Akkor sem fognál fegyvert, ha a családodra támadnának?

Ha egy túszejtő foglyul ejt száz embert, akkor te inkább a száz emberről mondanál le, ha a terrorista hajthatatlan, csak nehogy ő megsérüljön? A Biblia Istene azt mondja, hogy aki embervért ont, annak vére ember által ontasson ki. Ez egy szellemi törvényszerűség, ami soha nem lett visszavonva. Annyi igazság van a dologban, hogy az államhatalom viseli a fegyvert, ezért az állam feladata lenne a gyilkosok forgalomból való kivonása, méghozzá nem úgy, hogy az elítéltek életét megkímélik.

Egy békés, fegyvertelen ember életének védelme mindig elsőbbséget élvez egy terroristával, vagy pszichopata gyilkossal szemben. Vagyis, amikor nincs idő, vagy mód bírósági tárgyalásra, akkor Isten elleni bűn bármiféle további teketóriázás, amiről számot kell majd adni az ítélet napján.

Ha keresztény vagy, nem tartasz otthon fegyvert. Már itt megbukott a dolog...

Természetesen önvédelem az szabad, például, ha betör valaki és rád támad, akkor meg kell védened magad, mondjuk ha van a közelben egy baseball ütő, leütheted és ha esetleg úgy sérül meg, hogy bele is hal, akkor is jogos önvédelem, viszont lehet, hogy dutyiba kerülsz.

DE vissza lett vonva:

ejnye Asperrimus, hiszen tudod amikor Jézust letartóztatták, Péter védeni akarta:

(Máté 26:52, 53) 52 Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most mindjárt több mint tizenkét légió angyalt adjon mellém?

Korábban az izraeliták harcoltak az ellenségeikkel. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Isten Királysága „nem [volt] része e világnak”, és nem voltak országhatárai, melyeket meg kellett volna védeni (János 18:36). Péter hamarosan egy szellemi nemzetnek vált a tagjává, amelynek a tagjai égi állampolgárságúak (Galácia 6:16; Filippi 3:20, 21). Jézus követői ezért attól kezdve úgy viselték a gyűlöletet és az üldözést, ahogy Jézus, vagyis félelem nélkül, de békésen. Jehovára bízták az ügyüket, és tőle kértek erőt a kitartáshoz (Lukács 22:42).

Évekkel később Péter ezt írta: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait . . . Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:21–23). Jézus figyelmeztetésének megfelelően a keresztények kíméletlen üldözést tapasztaltak az évek folyamán. Az első században és a mi időnkben egyaránt követték Jézus példáját, és nagyszerű hírnevet szereztek hűséges kitartásukkal, bebizonyítva, hogy békésen megőrzik feddhetetlenségüket (Jelenések 2:9, 10).

A korai keresztények Jézusnak minden szavát elfogadták, és szó szerint értelmezték mindazt, amit a gyengédségről és a szembeszegülő magatartás kerüléséről tanított nekik. A vallásukat szorosan összekapcsolták a békével; a háborút határozottan elítélték, mert vérontással jár” (The Early Christian Attitude to War). Mennyire másként alakult volna a történelem, ha mindenki, aki kereszténynek vallja magát, megfogadta volna ezt a tanítást!

A Biblia tehát utal rá, hogy megvédhetjük magunkat vagy a családunkat, ha tettlegesen bántalmaznak minket. Kivédhetjük az ütéseket, megfékezhetjük a támadót, sőt még le is üthetjük, vagy ütéssel leszerelhetjük. A cél az legyen, hogy ártalmatlanítsuk vagy megállítsuk a támadót. Mindezt figyelembe véve, ha a támadó egy ilyen helyzetben súlyosan megsérül vagy meghal, akkor a halála véletlen, nem szándékos.