össze minden és tömeget képeznek. DNS információs láncot alkotnak, ami meghatározza az élő organizmus jellegét. Nem hiszem, hogy ez véletlen. A Biblia azt írja, hogy Ádám porból lett és porrá lesz, ami ebben a tekintetben teljesen megállja a helyét tudományosan. Aztán Isten az orrába lehelte az élet leheletét (v. fuvallatát), ettől lett az ember élő lélekké.

Bocs, de erre köpni-nyelni nem tudtam anno. Ezért is hiszek Istenben.