Istennek miért nem fontos, hogy minden ember boldig legyen itt a földön?

szia.

Mindenkit szeretne hogy boldog legyen, és a Teremtő senkitől nem kér olyat amit nem lehetne megtenni, és mindenkitől annyit vár el amit a képessége szerint megtud tenni.

Nyilván való, hogy egy "sérült" ember akár fizikailag, akár mentálisan nem fog egy szinten teljesiteni egy egészségessel.

De azt elvárja hogy amire képes azt megtegye. lásd szegény özvegy két kis pénz érméje

Magam is mentális "betegségben" szenvedek, és sok mindent nem tudok tenni, de amit tudok teljes erőmből azt teszem, és a Teremtő azt áldja meg.

s van egy másik biblia idézet is, Jézus mondta, hogy van aki 100x-os van aki 60x-os van aki 30x-os termést tud felmutatni, ez képességtől függ, tehát kedves kérdező, ne keseredj el, a Teremtő igazságos.

Hát, kedves Kérdező, ezt baromira nem a valóságnak megfelelően látod! Nézd csak meg azokat az embereket, akiknek megvan mindenük, gazdagok, habzsolják az élvezeteket, hű, mennyire "erkölcsösek", mennyire "elégedettek", mennyire "hálát adnak Istennek", milyen "szoros" Vele a kapcsolatuk, milyen "mintaértékű üdvös életvitelük" van!

Tudod, sokkal közelebb vannak Istenhez, az üdvösséghez, az elégedettséghez azok az egyszerű emberek, akiknek még talán váltóruhájuk sincs, gyakori természeti csapások sújtotta területen élnek egy szigeten, de örülnek minden apróságnak, elégedettebbek, tisztelnek és szeretnek másokat! Olvastam több történetet is - és ezekből tényleg rengeteg van - akik deréktól lebénultak, vakon születtek, mind a 4 végtagjuk nélkül élnek, és mégis rájöttek: jobb így! Mert így sokkal közelebbnek érzik magukhoz Istent, sokkal jobban Rá vannak utalva, éppen ezért sokkal intenzívebb a kapcsolatuk azzal a lénnyel, akit így jobban ismernek midnenkinél és sokkal jobban érzik a Szeretetét! Amikor jól mennek a dolgok, egyből elfeledkezik az ember Istenről, mint a pinty! Pl. Joni Erickson, aki egy baleset következtében kerekesszékbe kényszerólt sokáig kérte egy ideig, hoyg Isten gyógyítsa meg. De Isten ezt nem tette meg, hanem egy apró pillanatban megértetett vele mindent. Ez az apró pillanat az volt, amikor egy baráti társaságban kivették a székből és az ágyra tették, és olyanná vált, mint a többi barátja, akik ott heverésztek, mintha teljesen "normális" lenne ő is. És egyből érezte, hoyg távolodik Istentől, a legfontosabbtól, a legszeretőbbtől! Na, innentől kezdve rájött, hoyg Isten SOSEM tesz rosszat, és megértette, hogy milyen nagy előny lehet akár a mozgáskorlátozottság is!

Eljön majd az Ítélet, ami tulajdonképpen bizonyos szemszögből nem szól másról, mint arról, hogy Isten elfogadja az emberek végső döntését, hoyg Istennel vagy Isten nélkül akarnak élni. És akkor, amikor látják döntésük következményét azok, akik jómódban éltek, akik egészséágesek voltak, akiknek megvolt mindenük, majd sírnak és azt kívánják: bárcsak lettünk volna olyanok, mint a nyomorékok, vakok, sánták, szegények! Mert nem az számít, hogy a jelen pár évtizedet milyen külső állapotban húzod le, hanem az, hogy a jelen pár évtized alatt támadt-e benned vágy, hogy Istennel éljél örök életedre, vagy csak minél távolabb akartál kerülni Istentől!

Aki megtapasztalja a nehézségeket, pont az fog jobban arra vágyni, hoyg Istennel éljen, mert ezekben tapasztalja meg Isten szerető gondoskodását is! Ne akarj Te okosabb lenni Istennél, hanem inkább ismerd meg Őt Magát és azt a valóságot, amiben élünk!