Katolikusok és ortodoxok, mi a válaszotok a protestáns nézetre, hogy a szentek és angyalok tisztelete nem bukkan fel a szentításban (illetve egyáltalán nem egyértelműen)? (szokásos protestáns trollkodást kérem mellőzni)

Ahogyan azt a Szentírás is írja, még a Szentírásban sincs megírva minden (Jn 21,25). :)

Azt gondolom mindenki természetesnek érzi, ha az emberek egymásrét imádkoznak. Vagy megkérik egymást, hogy imádkozzanak őérte is.

Az is köztudott, hogy a test halálával a lélek nem szűnik meg létezni, elhunyt testvéreinket tehát ugyanúgy megkérhetjük, hogy imádkozzanak érettünk, mint az élő testvéreinket. Pontosan ezt tesszük, amikor a szenteket arra kérjük, hogy járjanak közben érettünk Istennél.

Az angyalokat meg eleve arra teremtette az Isten, hogy teljesítsék az Ő akaratát és közvetítsenek az emberek és Isten között.

A szentek és az angyalok tiszteletében soha sem saját magukért tiszteljük őket. Időnként persze megemlítésre kerülnek a személyes erényeik, de tanító célzattal, hogy a mai ember okuljon belőlük és tekintse őket példaképnek. Azonban a tiszteletük fő célja mindig a közbenjárás, hogy járjanak közbe értünk Istennél.

Az, hogy egyrészt benne van a Szentírásban több helyen is, másfelől meg nekünk a Szentírás mellett a Szent Hagyomány is fontos, és a szentek, angyalok tisztelete már a korai Egyházban is jelen volt.

Néhány példa:

Jakab levél 5,10: "Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes." Mi igazából igyekszünk ezt tenni: a szentek azért fontosak, mert példaképek.

De van erre példa a Makkabeusok könyvében is (igen, nálunk ez kanonizált, a protestánsoknál nem), mikor Júdásnak látomása van és látja Jeremiást az égben, miközben imádkozik a népért.

Vagy még egy újszövetségi rész a Jelenések könyvéből: "Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai."

Tehát mi hisszük azt, hogy akik már megdicsőültek, ők imádkoznak értünk, akik még a zarándok utunkat járjuk. Egyfelől tehát a tetteik miatt tiszteljük őket, mint ahogy egy teljesen természetes dolog, hogy vannak példaképeink az elődök között, másfelől meg ők is részei az Egyháznak és imádkoznak értünk Istennél, ahogy mi is imádkozunk itt egymásért.

Talán azért, mert annyira magától értetődő, hogy nem is kell erről külön értekezéseket írni. :)

De ha nincs is részletezve, azért Szent Pál teljesen határozottan az angyalok és az igaz lelkek (a szentek) tisztelete mellett teszi le voksát:

"De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé." (Zsid 12,22-24)

A Szentlélek tisztelete, megszólítása és imádata sincs benne a Bibliában, mégis sok protestáns elfogadja.

Az Ószövetség tanítása szerint a holtak az alvilágban (seolban) vannak, ahol többnyire alszanak. Hogy az élők megszólítsák a halottakat és segítséget kérjenek tőlük, ennek semmi értelme nem volt, mit tud segíteni egy halott? Tiltva is volt, mert nem a halottak segítenek, hanem Isten.

Az angyalok tisztelete pedig a politeizmus tengerében nem volt tanácsos. Éppen az volt a cél, hogy a zsidók megértsék végre: csak egy Isten van.

Jézus Krisztus halálával és feltámadásával azonban a halottak sorsában is változás állt be. Nem mindenki kerül vagy marad a seolban. Akik ott maradnak azok se mind alszanak, hanem többé-kevésbé szenvednek tisztulás vagy bűnhődés okán. De vannak, akik haláluk után Krisztussal együtt részt vesznek az uralmában.

Ez a változás nem volt egyből mindenkinek egyből világos, még az apostoloknak sem. Fokozatosan értették meg, hogy ha a halottak nem halottak, hanem élnek akkor ugyanúgy tudnak imádkozni, mint eddig, s imáik ugyanúgy lehetnek továbbra is hatékonyak.

Azért nincs erről szó az Újszövetségben, mert nagy részük akkor íródott, amikor még ez nem tisztázódott. Sőt maga az újszövetségi iratok elterjedése segítette ezt a felismerést, hiszen annyi mégis kiderül belőlük, hogy vannak akik Jézussal együtt élnek.

Úgy tűnik a kései iratokból, pontosabban a zsidó levélből és a Jelenések könyvéből, hogy már meg van a szentek tisztelete. Igaz, konkrét nekik címzett fohásszal nem találkozunk. Az Újszövetségben azonban meglehetősen kevés a megszólításos ima, még az Atyát és Fiút illetően is, nem beszélve a Szentlélekről.

"De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé." (Zsid 12,22-24)

Mária tisztelet jele: Jel 12,1-6

A 12 apostol (és a 12 pátriárka) tisztelete: Jel 5,8

Vértanúk tisztelete: az ezeréves ország (Jel 20,1-10)

Tudom mindenki szakértője a Jelenések könyvének.

Én speciel azt gondolom, hogy nincs külön 1000 éves ország. Az 1000 éves ország a keresztény hit terjedését és sikereit jelenti, a Sátán rövid felszabadulása és támadása pedig a keresztények megpróbáltatását és sokak elpártolását, amely különösen a végső napokban lesz a legerősebb. A krisztusi 1000 év és a sátáni rövid idő tehát nem szó szerint egymás utáni időszak, hanem igazából párhuzamosak, ahogy például a hét csésze vagy hét trombita eseményei sem szigorú egymásutániságban bekövetkező események. Az 1000 év szembeállítva a rövid idővel azt jelképezi, hogy alapvetően Krisztus irányítja a történelmet s nem pedig a Sátán.

A 1000 éves országban a Krisztussal uralkodó 144 ezer igazából a szentek. Az első feltámadás egy szellemi feltámadás a második a testi. Az első feltámadásban nem mindenki részesül csak a legkiválóbbak.

Álljunk meg egy szóra!

A Biblia nem tartalmaz mindent, amit tudnunk kell a vallásról, Istenről, Jézusról? Kb ezen a ponton megszűnik kereszténynek lenni az illető, aki ilyet állít.

A Biblia szent és sérthetetlen. Se elvenni, se hozzáadni nem lehet. Csak akkor hihetjük, hogy Isteni ihletettségű, ha nem feltételezzük, hogy hiányos. Ha nem lehet 100%-ig hinni a Bibliában, akkor mi értelme a hitünknek? Ha nincs egy fix pont, amire mindig lehet támaszkodni, amihez mindig vissza lehet nyúlni, akkor mi alapján ítélnénk meg mi az igazság?

Kérlek, ha tényleg hisztek Isten létezésébe, ne mondjatok ilyet!

"Az, hogy egyrészt benne van a Szentírásban több helyen is, másfelől meg nekünk a Szentírás mellett a Szent Hagyomány is fontos, és a szentek, angyalok tisztelete már a korai Egyházban is jelen volt."

El fogtok jutni oda, hogy a Bibliában tényleg nincs benne a szentek és Mária tisztelete, marad a Szent Hagyomány. Onnantól pedig kiderül, hogy mégsem gondolják azt a katolikusok, hogy a Biblia az egyetlen forrás. :)