Szerintetek helyes az úgynevezett helyettesítési teológia? (A fogalom jelentése lent)

Asperrimus! Te miért véded ezeket:

https://www.youtube.com/watch?v=9RY83mAr5uA

Ígértem (egy másik kérdésnél) a kérdezőnek, hogy válaszolok erre a kérdésére, amit most meg is teszek.

Részben egyetértek szp72 válaszaival. Pál apostol félreérthetetlenül azonosítja Krisztust Ábrahám magvával a Galata 3:16-ban. Máté Krisztus nemzetség táblázatát Ábrahámig viszi vissza. (Máté 1:17) Jézus Júda nemzetségéből származott, és Siló néven az eljövetele meg volt jövendölve. (1Mózes 49:10) Júda volt Jákób 12 fia közül az egyik, Jákób apja Izsák, Izsák apja Ábrahám. Így lett Ábrahám magva Krisztus, egy örökkévaló királyságnak örököse Isten ígéretei szerint. Pál Ábrahám magvát ihletés alatt kibővítette a Krisztusban lévő (benne hívő, őt követő) keresztényekre is, így ők is Ábrahám magvát képezik, és ígéret szerint örökösök:

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galata 3:26-29, Károli ford.)

Az örökösök eredetéről olvashatunk a Róma 9:7-8-ban: „Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.” (Károli ford.)

Ábrahám magvából valók voltak a testnek fiai is, név szerint a szolgáló Hágártól született Ismáel leszármazottai de nem őket tekintette Isten örökösöknek, hanem Sárának az ígéret által született Izsák leszármazottait. Ábrahámnak meg volt mondva: „Izsákban neveztetik néked mag.” (Zsidók 11:18)

Pál a Galata 4:22-31-ben Ábrahám két fiával két szövetséget ábrázol ki: a szolgáló fiával a Sínai törvény szövetséghez tartozó testi (test szerinti származású) zsidókat, és a szabad nő fiával – Izsákkal, az új szövetséghez tartozó szellemi zsidókat, akik örökölni fognak. Mégpedig az égi uralkodás az örökségük, amiben nem osztoznak a testi Izraellel.

Tehát bár Ábrahám (testi) magvából származtak a test fiai az Ismaeliták, és (ugyanezen az alapon) Ábrahám magvához tartoztak a testi zsidók (született zsidó származásúak), mégsem ők (csak ezen származás alapján) Ábrahámnak az a magva, akik az ígéret szerint az örökösök, hanem akik az ígéret gyermekei, mert Ábrahám hitéből valók. (Galata 4:28) Ők szellemi magot képeznek és nem fizikait!

Hogy a testi leszármazás önmagában nem automatikus beutaló az örökösök közé, ez kiderül Jézusnak a testi zsidókkal folytatott párbeszédéből [beszédéből] , akik Ábrahám magvának (leszármazottainak) vallották magukat, de nem voltak a hitben Ábrahám gyermekei – hiszen Krisztust meg akarták ölni. (vö. János 8:33-40) Ezért mondja a Róma 9:6-ban Pál: "hiszen nem mindenki Izraelita, aki Izraeltől származik."

Ábrahám magva tehát az örökösödés szempontjából az, aki Ábrahám hitéből való, tehát nem a testi leszármazás számít, hanem a hit alapján való leszármazás. Ábrahám ugyanis hitt Istenben (és az Ő ígéreteiben), és Ábrahám szellemi leszármazottai pedig hisznek Krisztusban, és így lesznek Ábrahám gyermekeivé (vö. János 8:39), azon mag részeseivé, mely ígéret szerint örökös. (Galata 3:6-7,9,16,29) Tehát nem a testi leszármazás számít, hanem a hit. (vö. Galata 3:18; Róma 4:13-14)

„Mert nem az a zsidó, aki szemnek láthatóan az, és nem az a körülmetélés, mely a húson látható, hanem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó és a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, mely szellemben, nem betűben történik, s melynek magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.” (Róma 2:28-29, Csia ford.)

Persze azt már a katolikusok sem fogadják el, hogy a szellemi Izrael nem földi, hanem mennyei, pedig a Biblia ezt is világosan tanítja. Szerintük az egyház jelenti Isten izraelét, de ez is tévelygés, hiszen a földi rendszer előképe a mennyeinek:

„Ezek a papok (az ároni papság) a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked... Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.” (Zsidók 8:5; 10:1)

Igazából a legegyértelműbben a Jelenések könyve írja le, hogy kit kell értenünk Isten Izraele alatt:

Jelenések 14:1-5 „S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száz negyvennégy ezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száz negyvennégy ezer.

Sokak szerint ezek zsidókat jelentenek, de itt nem az van, hogy a ' zsidók közül', hanem az „emberek közül”, mégpedig azok közül az emberek közül, akik megkapták a szent szellemet, ami által felkenettek és Krisztus gyülekezetének részévé lettek.

Ezek elsősorban a zsidók voltak (Csel 2:14-40), azután a szamaritánusok (Csel 8:14-15), azután a pogány származásúak. (Csel 10. fejezet) Ők vannak áron megvéve a földről egy mennyei uralkodás számára (vö. Jelenések 14:3), és őket nevezte Jézus „kicsiny nyáj” -nak, akik megkapják a királyságot. (Lukács 12:32: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”

Ők azok (a szellemi Izrael 12 jelképes törzse), akik az emberiség felemelésére hívatottak, hiszen Krisztussal együtt uralkodnak az emberiség javára, minden nemzetből való emberek javára, mint Ábrahám magva. Cselekedetek 3:25:

„Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.”

Erről a magról mondja a Jelenések 7:4:

„Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből”.

Csakhogy az itteni törzsi felsorolás nem azonos az ősi Izrael törzsi felsorolásával, mivel az ősi Dán és Efraim törzsekről nem esik szó (vö. 4Mózes 1:4-16), viszont a Lévi törzse és József törzse is meg van említve, bár ezek nem tartoztak a test szerinti Izrael 12 törzséhez, itt tehát mindenképpen Isten szellemi Izraelére történik utalás, annál is inkább, mivel a Róma 9:23-26 kijelenti:

„És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Károli ford.)

„és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.” (1Péter 2:5-10)

Ha a 144 ezer törzsi felsorolása szó szerinti zsidókat jelentene, akkor nem mondaná a szöveg, hogy „nem csak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róma 9:24) vannak az elhívottak, akik Isten új népét, a szellemi Izraelt, a Krisztust menyasszony gyülekezetét képezik. Márpedig ezek azok, akikkel az új szövetség meg van kötve egy Krisztussal való égi királyi uralkodásra.

Vagy tessék itt van ez a vers:

Jelenések 5:9-10 "És új éneket énekelnek: Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, 10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett."

tehát "minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből" - Vitának helye nincs! Ez tehát az új szövetség.

„Ezért ő (Jézus) új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.” (Zsidók 9:15)

„A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom.” (Dániel 7:27)

A szellemi Izrael tagjai pedig nem a földi, hanem égi elhívásúak, tehát a mennyből fognak uralkodni, ezt szintén rengeteg Ige rész tanítja:

„Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra.” (1Péter 1:3-4)

„Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:” (Zsidók 3:1)

,,Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.” (2Korinthus 5:1-2)

Róluk beszél Pá itt is: „Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött?... Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd?” (1Korinthus 6:2-3)

S Ők részesülnek az első feltámadásban: „Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.” (Jelenések 20:6)

Ami már jelenleg is folyik, erről is világosan beszél a Biblia a Jelenések 17. fejezetében . Ott az áll, hogy „Nagy Babilon” elpusztítása után a Bárány legyőzi a nemzeteket. A vers így folytatódik: „és vele együtt azok is, akik elhívottak, választottak és hűségesek” ( Jelenések 17:5, 14 ). Ha az „elhívottak, választottak és hűségesek” Jézussal vannak Sátán világának végső megsemmisítésekor, az azt jelenti, hogy addigra fel kellett hogy támadjanak.

Bocsi, az kimaradt, hogy ez természetesen nem jelenti azt, hogy a zsidók nem üdvözülhetnek. A Római levél 11. fejezetében a vadolajfa (pogány nemzetek 24. vers) két részből áll:

1. a vad olajfából kivágottak [kivágni] , akik beoltattak [beoltás] a szelíd olajfába, és ezáltal Isten új nép-évé, a szellemi Izraellé lettek [lenni] . (Efézus 3:6; Galata 6:16)

2. A vadolajfa többi része, az összes nemzet, akiknek napjainkig hirdetik a jó hírt, és akikből egy nagy sokaság örök életet fog nyerni a helyreállított földön. (Cselekedetek 14:16; Máté 24:14; Jelenések 7:9; 14:6-7)

Ugyanakkor a zsidóság is két részből áll:

1. A szelíd olajfa, a zsidóságnak a Krisztusban hívő része. (János 1:12-13)

2. A kitöretett [kitört], természet szerint való ágak, a hitetlen, testi Izrael. (Róma 11:21; János 1:11)

Ez a két csoport, a Krisztusban hívő zsidók (akik a testi zsidóság-ból jöttek ki), és a Krisztusban hívő pogányok (akik az összes nemzetből jöttek ki) alkotják az új nemzetet, melyet Isten „én népemnek” mond. (Róma 9:25)

Ezzel a néppel haragítja ingerli a testi zsidóságot. (vö. Róma 10:19; 11:11) Ez az a nép, amely által megvalósul a kijelentés: „így az egész Izrael megtartatik” (Róma 11:26).

Ez nem a testi zsidóságot jelenti, hiszen azt mondja: „Mert nem mindnyájan Izraeliták azok, akik Izraeltől valók” (Róma 9:6).

Tehát a testi zsidók Izraeltől valók ugyan, de nem mindnyájan tagjai a szellemi Izraelnek, Isten új népének, hanem akik kegyelem által hitet nyertek Krisztusban.

Az „egész Izrael megtartatik” tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szellemi Izrael megtartatik, ez rájuk vonatkozik, hiszen a szellemi Izraeliták közül való Pál is úgy érvel, hogy Isten nem vetette el az ő népét, hiszen ő is izraelita. (Róma 11:1) Ő, és ahogy Isten egykor meghagyott magának hétezer hűségest, úgy most is van maradék a kegyelemből való választás szerint, amely maradék képviseli a nem elvetett népet. (Róma 11:4-5)

A testi zsidóságról viszont azt olvassuk, hogy „ Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett” (Róma 11:21), mert hitetlenségük miatt kitörettek [ki lettek vágva] és elvetettek. (Róma 11:15,20)

Óriási különbség van aközött, hogy „az egész Izrael megtartatik” (Róma 11:26), és aközött, hogy „Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülük némelyeket [néhányat] ” (Róma 11:14).

Az egész Izrael megtartását a Szabadítóval és a szövetség kötéssel (az új szövetséggel) kapcsolja össze (Róma 11:26-27; vö. Zsidók 8:8), és a testi Izrael – bár tovább folytatta imádati gyakorlatait (vö. 1Korinthus 10:18; Zsidók 13:10) -, azt nem a helyes isten ismeret szerint tette (Róma 10:1-3), aminek következtében az Isten országának (királyságának) képviseleti joga elvétetett tőlük, és azt a szellemi Izrael (a 144 ezer) gyülekezete kapta meg (Máté 21:43; 2Korinthus 3:6).

Azok a zsidók tehát, akik elvetik Jézust, nem üdvözülhetnek, ahhoz előbb meg kell térniük, el kell fogadniuk Jézust és kereszténnyé (Krisztus-követővé) kell válniuk.