A katolikus egyház mit vár el híveitől?

Misére vasárnaponként (de a legtöbb templomban mehetsz szombat este is vasárnap helyett.) Ezen felül ünnepeken: Karácsony, Húsvét.

A pápa Isten földi helytartója, a papok pedig az Egyház szolgái.

igen és Isten földi helytárója rendszeresen találkozik a nagy politikusokkal elnökökkel ugye...

vagy inkább a Jelenések könyve béli szajha ül a vadállaton?

"elvárja" :)

Hát ja, vannak az úgynevezett "parancsolt ünnepek" is, aztán ha nem mész akkor bünti... Na jó nem bünti. Meggyónhatod. :)

De én nem írok többet, mert eléggé kiábrándít, hogy ennyire fontosak ezek a külsőségek, hogy ekkor járni, azt mondani, stb, közben meg a templomba járó hívek többsége velejéig romlott. A templomban is fenn hordja az orrát, de ha kimegy, akkor egyik pletykálkodik, a másik keresztbe tesz a szomszédjának, a harmadik zsarolja a családtagjait, és sorolhatnánk. Ha már valaki templomba jár, akkor legyen jó, és ne az álszentet játssza. Nem attól lesz valaki jó, hogy menetrendszerűen ott van minden misén. Annak, hogy ott van, hogy mindent betart, annak már egy következő lépcsőfoknak kellene lennie azután, hogy képes jó ember lenni...

Minden katolikusnak kell templomba járnia, ez is a hitgyakorlás része- a te érdeked.

Az elsőáldozástól szokás már gyónni.

Először is: a templomba járás egy katolikus számára nem teher, hanem szükséglet. Néha muszáj hazamenni. A szüleit is meglátogatja az ember időnként.

Az Egyháznak vannak "parancsolt ünnepei", amik keretet adnak ennek a hazalátogatásnak, és segítenek leküzdeni a lustaságot, amikor az embernek nincs kedve elindulni.

Ezek az alkalmak:

- minden vasárnap

- karácsony (dec. 25.)

- újév (jan. 1.)

- vízkereszt (jan. 6.)

- nagyboldogasszony (aug. 15.)

- mindenszentek (nov. 1.)

Misére járni nem KELL, aki hisz Istenben, az vágyik rá, aki nem hisz Istenben, az meg miért menne. Ezért egyébként a hívők többsége a parancsolt ünnepeknél lényegesen többször megy misére (pl. adventi reggeleken, hamvazószerdán, nagyhéten, vagy csak a saját élete fontos eseményeinél, nagy döntések előtt, születésnapra, keresztelőre, esküvőre, hálát adni, betegekért könyörögni, stb...).

El levárja … de nem kapja meg, amit elvár. Az egyház sszabályai között ott van, hogy "Vasárnap és ünnepnap az egész szentmisén végy részt". De persze itt európában tisztában van az egyház is az emberek lelki igénnnyeivel. Így a hívek számát inkább csak saccolják, a templombajárást pedig az emberek saját belátására bízza. A kapu nyitva áll … aki nem akarja, azt nem lehet megmenteni. Egyébként nagyon igaz, hogy aki hisz, annak a templomba járás nem teher. Hamarabb gond számára, ha nem mehet.

A pap egy lelki vezető. A pápa meg az ő vezetője. Neki meg remélhetőleg az Isten.

Általában az elsőáldozás előtt szoktak a gyerekek gyónni. Utána kötelező lenne évente egyszer legalább. Persze itt is ugyan az a helyzet, mint a misére járásnál: aki teljes lelkéből hívő, az a gyónást nem tekinti szomorú kötelességnek, hanem lehetőségnek a megtisztulásra és a javulásra.

Kiegészítés: vannak a katolikus vallásban parancsolt ünnepek. Ilyenek a korábban felsoroltakon kívül az Úrnap(Jézus színeváltozása) az áldozócsütörtök(Jézus menybemenetele), a pünkösd, a vízkereszt (a napkeleti bölcsek emléknapja, január 6.), Jézus megkeresztelkedése(január 11.), a hamvazószerda(Jézus pusztai böjtjének kezdete), stb. Ezeken a napokon misére kellene mennie aki tud. De mivel ritkán esnnek ezek egybe az állami ünnepekkel, így gyakori, hogy az ünnepet vasárnap tartják meg.