Tanúk mit gondoltok Benny Hinn-ről?

A karizmatikusok nem foglalkoznak jógával, keleti misztikával és okkultizmussal, így nem sok alapja van az állításodnak. A Szent Szellem és a gonosz szellemek között nem az a különbség, amit mondanak vagy tesznek, hanem az, hogy a Szent Szellem a Szentháromság teljes jogú tagja, míg a gonosz szellemek az Isten ellenségei. Ha a Sátán igazat mondana, az ő szájában az igazság is azonnal átkonvertálódna hazugsággá, de te gyanútlanul benyelnéd, ahogy látom.

Kétlem, hogy a krisnások Jézus Krisztus nevét hívnák segítségül. A Hit Gyülekezete azonban semmilyen más nevet nem hív segítségül, csak Jézus Krisztusét. Jézus pedig azt mondta, hogy ha az Ő nevében kérünk az Atyától valamit, azt az Atya megadja. Azt is mondta, hogy ha Szent Szellemet kérünk az Atyától, akkor nem adja helyette a Kundalini Kígyó szellemét, ahogy a Demagóg Sárkány szellemét sem, amit a farizeusok fogyasztottak előszeretettel. Az a te bajod, hogy nem hiszel Jézusnak, aki garantálta, hogy a Szent Szellem fog jönni, ha Jézus Nevében kérjük. Ha hinnél Jézusnak, akkor bíznál a Szent Szellemben is, ehelyett azonban gyanakszol rá, és rá akarsz húzni egy nyárspolgári kényszerzubbonyt, amit Ő nem szándékozik magára venni.

Igen, igazad van abban, hogy ha az Atyától kérünk kenyeret vagy halat, ő nem fog követ és kígyót adni.

De amikor egyszer mormon misszionáriusokkal beszélgettem, ők is erre hivatkoztak, hogy kérdezzem meg Istentől, hogy Joseph Smith bizonyságtétele és a Mormon könyve igaz-e, és ő fog nekem bizonyosságot adni.

Ok, mondtam nekik, csak ezzel az a probléma, hogy két eset van. Istentől van a Mormon könyve vagy pedig a sátántól. Ha Istentől van és kérem tőle, akkor kapok Tőle bizonyosságot. Ezzel még nem is lenne gond. De ha a sátántól van, akkor az ő akarata az, hogy én bizonyosságot kérjek, és a sátántól is megkaphatom ezt. Vagyis akár Istentől van, akár a sátántól, az imádságom eredménye UGYANAZ! Ennél már az is jobb, ha feldobunk egy pénzérmét, hogy eldöntsük a dolgot.

Ha azt mondom neked, hogy kérdeztem az új hullámos jelenségekről Isten véleményét, és azt mondta nekem, hogy ez nem Tőle van, elhiszed nekem?

Mutatok valamit. Ezt Benny Hinn mondta 1997-ben:

"Hadd mondjam el nektek, hogy a mostanában tapasztalható érdekes jelenségek, manifesztációk – amikor az emberek ugatnak, állati hangokat adnak ki –, elmondhatom nektek, hogy nem a Szent Szellemtől vannak, hanem teljesen démonikusak. A Szent Szellem nem ugat, csak az ördög ugat. Ha az én összejövetelemen kezd el valaki ugatni, akkor megyek és kiűzöm belőle a démont…

Mindannak, ami mostanában történik, a nagy része pusztán az érzelmek szintjén zajlódik, pl. a mindenkire ráragadó nevetés. Mi haszna van ugyan ennek, azon kívül, hogy közben az emberek szimplán ostobának tűnnek? Engem nem érdekel az érzelmi csúcs-érzés. Én csak a Mindenható Isten erejét akarom, amely képes arra, hogy átformálja az emberek életét…

Jézusról én sehol nem olvastam, hogy ugatott volna – te olvastad Róla ezt valahol? El tudod képzelni Péter apostolt, miközben éppen az Apcsel eseményei közepette ugat? De tudod, sokan miért fogadtak be ilyen hülyeségeket? Azért, mert nincsenek erős igei alapjaik. Nem erősek az Igében. De hadd mondjam neked: jobb, ha nem kezdesz dolgokkal kísérletezgetni! Ha valami nincs leírva a Bibliában, azt ne tedd meg!"

Üdv.

Itt egy bizonyságtétel:

„Bizonyságot teszek arról, hogy sajnos engem is megtámadott ez a rosszindulatú, keleti szellem, a Kundalini. 1992-től 2000-ig voltam benne egy olyan mozgalomban, amelyet szoros szálak fűztek a torontóihoz. 2000-től 2006-ig pedig egy olyan gyülekezetbe jártam, amelynek Bill Johnson-nal volt jó kapcsolata.

Kétségbeesetten vágytam arra, hogy Isten cselekedjen az életemben, hogy megváltoztasson bizonyos helyzeteket, és hogy meggyógyítsa a lelki sebeimet, ezért nagyon is nyitott voltam a szolgálatokra. Ebben az időszakban nagyon sokan szolgáltak felém úgy, hogy közben megérintették a homlokomat, és az általad leírt megtapasztalásokban volt nekem is részem: szellemi részegség, nevetés, sírás, remegés. Álmaim és látásaim voltak, és mielőtt otthagytam ezt a fajta egyházi szervezetet (gyülekezeti közösségeket), volt egy nagyon életszerű álmom egy nagy kígyóról, ami a hátsó ajtónál kúszott be, és a kocsimhoz, illetve az otthonom szobáihoz tapadt. Ez az álom nagyon zavart engem, és az Urat kezdtem el keresni, hogy mit is jelent mindez.

Körülbelül hat hónapba tellett, amíg megszabadultam; az Úr egy házaspárt hozott el hozzám, akiket Ő már megtanított a szellemi harcra, és akik a szellemi, gonosz erők felett már győzedelmeskedtek. Bármikor, amikor a társaságukban voltam, nagyon ideges lettem, míg aztán ők elkezdtek csendesen imádkozni értem, és éreztem, ahogy elhagy a sötétség, és helyreáll a szellemi egészségem. Ezek után kb. hat hónappal történt az, hogy újra a társaságukban voltam, és azt érzékeltem, hogy a szellememben egy harc kezdődött el. Nagyon ideges lettem újra, féltem, és éreztem, hogy a gerincemben egy nagy kígyó van – szinte megmerevedtem, és nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magam, mintha ez a lény megpróbált volna megfojtani és megölni engem. Istenhez kiáltottam, a házaspár pedig elkezdett halkan imádkozni értem. Kértem a nőtestvért, hogy húzza már ki a fejemből ezt a kígyót – merthogy úgy éreztem, a fejem tetején tud csak kimenni belőlem. A testvérnő folytatta az imádkozást, és én pedig egy szót kaptam a szellemembe, azt, hogy ‘Kundalini’, és akkor parancsoltam ennek a szellemnek, hogy hagyjon el engem a Jézus hatalmas Nevében. Jézus vérét vallottam meg – hű, de mennyire ijesztő volt az egész helyzet! – és a szellem elhagyott. Úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy, de megszabadultam!

Ez volt az utolsó alkalom, hogy szabadulnom kellett, és azóta Isten már megnyitotta a szellemi szemeimet, és hatalmas munkát végzett bennem – de azt már attól a közösségtől távol! ...A házaspár is nagyon elcsodálkozott akkor, és megkérdezték tőlem, mi volt az az érdekes kifejezés, amit mondtam, és hogy honnan kaptam – és nekem fogalmam sem volt róla, csak azt tudtam, hogy Isten adott nekem bölcsességet abban a helyzetben. Annyira köszönöm az információkat, amelyeket megjelentettél! Most már rájöttem, és bizonyosan tudom, hogy honnan is fertőződtem meg. Adná az Úr, hogy sokan az olvasóid közül figyeljenek Isten hívására, amikor Ő azt mondja, hogy ‘gyertek ki közülük, és különüljetek el’ Babilontól, annak hazugságaitól, megcsalásaitól és gonosz szellemeitől, amíg van rá alkalmatok...”

1.

A Mormon könyvet nem olvastam, de vannak, akik ezt megtették és azt állítják, hogy ellentmond a Bibliának. Hiszek nekik, mert nem a sarki újságostól hallottam, hanem olyantól, akinek adok a véleményére. Tehát kikerülöm a Mormon könyvet, nem érdekel.

Én nem hivatkoztam egy Mormon könyvnek megfelelő karizmatikus könyvre, amelyik ellentmond a Bibliának, hanem a Bibliára hivatkoztam, ahogyan a jövőben is tenni fogok. Én semmit sem fogadok el csak azért, mert XY mondja, legyen ez akár a Hit Gyülekezete vezetője, vagy bármely tekintélyes ember, akit tisztelek, például Benny Hinn. Semmit sem fogadok el csak azért, mert valaki előhúz a kalapjából egy bibliai idézetet és nekem szegezi, ugyanis a Biblia egyszerre igaz, nem pedig részekre szedve, és felkoncolva. Nincs a Bibliának olyan nagy súlyú állítása, amit legalább két, három helyen meg ne erősítene, ugyanis az, hogy minden szó két, vagy három tanú által erősíttessék meg, még erre is vonatkozik. A Biblia valójában akár több soron is megerősít bizonyos dolgokat, mint kettő vagy három, másokra azonban csak utal, ami alapján valószínűsíthető, de nem mondható ki dogmaként. Van egy régi protestáns hagyomány, ami igaz: a Biblia önmagát értelmezi. Ha valamit olvasok a Bibliában, amit nem értek, annak a magyarázatát a Bibliában fogom megtalálni, ha keresem. Amit a Biblia nem tartalmaz, az vagy lényegtelen az ember üdvössége szempontjából, vagy egyértelműen következik azokból, amelyek benne vannak.

Ez nem mondható el a Kundalini-vádról, hiszen a Biblia nem ismer ilyet, legfeljebb a Python szellemét, aki egy jövendőmondó szellem. Én nem tartok hitelesnek egy olyan bizonyságot, ami úgy kezdődik, hogy engem is megtámadott a Kundalini szellem, mert kilencvenkettőtől kétezerig ide és ide jártam. Nem tudom értelmezni a torontói gyülekezethez erős szálakkal kötődő, de meg nem nevezett gyülekezetet. Mondjuk, az Autonóm Gyülekezetről mondhatod, hogy szoros szálak fűzik a Hit Gyülekezetéhez, csak éppen ezek a szálak a közös múltból fakadnak, a jelenben azonban a nullához konvergálnak. Ha a jelenben állítod, hogy a kettőnek köze van egymáshoz, akkor a minimum az, hogy tévedsz, de ennél radikálisabban is ki tudnám fejezni. Ehhez hasonlóan nem húzható rá egy negatív tapasztalat egy ébredési hullámra. Ha egyáltalán feltételezem, hogy igaz a sztori, nem pedig emberi reflexió csupán, akkor sem terjeszthető ki minden további karizmatikus közösségre, de valójában egyik más közösségre sem, mert egy adott gyülekezettel kapcsolatos.

A Biblia azt mondja, hogy a kézrátevést el ne hirtelenkedd. Az logikusan következik, hogy ha nem is mondja a Biblia, de azt különösen nem szabad elhirtelenkedni, hogy kinek engedi meg az ember, hogy rátegye a kezét. Az illető, akit idéztél, maga állítja, hogy ő nagyon nyitott volt mindenre, ez pedig roppantul veszélyes állapot, ugyanis első és alapvető a bizalomhoz való méltóság tényének a fennállása, azután jöhet a bizalom és a kézrátétel. Nekem eszembe sem jutna, hogy a Hit Gyülekezetén belül bárkinek megengedjem, hogy szellemi célból rám tegye a kezét, és én sem tenném ezt mással. A kézrátétel egy szolgálat, a keresztény alaptanítások része, és nem játék. Ha egy buszon van ötven ember, nagyon nem mindegy, hogy melyikük ül be a volán mögé. Nincs mindenkinek D kategóriás jogsija, ráadásul, ha van is több buszsofőr, csak az egyiknek van jogosultsága az adott buszhoz egy időben. Ha nem megfelelő embernek engedem meg a kézrátételt, mert mondjuk nyitott vagyok Isten beavatkozására, akkor könnyen a padlóra kerülhetek, és utána megvádolhatom a gyülekezetet, pedig lehetséges, hogy nem is onnan származik, amit benyeltem. Például semmit sem tudunk arról a házaspárról, aki imádkozott az általad idézett személyért, de a leírásból úgy tűnik, hogy nem a gyülekezethez tartoztak. Kik voltak? Ki tudja? De feltételezhetően kézrátétellel imádkoztak ezért az emberért. A történet nem teljes, így nehéz megalapozott következtetést levonni.

Van egy kisegyházi vezető, aki több házassági próbálkozás és válás után jött Magyarországra, és itt feleségül vette a tolmácsát. Keresztényként vált el, és házasodott újra. Ez az ember történetesen már felkent szolgáló volt, amikor ez az eset megtörtént. Azaz emberekért kézrátétellel imádkozott és az emberek meggyógyultak. De amikor megrendült a házassága, és válásra került a sor, megfeledkezett arról, hogy visszavonuljon a szolgálattól, és Istent keresse a helyreállításért. Ehelyett nem hagyta abba a szolgálatot. Mára olyan híre van, hogy számos embernek ment tönkre a házassága, akire rátette a kezét.Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a kézrátétellel van a probléma. Azzal van probléma, amikor az ember durva testi bűnöket követ el, és ahelyett, hogy megtérne, ezekkel a durva bűnökkel beszennyezve akarja Isten erejét közvetíteni.

Az én felelősségem, hogy kinek engedem meg, hogy rám tegye a kezét. De az is az én felelősségem, ha egy Istentől rendelt kézrátétel elmarad. Például el sem tudom képzelni, hogy miért is kellett Mózesnek Józsuéra tennie a kezét, ha a Mózesen lévő kenet más módon is át tudott volna menni Józsuéra? Miért nem tudott Ézsaura is áldást mondani Izsák, miután Jákobra helyezte az elsőszülöttnek szóló áldást kézrátétellel? Mondott ugyan áldást, de ez csak egy erősen korlátozott áldás volt. Miért nem volt mindegy, hogy Jákob melyik kezét teszi Efraim, és melyiket Manasszé fejére, ha a kézrátétel nem lényeges dolog? Miért kellett a főpapnak kézrátétellel a bűnbakra helyeznie a nép bűneit? Maga Jézus miért bíbelődött kézrátétellel, ha az csupán üres, és felesleges külsőség? A Zsidókhoz írt levél 6,1-2 szerint a kézrátétel egy krisztusi alaptantétel. Ha az, akkor egyáltalán nem mellékes, hanem jelentős dologról van szó.

Kifejezetten káros, ha olyan ember teszi rám a kezét, akinek nem kellene. Ha azonban azt mondom, hogy ennél az is jobb, ha soha senki nem teszi rám a kezét, akkor lemondok Istennek azokról az áldásairól, amelyeket másokon keresztül szándékozik nekem adni. Az óvatosság helyénvaló, de abszolút elhibázott külsőségek alapján dönteni. Rám teheti a kezét olyan ember is, aki soha egy pillanatra sem tér el a szokványos viselkedési sztereotípiáktól, mégis olyan szellemet közvetít felém, ami nem Istentől jön. Nem létezik olyan sablon, aminek a használata által csalhatatlanná válik az ember. Az Ige és a Szent Szellem kettős bizonyságának kell megfelelnie mindennek. Amit azonban a Biblia nem mond, azt ne adjuk a Biblia "szájába".

Azt mondod, Isten Szelleme nem ugat. Én is ezt mondom. De nem találkoztam még épeszű emberrel, aki azt állítaná, hogy Ő ilyet tesz. Azt mondod, Isten Szelleme nem rázkódik. Ezt én is így gondolom. Isten Szelleme nem esik el. Igen, ez így van. De hallottál-e már olyat, amikor tekintélyes karizmatikus vezető - tehát nem a takarító vagy ültető szolgálatban tevékenykedő keresztény - , azt mondta, hogy a Szent Szellem csinálja ezeket? Én még nem, pedig 1994 óta ismerem közelről a jelenséget.

Komoly belső konfliktust idézett elő bennem, amikor először szemtanúja voltam annak, hogy némelyek négykézláb kezdtek szaladni, mások ugattak, volt olyan ismerősöm aki bégetett és közben hátrafelé ment, volt aki kukorékolt, stb. De tudod, már régen él bennem egy biztonsági figyelmeztetés: amit nem értek, azt nem minősítem, hanem Istentől kérek útmutatást, és nem sietek a véleményalkotással, hanem kivárok - lásd Gamálielt. Isten intelligens személy, Aki meg tudja magát értetni. Én is intelligens személy vagyok, aki fel tudom fogni Isten válaszát arra a kérdésre, amit feltettem Neki. Azt is felismerem, amikor még csupán a saját gondolataimat latolgatom, de még nem jött meg a válasz. Én hiszek abban, hogy ez a képesség minden egyes újjászületett kereszténynek rendelkezésére áll, de sokan úgy intézik a dolgaikat, mint Józsué a gibeonitákkal való szövetségkötést: nem figyelnek Istenre, meg sem kérdezik, hanem a láthatókban keresik a válaszokat, vagy a saját bölcsességükre, avagy bolondságukra támaszkodnak. Pedig a Biblia azt mondja, hogy "bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."

2.

Bibliában leírtak nem szórakozásképpen lettek leírva, hanem tanulságképpen. Én megkérdeztem Istent, Ő pedig láttamozta nekem a jelenséget, méghozzá a tulajdon szívemben. A Biblia is alátámasztja, nem pedig cáfolja a dolgot. Innentől kezdve pedig nincs az a könyv, vagy az a bizonyság, ami engem meggyőzhetne, amíg Isten mást nem mond a szívemben. Mi mást jelentene az, hogy mindnyájan Istentől tanítottak lesznek, vagy az, hogy kenetünk van a Szenttől és mindent tudunk Általa.

Amúgy a jelenségekkel kapcsolatban azt állítom, hogy ezeket nem a Szent Szellem csinálja, hanem az emberek reagálnak így Isten Szellemére, de ez Őt egyáltalán nem zavarja, szemben a kritikusokkal. Nem mondhatod azt, hogy amikor megráz az áram valakit, amire ő felkiált, és ugrik egy nagyot, majd megemelkedik a pulzusa és kiveri a veríték, hogy ezt az áram csinálta. Az ember reagált így az áramütésre. De attól még az áramütés is valódi, és a reakció sem mesterkélt.

Isten Szelleme nem fekteti le az embereket a földre. Az erő megy ki az emberek lábából egy pillanatra vagy kettőre és a gravitáció fekteti őket le. Nem mondhatod, hogy ez bibliátlan. Ha hallasz, vagy olvasol valami vicceset, és elkezdesz nevetni, nem mondhatod, hogy azok a szavak okozzák a nevetést, amit olvastál, vagy hallottál. A nevetés a te reakciód, amivel reagálsz a poénra, amit megértettél. Egy humortalan, sótlan ember nem nevet. Ha maguk a mondatok okoznák a nevetést, akkor nem kellene humorérzék hozzá. Isten is hasonlóan csinálja, csak ő poén és bármi látható ok nélkül is tud örömöt okozni, ami nevetésben fejeződik ki. De nem Isten Szelleme mozgatja a rekeszizmaidat, hanem az öröm. Ennek az örömnek azonban nem látható, vagy intellektuális oka van, hanem szellemi.

Nem értem a működési mechanizmusát annak, hogy hogyan vált ki Isten Szelleme olyan reakciót az emberből, ami ugatásra készteti, abban azonban biztos vagyok, hogy ahogyan a nevetésnél, az elesésnél vagy akár a futásnál, itt is az ember reagálásáról van szó, nem pedig arról, hogy Isten Szelleme ugattatja az embert. De megjegyzem azt is, hogyha Isten ugattatni akarna engem, én azt sem bánnám, de én még csak játékból csináltam ilyet a gyerekeimmel. Viszont engem is töltött be öröm az istentiszteleten, és én is csak hangos és ellenállhatatlan nevetéssel tudtam ezt kifejezni. Engem is elkapott Isten Szelleme és én is szaladtam egy kört - kétszer is -, pedig az ilyesmi igen távol áll tőlem még egyedül is, nemhogy szemtanúk előtt.

Egy valamit azonban le kell, hogy szögezzek! Én kifejeztem Isten felé, hogy elfogadom az Ő kenetét, és felszabadítom arra, hogy azt tegyen velem, amit akar. Ez azután történt, hogy megkérdeztem Őt a fura jelenségek felől, és hónapok elteltek, míg megértettem a válaszát. De még kb. két évig egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy ilyesmi történt volna velem, pedig kézrátétel számos alkalommal volt. Aztán volt egy időszak, amikor sűrűn előfordult ilyesmi velem is, azután megritkultak. Mostanában ritkán árad ki Isten Szelleme ezen a módon, de én is élvezem, ahogy mások is, amikor mégis. Előfordulnak azonban olyan keresztények, akik akkor is megpróbálják produkálni a Szent Szellem általi betöltekezést, amikor a kenet nem úgy működik. Ezekben az esetekben olyasmi élményben van részem, mint amikor Ace Ventura megrántotta a csellista könyökét, amikor Mozart Kis éji zenéjét játszotta a zenekar és így oda nem illő hangot csalt elő (Lásd itt: [link] ). De egyetlen esetről sem hallottam, és nem is tudnám elképzelni, hogy Isten Szelleme az adott egyén akarata ellenére töltené be, ez ugyanis elképzelhetetlen.

Szóval az a gond, hogy olyan dologról akarsz meggyőzni - még csak nem is a Biblia alapján -, amiről nekem személyes tapasztalatom van, ráadásul úgy szereztem ezt a tapasztalatomat, hogy kifejezetten kerestem Isten akaratát a dologgal kapcsolatban és egyáltalán nem hamarkodtam el.

Kérdésedre válaszolva: Te el tudod képzelni, hogy azért nézték részegnek a százhúsz tanítványt, miután betöltekeztek Szent Szellemmel, mert nyelveken szóltak? Hiszen azt is mondja a Biblia, hogy mindenki a saját nyelvén hallotta, ahogy Isten dolgait hirdetik. Valami oka csak volt annak, hogy részegnek nézték őket, ez pedig egész biztosan nem az volt, hogy a saját nyelvükön hallották, hogy Istent dicsőítik. Jeruzsálemben ez egyáltalán nem volt ritka. Vagyis igen, el tudom képzelni, hogy Péter és a többiek furcsán viselkedtek, ami miatt részegeknek nézték őket.

A Biblia beszél hasonló dolgokról, úgyhogy egyáltalán nem látom a Bibliától idegennek:

"Szolgáljátok az Urat félelemmel, és ÖRÜLJENEK RESZKETÉSSEL." (Zst 2,11)

"Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, amelyet nem ismertem. Amint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. Az idegenek elepedtek, és RESZKETVE jőnek elő zárt helyeikből." (Zst 18,44-46)

"Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!" (Zst 126,1-2)

"Szájamat feltátom és LIHEGEK, mert kivánom a te parancsolataidat." (Zst 119,131)

"Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, KIÁLT, sőt RIVALG és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő NYÖGÖK, LIHEGEK és FÚVOK!" (Ézs 42,13-14)

"Akkor meglátod és RAGYOGSZ [örömtől], és REMEG és KITERJED SZÍVED, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jő a népeknek gazdagsága." (Ézs 60,5)

"És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és SEMMI ERŐ SEM MARADA BENNEM, és ORCÁM ELTORZULA, és ODA LŐN MINDEN ERŐM. És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ÁJULTAN ORCÁMRA ESÉM, és pedig ORCÁMMAL A FÖLDRE. És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, FELÁLLÉK RESZKETVE.

...

És mikor ilyen szavakkal szóla velem, ORCÁMMAL A FÖLDRE ESÉM és MEGNÉMULÉK. És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, aki előttem álla: Uram, a látomás miatt REÁM FORDULÁNAK AZ ÉN FÁJDALMAIM, annyira, hogy SEMMI ERŐM SINCSEN. És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen BENNEM ATTÓL FOGVA NEM ÁLLA MEG AZ ERŐ, és LÉLEGZET SEM MARADA BENNEM. És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem." (Dán 10,7-11: 15-18)

"ÜVÖLTÖK, mint a sakálok, és SIKONGOK, mint a struccmadarak." (Mik 1,8 b)

Ez csak egy kis csokor.

Senki sem mondja, hogy akaratod, vagy meggyőződésed ellenére fogadj el bármit is. De ha tévedsz, és Isten munkáját nevezed démoninak, akkor vékony jégre tévedtél. Ehelyett Istentől is érdeklődhetnél, mielőtt minősítesz, és magad számára is adhatnál időt, hogy megértsd Isten válaszát. Könnyen lehet, hogy emberen keresztül jön Isten válasza, de az aláírást a saját szívedbe fogod kapni Istentől. Ekkor kell dönteni, nem hamarabb.

Asperrimus!

A Mormon könyvének példáját azért hoztam elő, hogy rámutassak arra, hogy vannak, akik démonoktól kapnak bizonyosságot a hitükre.

"...Ez nem mondható el a Kundalini-vádról, hiszen a Biblia nem ismer ilyet, legfeljebb a Python szellemét, aki egy jövendőmondó szellem."

Szerintem olyan sincs a Bibliában, hogy például nikotin és dohányzás démona.

"Én nem tartok hitelesnek egy olyan bizonyságot, ami úgy kezdődik, hogy engem is megtámadott a Kundalini szellem, mert kilencvenkettőtől kétezerig ide és ide jártam."

A bizonyságból kiderül, hogy nem is ismerte ezt a szellemet, a nevét is csak a szabadulásakor jelentette ki neki az Úr.

"Nem tudom értelmezni a torontói gyülekezethez erős szálakkal kötődő, de meg nem nevezett gyülekezetet. Mondjuk, az Autonóm Gyülekezetről mondhatod, hogy szoros szálak fűzik a Hit Gyülekezetéhez, csak éppen ezek a szálak a közös múltból fakadnak, a jelenben azonban a nullához konvergálnak."

A közös szál alatt ezekre a bizar jelenségekre utal, ami a torontói gyülekezetből terjedt szét.

"A Biblia azt mondja, hogy a kézrátevést el ne hirtelenkedd. Az logikusan következik, hogy ha nem is mondja a Biblia, de azt különösen nem szabad elhirtelenkedni, hogy kinek engedi meg az ember, hogy rátegye a kezét...."

Szerinted ha az új hullám jelenségei a Szent Szellemtől vannak, akkor ettől meg lehet szabadulni kézrátétellel? Benny Hinn az ugató emberből a Szent Szellemet szokta kiűzni?

"Az én felelősségem, hogy kinek engedem meg, hogy rám tegye a kezét."

Amikor elkezdődtek ezek a jelenségek a HGY-ben, engedted, hogy imádkozzanak érted kézrátétellel, vagy sem?

"Azt mondod, Isten Szelleme nem ugat. Én is ezt mondom. De nem találkoztam még épeszű emberrel, aki azt állítaná, hogy Ő ilyet tesz. Azt mondod, Isten Szelleme nem rázkódik. Ezt én is így gondolom. Isten Szelleme nem esik el. Igen, ez így van. De hallottál-e már olyat, amikor tekintélyes karizmatikus vezető - tehát nem a takarító vagy ültető szolgálatban tevékenykedő keresztény - , azt mondta, hogy a Szent Szellem csinálja ezeket?"

Lehet a szavakon lovagolni, hogy a Szent Szellem csinálja, vagy a Szent Szellem hatására csinálják az emberek, a lényegen nem változtat. Isten az embert a képére és hasonlatosságára teremtette, és nem fogja lealacsonyítani őt egy állat szintjére. Amikor mégis megtette ezt, arra van egy nagyon jó példa a Bibliában - remélem eszedbe jut.

"Komoly belső konfliktust idézett elő bennem, amikor először szemtanúja voltam annak, hogy némelyek négykézláb kezdtek szaladni, mások ugattak, volt olyan ismerősöm aki bégetett és közben hátrafelé ment, volt aki kukorékolt, stb."

Talán itt volt az a pont, amikor a Szent Szellem szólt a szívedhez, hogy valami nem ok.

"De tudod, már régen él bennem egy biztonsági figyelmeztetés: amit nem értek, azt nem minősítem, hanem Istentől kérek útmutatást, és nem sietek a véleményalkotással, hanem kivárok - lásd Gamálielt... Én megkérdeztem Istent, Ő pedig láttamozta nekem a jelenséget, méghozzá a tulajdon szívemben. A Biblia is alátámasztja, nem pedig cáfolja a dolgot. Innentől kezdve pedig nincs az a könyv, vagy az a bizonyság, ami engem meggyőzhetne, amíg Isten mást nem mond a szívemben. Mi mást jelentene az, hogy mindnyájan Istentől tanítottak lesznek, vagy az, hogy kenetünk van a Szenttől és mindent tudunk Általa."

Még egyszer megkérdezem: engedted, hogy kézrátétellel imádkozzanak ebben az időszakban érted?

"Egy valamit azonban le kell, hogy szögezzek! Én kifejeztem Isten felé, hogy elfogadom az Ő kenetét, és felszabadítom arra, hogy azt tegyen velem, amit akar. Ez azután történt, hogy megkérdeztem Őt a fura jelenségek felől, és hónapok elteltek, míg megértettem a válaszát. De még kb. két évig egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy ilyesmi történt volna velem, pedig kézrátétel számos alkalommal volt."

És itt is a válaszod... Előbb vetted ezt a szellemet, minthogy bizonyosságod lett volna felőle, hogy Istentől van! Nincs több mondani valóm.

Isten áldjon.