Szerintetek az alábbi írásszöveg azt jelenti, hogy Jézus mindenható?

"Te vagy a hazug, mert pontosan tudod, hogyan értem, hiszen magad is idézted a #31-es kommentemet: "Egyedül Isten, vagyis az Atya jó, mert ő minden jóság egyedüli végső forrása.""

Én "vallásos hazugságról" beszéltem, NEM pedig téged vádoltalak hazugsággal, pedig most itt bizonyítottad, hogy nem vagy korrekt és elfogulatlan. Személyeskedsz, ez nagy kár, mert ezzel a szellemmel nem fogod megérteni a bibliai igazságot Isten valódi személyéről!

Hiába írod, hogy érted, ha a háromsággal eltorzítod ezt a tiszta bibliai tanítást. Jézus alázatos hozzáállását és mindig alárendelt szellemét felcseréled egy nem bibliai szellemmel, mely felmagasztalja azt a személyt Istennel egy szintre, aki ezt SOHASEM GONDOLTA és sohasem fogadta el!!!

"A háromságtana és mindenki elismeri, hogy a Fiú az Atyától született és mindent tőle kapott, még a jóságát is."

Maga a háromság filozófiája is piszkosul megosztott, azokról nem is beszélve, akik vallják. A jóság a szellem gyümölcsei egyike, nem rendelkezel vele alanyi jogon, csak a jóságra való képességgel. Ki kell munkálni magadban! Ezt Jézusnak is meg kellett tennie, mégis azt mondta, hogy ne Őt nevezzék "jónak", hanem EGYEDÜL az Atyját. Ez példa, valódi bibliai példa számunkra, nem Jézus háromság általi Írásellenes felmagasztalása!

""Isten látta, hogy minden amit alkotott, íme nagyon jó", s ugye nem azt írja: "íme képes a jóra.""

Ahogy mondtam, a jóság a szellem gyümölcsei közül az egyik, ha nem támaszkodsz a szent szellemre, nem fogadod el a segítségét, akkor ezen gyümölcsök magadban való kimunkálása sem fog igazán sikerülni. Jézus sem csak úgy "kapta" a jóságot. Jehova senkit sem fog arra kényszeríteni, hogy jó legyen, szeressen, stb., de az isteni igazságról való tanulással, fejlődéssel, ezen dolgok szívünkbe kerülésével kifejlődhet bennünk a "jóság". De mint ahogy a TÖKÉLETES Krisztus is alázattal EGYEDÜL az Atyját nevezte igazán jónak, nekünk is ugyanezen alázatos szellemet kell tanúsítanunk.

"Aki azt meri Jézusra mondani, hogy ő nem jó, az szerintem jobb ha nem hivatkozik a Bibliára."

Maga Jézus mondta, hogy NE NEVEZZÉK ŐT JÓNAK!!!!! Tehát te itt vele vitatkozol.

"Az Atya az egyedüli Teremtő, mert minden teremtő erő és terv tőle származik. De mivel mindent a Fián keresztül teremt, ezért a Fiú is teremtő."

Ez olyan butaság, mintha azt állítanád, hogy ha egy háznak van egy építésze és tervezője, akkor ugyanúgy építész és tervező a kőműves is, mert ő csinálta konkrétan.

Jehova a Teremtő, Aki teremtett valakit, aki által létrehozott minden mást, tehát EGYEDÜL Őt illeti meg a teremtő cím. Ez ennek a ténynek ésszerű és alázatos elfogadása.

Isten közvetlenül teremtette Jézust, amikor még teljesen egyedül volt, éppen ezért találóan hívják Jézust az ’egyszülött fiúnak’ és ’az egész teremtés elsőszülöttjének’ (János 1:14; Kolosszé 1:15).

Világos tehát, hogy ha Jézus volt a legelső, akit Isten megteremtett, akkor ő nem lehet a Teremtő, az ’egyedüli Isten’ (1Timóteusz 1:17). Mindazonáltal Isten számtalan kiváltságot adott a Fiának. Például Isten Jézus által teremtett ’minden mást’, még az angyalokat is. Ezekről az angyalokról szintén azt olvashatjuk, hogy „Isten fiai”, hiszen nekik is Jehova az Életadójuk (Kolosszé 1:16; Jób 1:6; 38:7).

"A szóhasználat kérdése legjobban az Úr címnél mutatkozik. Ki az Úr? Nyilván az Isten az egyedüli Úr, ő az urak Ura. Jézus idején ez volt Isten legfontosabb neve, mert Jahve helyett is ezt használták."

Ez a fajta névhasználat azért nagyon erősen vitatott, sőt, elég valószínűtlen:

[link]

Lásd az "Az „Isten” és az „Atya” szavak nem megkülönböztető megjelölések" alcímtől.

"A Biblia nevezi a Fiút is Istennek, mert az Egyszülött Isten, a Fiúisten az Atyaisten egyedüli közvetítője."

Nem "fiúisten", hanem "Isten Fia", nem véletlen és nem ugyanaz ez sem.

"Senkinek nem lehet Istene az Atya, akinek nem Istene a Fiú."

Éppen ezért ez egy Írásellenes és hamis állítás!

"A Fiú nem úgy Isten, és nem úgy Úr, mint ahogy sok isten és sok úr van. Ez Jehova tanúinak a nagy-nagy hazugsága."

Nagyon tévedsz, a linkelt szöveg és a Biblia tanítása alapján az "Isten" kifejezés csak egy rangot jelölő szó, semmi más, melyet BÁRKIRE, akár nem létező istenekre és Sátánra is alkalmaz az ihletett Biblia.

"A Fiú nem említhető egy sorban a sok istennel és a sok úrral, de az egyedüli igaz Istennel és Úrral igen."

Pál pontosan azt írja, hogy istenek és urak sokan vannak a nemzetekben, de nekünk nyilvánvalóan csak EGY Istenünk van, Jehova, és egy Urunk, aki az Ő Fia, Jézus. De itt sem az Isten, sem az Atya, sem az Úr nem tulajdonnév!

„És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trón körül és az élő teremtmények körül és a vének körül, s a számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt, és harsány hangon ezt mondták: »A Bárány, aki levágatott, méltó rá, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!«” (Jelenések 5:11, 12).

Vajon ez olyan, mintha Jézus most Jehova Isten helyébe lépett volna, és az egész teremtés inkább őt kezdené dicsőíteni, és nem az Atyját? Egyáltalán nem! Ez a dicsőítő ének nagyon is összhangban van azzal, amit Pál apostol írt: „Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte [Jézust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Filippi 2:9–11). Jézus azért magasztaltatott fel, mert az egész teremtés színe előtt részt vett a legfontosabb vitakérdés tisztázásában, vagyis Jehova jogos szuverenitásának az igazolásában. Milyen nagy dicsőséget szerzett ezáltal Atyjának!

Tehát ha a kedvenc módszeretekkel NEM KIRAGADVA és félreértelmezve, önkényesen értelmezitek a szöveget, hanem összevetitek azt a Biblia más hasonló részeivel, akkor teljesen más eredmény jön ki.

"A mennyei seregek egyedül az Atyát imádják, de oly módon, hogy lényegében ugyanúgy hódolnak a Fiú előtt."

Ez is egy vallásos hazugság a háromság miatt. Ugyanis az a fajta tiszteletadás, vagy hódolat, melyről itt szó van, egyáltalán nem keverhető össze az EGY Istennek bemutatott imádattal. Az a tiszteletadási formula, melyről Jézus esetében a versek beszélnek csupán az akkori időkben A MAGAS RANGÚ EMBEREK ELŐTT IS természetesen gyakorolt forma volt, mely nem volt imádat! Ez a leborulást is magában foglalta, Pál is tett ilyent a római helytartó előtt.

Mi köze van a jóságnak a helyszínhez vagy a hatalom fokához?! SEMMI! A tökéletes Jézus esetében a földön létekor éppolyan jónak és fedhetetlennek kellett lennie, mint előtte az égben, vagy utána az égben - függetlenül attól, hogy mekkora hatalma van. Jézus ennek ellenére utasította vissza, hogy Őt jónak mondják, és az EGYETLENRE, az égi Atyjára irányította a figyelmet, aki egyedül méltó arra, hogy valóban jónak mondják!

A világegyetem létrehozásához az egyetlen-nemzett Fiúnak rendelkezésére állt a világegyetem leghatalmasabb ereje: Isten szent szelleme. Ez a Fiú nagyon örült annak, hogy mestermunkás lehetett, akit Jehova felhasznált mindennek a megalkotására (Példabeszédek 8:22–31). Már ez sem volt semmi.

De mint azt a Biblia elismeri, még ennél is nagyobb hatalmat kapott az egyetlen-nemzett Fiú. Jézus a halála és feltámadása után ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön” (Máté 28:18). Igen, Jézus megkapta azt a képességet és jogot, hogy hatalmat gyakoroljon az egész világegyetem felett. Mint „királyoknak Királya és uraknak Ura” felhatalmazást kapott, hogy semmivé tegyen „minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt” — láthatót és láthatatlant —, amely szembeszegül az Atyjával (Jelenések 19:16; 1Korintus 15:24–26). Isten „semmit sem hagyott, ami ne lenne . . . alávetve” Jézusnak, magát Jehovát kivéve (Héberek 2:8; 1Korintus 15:27).

23%-nak

Ha egy csoportot hazugnak nevezel, akkor mindenkit hazugnak nevezel, aki a csoporttal azonosul. Persze jogod van bárkit annak nevezni, ha meggyőződésed, hogy az. Én mindössze figyelmeztetni akartalak, hogy talán óvatosabban bánj ezzel a szóval, hiszen láthatóan fel se fogod miről van szó. Lehetséges, hogy igazságtalanul neveztelek hazugnak, s valójában csak nehéz felfogású vagy, mindenestre olyasmit tulajdonítottál nekem, amiről tudnod kellett volna, hogy nem állítom, hiszen saját magad is idézted.

"Maga a háromság filozófiája is piszkosul megosztott, azokról nem is beszélve, akik vallják."

Lehetséges. Én mindenesetre a klasszikus niceai hitvallást képviselem, s úgy tudom ezt vallja szinte mindegyik felekezet.

"Jézus alázatos hozzáállását és mindig alárendelt szellemét felcseréled egy nem bibliai szellemmel, mely felmagasztalja azt a személyt Istennel egy szintre, aki ezt SOHASEM GONDOLTA és sohasem fogadta el!!!"

Én egyáltalán nem állítottam, hogy Jézus nem alázatos és azt sem tagadtam, hogy az Atya bizonyos értelemben nagyobb a Fiúnál, hiszen ő Krisztus feje.

"Maga Jézus mondta, hogy NE NEVEZZÉK ŐT JÓNAK!!!!! Tehát te itt vele vitatkozol."

Nem mondta, csak te merőben rosszul értelmezed. Egyedül csak az Isten jó és természetesen az, akinek Isten megadja, mert Isten minden jóság egyedüli forrása. Miért mondasz engem jónak? Vagyis mit gondolsz kije vagyok az Istennek? Tudod a Biblia és maga Jézus is beszél számtalan jó dologról, jó emberekről és rossz emberekről, tudod azt is mondta, hogy "én vagyok a Jó Pásztor".

"De mint ahogy a TÖKÉLETES Krisztus is alázattal EGYEDÜL az Atyját nevezte igazán jónak, nekünk is ugyanezen alázatos szellemet kell tanúsítanunk."

Tehát Jézus nem igazán jó? Talán van benn valami rossz? Valami bűn? Valami gonoszság? Tökéletes volt, de nem tökéletesen jó? Ez nem az alázatosság lelke, hanem a hülyeségé. Mi valljuk, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia tökéletesen jó, s ezt a tökéletes jóságot az Atyától az Istentől kapta. Az Isten a jóságát Jézus Krisztus jóságán keresztül mutatta meg. Jézus Krisztus jósága az Isten jóságának visszatükröződése, aki a Fiút látja az Atyát is látja.

"Jézus sem csak úgy "kapta" a jóságot. Jehova senkit sem fog arra kényszeríteni, hogy jó legyen, szeressen, stb., de az isteni igazságról való tanulással, fejlődéssel, ezen dolgok szívünkbe kerülésével kifejlődhet bennünk a "jóság"."

Abban igazad van, hogy kell a beleegyezésünk, de a jóságot alapvetően nem mi fejlesztjük, hanem az Isten. Nem mi vagyunk a jóság forrása, hanem az Isten. Módunkban van a jóságot visszautasítani, de nincs módunkban előállítani. Isten nélkül nem lehetünk jók, s mellesleg Jézus Krisztus nélkül se. (Jn 15,1-5)

Teremtő-e a Fiú?

"Ez olyan butaság, mintha azt állítanád, hogy ha egy háznak van egy építésze és tervezője, akkor ugyanúgy építész és tervező a kőműves is, mert ő csinálta konkrétan."

Aki házat épít az házépítő ez világos. Persze egy házat sokan építenek s nyilván nem mindenkinek azonos a jelentősége, a szerepe és a felelőssége. Például ki építette az egyiptomi piramisokat? A fáraó? A főmérnök? Az építkezési felügyelő? Vagy az egyiptomiak? Ez pusztán csak megállapodás kérdése, hogy kit és milyen értelemben nevezünk építőnek.

A teremtés esetében viszont azért másról van szó. Tegyük fel, hogy valaki képes kutyaházat építeni elejétől a végéig és egyáltalán nincs szüksége mestermunkásra. Ő azonban azt szeretné, hogy ez a kutyaház a fia műve legyen, ezért mindenre megtanítja, minden tudását és képességét átadja, s lám az meg is építi a kutyaházat. Ki csinálta akkor a kutyaházat? A fiú az apja útmutatása szerint. Ki a kutyaházépítő? Ez csak megállapodás kérdése.

Világos, hogy Istennek nincs szüksége mestermunkásra, ő a részletek kivitelezésében is a legtökéletesebbet tudja nyújtani. Azt sem tagadhatja senki, hogy a Fiú pontosan úgy teremt, ahogy az Atya akarja, ahogy Atya is tette volna. Az Atya sem csinálhatta volna jobban, mert tökéletesen átadta a teremtői képességét. Isten nem csak a Fia által, hanem a Fiáért is teremt, azt akarja, hogy a teremtés a Fiú teremtése legyen, ő legyen a főnöke.

Ki hát a teremtő? Akiben megegyezünk, hogy annak nevezünk.

"Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte."

Ahogy rabszolgák elsőszülötte nem feltétlenül rabszolga, hanem akár császár is lehet, úgy a teremtmények elsőszülötte sem feltétlenül teremtmény. A Fiú született, de nem teremtmény. Az Atyától származik, de nem alsóbbrendű lényként.

"Nem "fiúisten", hanem "Isten Fia", nem véletlen és nem ugyanaz ez sem."

Egyszülött Isten (Jn 1,18) ami totál ugyanaz, mint a Fiúisten.

"Pál pontosan azt írja, hogy istenek és urak sokan vannak a nemzetekben, de nekünk nyilvánvalóan csak EGY Istenünk van, Jehova, és egy Urunk, aki az Ő Fia, Jézus. De itt sem az Isten, sem az Atya, sem az Úr nem tulajdonnév!"

Mindenkinek az a neve ahogy szólítják, ahogy nevezik. Igen egy rang vagy cím is válhat névvé, s az Úr bizony név, méghozzá Jézus neve (Jel 19,16). De akár név akár nem, az egyetlen Urunk az egyetlen Istennel van egy sorban, nem pedig a sok istennel és a sok úrral.

Az Atya is Isten és Úr és a Fiú is Isten és Úr. A Fiú nem úgy Isten, és Úr mint az Atya, de főleg nem úgy, ahogy sok isten és sok úr van.

„Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”

Az imádat és a hódolat pusztán csak mélységében különbözik. A legmélyebb hódolatot hívjuk imádatnak. Azt állítod, hogy Pál apostol a római helytartó előtt is ugyanígy hódolt? Én nem hiszem, hogy Pál örülne ennek. Tudod neki csak egy Istene és egy Ura van, szerintem az Isten és a Bárány dicsőségét nem adná oda a sok istennek és a sok úrnak.

Persze ha az imádat a legfőbb Úrnak kijáró legmélyebb hódolatot jelenti, akkor szorosan véve csak az Atyát imádjuk. De látható, hogy a Bárány tisztelete lényegében ugyanolyan, a Fiú is megkapja ugyanazt a dicséretet és ugyanazt a hódolatot, de az Atya fősége megmarad. A Bárány nem áll be a teremtmények közé, hogy imádja az Istent, hanem épp ellenkezőleg, az Isten trónján és az Isten jobbján részesül a hódolatban. A Fiú előtti hódolat az Atya előtti hódolat része, tehát azzal imádjuk az Atyát, hogy lényegében ugyanúgy imádjuk a Fiát:

"Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte." (Jn 5,22-23)

"Ha egy csoportot hazugnak nevezel, akkor mindenkit hazugnak nevezel, aki a csoporttal azonosul. Persze jogod van bárkit annak nevezni, ha meggyőződésed, hogy az. Én mindössze figyelmeztetni akartalak, hogy talán óvatosabban bánj ezzel a szóval, hiszen láthatóan fel se fogod miről van szó."

Én aztán nem neveztem egyetlen konkrét csoportot sem (ugye a benne lévőkkel együtt) hazugnak, én "hazug vallásos tanításokról" beszéltem még mindig, melyeket sok egyház magáénak vall, de ez nem azt jelenti, hogy minden tagjuk és tanítójuk hazug, csak azt, hogy alaposan félrevezetett, megtévesztett, méghozzá elsősorban a megtévesztés és csalás nagymesterétől, Sátántól. Óriási különbség, tehát lehet hogy nem én vagyok, aki fel sem fogja a dolgokat?

"Én egyáltalán nem állítottam, hogy Jézus nem alázatos és azt sem tagadtam, hogy az Atya bizonyos értelemben nagyobb a Fiúnál, hiszen ő Krisztus feje."

Jehova nagyobb a Fiúnál, ugyanis azokban a tulajdonságokban, melyet a háromság-filozófia önkényesen kiragadva és helyenként félrefordítva értelmez, NEM EGYENLŐ! "Egyek", vagyis "egységesek" akarat és szándék tekintetében, erről szól a János 10:30 is, de NEM "egyenlők" hatalomban, tudásban, korban stb., úgy, ahogy ez a hamis, nem bibliai tan állítja.

""Maga Jézus mondta, hogy NE NEVEZZÉK ŐT JÓNAK!!!!! Tehát te itt vele vitatkozol."

Nem mondta, csak te merőben rosszul értelmezed. Egyedül csak az Isten jó és természetesen az, akinek Isten megadja, mert Isten minden jóság egyedüli forrása. Miért mondasz engem jónak? Vagyis mit gondolsz kije vagyok az Istennek? Tudod a Biblia és maga Jézus is beszél számtalan jó dologról, jó emberekről és rossz emberekről, tudod azt is mondta, hogy "én vagyok a Jó Pásztor"."

Igen, még a tökéletlen embereket is lehet "jónak" nevezni, de nyilvánvalóan nem ugyanabban az értelemben, mint Jehovát, annak forrását. Sőt, ennek a sokszor torz emberi látásmódnak köszönhető az a népszerű elgondolás, hogy "minden 'jó ember' az mennybe megy" (itt most nem a tanításról beszélek), mert ebben a megfogalmazásban a 'jó emberről' bizony teljesen téves fogalmakat alakítanak ki a magukat kereszténynek tartó hívők milliói! Ugyanis a jóságot csupán ÁLTALUK, az emberek által meghatározott mérce szerint értékelik, ami merőben különbözik az Isten által állított mércétől, ami a Bibliában van. Jézus - aki tökéletes volt - is alázatból elhárította, hogy Őt jónak nevezzék, vagyis ezzel nem a nem bibliai háromságbéli egységüket erősítette, hanem azt, hogy még ebben is csak Jehova, égi Atyja legyen a mérce, ne Ő! Ő csupán KÖZVETÍTENI tudja azt a jóságot, amit Atyja mutat, de Ő mint teremtmény, nem mutogathat ebben sem önmagára.

""Jézus sem csak úgy "kapta" a jóságot. Jehova senkit sem fog arra kényszeríteni, hogy jó legyen, szeressen, stb., de az isteni igazságról való tanulással, fejlődéssel, ezen dolgok szívünkbe kerülésével kifejlődhet bennünk a "jóság"."

Abban igazad van, hogy kell a beleegyezésünk, de a jóságot alapvetően nem mi fejlesztjük, hanem az Isten. Nem mi vagyunk a jóság forrása, hanem az Isten. Módunkban van a jóságot visszautasítani, de nincs módunkban előállítani. Isten nélkül nem lehetünk jók, s mellesleg Jézus Krisztus nélkül se. (Jn 15,1-5)"

Ez igaz, de nem erről beszéltem, hanem arról, hogy szabad akaratunknak köszönhetően mindenkinek módjában áll elfogadni, vagy visszautasítani a szellem gyümölcseit. Önmagában az a kifejezés, hogy a "szellem gyümölcsei", már azt sugallja, hogy ezeket a tulajdonságokat Jehovától kapjuk, csak engednünk kell magunkban érvényesülni őket. Jézus esetében csak arra utaltam, hogy Ő sem alanyi jogon, vagy automatikusan "jó pásztor", hanem azért, mert szabad akarattal befogadta Isten szellemét, amivel a szellem gyümölcsöt termett benne.

Amikor Jézus helyreutasította azt, aki "jónak" nevezte, nem a jóság mértékéről beszélt, hanem arról, hogy alázatosan MINDIG és MINDENBEN, még ebben is az égi Atyánkra, Jehovára kell irányítani a figyelmünket, ebben mutatott MINDIG példát Jézus, és sem Ő, sem az ihletett Biblia nem ad okot arra, hogy a Mindenható Istennel "egyenlőnek" titulálják egy elképzelt háromszemélyű istenség második személyeként azokban a bizonyos tulajdonságokban, és ennek hatására teljességgel összemossák Jézust a Mindenhatóval, gyakorlatilag CSAK ŐT emlegetve, Jehovát elfelejtve, ahogy a háromság híveinek többsége teszi!!!!! Amiben mégis egységesek Atyjával, abban minden követőjének is egységesnek kell lennie Istennel és Jézussal.

"Az Atya sem csinálhatta volna jobban, mert tökéletesen átadta a teremtői képességét. Isten nem csak a Fia által, hanem a Fiáért is teremt, azt akarja, hogy a teremtés a Fiú teremtése legyen, ő legyen a főnöke.

Ki hát a teremtő? Akiben megegyezünk, hogy annak nevezünk."

Szerintem akit a Biblia annak nevez, miért térnénk el tőle hamis filozófiai alapon? Valami nem bibliai tan kedvéért? :-) Mert ezért, igaz?

"Ahogy rabszolgák elsőszülötte nem feltétlenül rabszolga, hanem akár császár is lehet, úgy a teremtmények elsőszülötte sem feltétlenül teremtmény."

Ezt fordítsd már le légy szíves, hogyan is érted? Egy teremtmény elsőszülötte miért ne lenne teremtmény? Nem is lehet más! Szülhet egy ember olyan utódot, aki nem emberi teremtmény?

"A Fiú született, de nem teremtmény. Az Atyától származik, de nem alsóbbrendű lényként."

Ez a háromság filozófia érvelése, de NEM a Bibliáé! A "született" kifejezést ugyanúgy használja az ihletett Írás a teremtett dolgokra is. Nem is beszélve arról, hogy pontosan tudjuk a Biblia Szavából, hogy Jézus alacsonyabb rendű lény, nem "egyenlő" Atyjával a háromságos dolgokban.

"Egyszülött Isten (Jn 1,18) ami totál ugyanaz, mint a Fiúisten."

Az "egyszülött" kifejezés azt jelenti, hogy Jehova egyetlen olyan Fia, akit egyedül teremtett meg.

Mire gondolt János apostol a János 1:1 leírásakor? Arra, hogy Jézus maga az Isten, vagy hogy Jézus az Atyával együtt egy Isten? Ugyanezen fejezet 18. versében János ezt írta: „Az Istent soha senki [„e g y ember sem”, ÚV] nem látta; az egyszülött Fiú [„egyszülött isten”, ÚV], a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Kár.). Látta-e ember Jézus Krisztust, a Fiút? Természetesen! Akkor vajon azt mondta János Jézusról, hogy ő az EGYETLEN és Mindenható Isten? Nyilvánvalóan nem. János itt az "Isten" kifejezést nem ebben az értelemben használta. János azt írta összefoglalóan evangéliumának vége felé: „Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus [nem Isten, hanem], az Istennek Fia” (Ján 20:31, Kár.). Még csak nem is "fiúisten".

"Mindenkinek az a neve ahogy szólítják, ahogy nevezik. Igen egy rang vagy cím is válhat névvé, s az Úr bizony név, méghozzá Jézus neve (Jel 19,16). De akár név akár nem, az egyetlen Urunk az egyetlen Istennel van egy sorban, nem pedig a sok istennel és a sok úrral."

Logikus, hogy ITT SEM tulajdonnévként használja a Biblia ezen címeket, hiszen egyrészt világosan tanítja a TÉNYLEGES személynevüket, mind Istenét, mind Jézusét (Jézusét Pál itt le is írja). Másrészt pedig Pál az általánosan, de homályosan használt és értelmezett "isten" és "Úr" kifejezést állítja szembe a világegyetem tényleges istenével és urával, aki ennek az Istennek a teremtett Fia.

Az tehát nem érv semmire, hogy Jézust az Atyjával említi a Biblia, nem a hamis istenekkel.

"Az Atya is Isten és Úr és a Fiú is Isten és Úr."

Ez a háromság nem bibliai magyarázkodása, de ha így lenne, miért nem így fogalmazott Pál??? Vagy miért nem fogalmaztak így a tejes Írásokban? Azért mert ez a háromság tan miatt, egy későbbi értelmezés miatt fogalmazódik meg. Ehelyett Pál a szigorú tényekkel összhangban EGYSZERŰEN azt írta, hogy EGY ISTEN van és EGY ÚR van, nem kavart, hogy "de mindkettőt lehet ám 'Úrnak' is, meg 'Istennek' is szólítani, mert ez csak egy későbbi hamis értelmezés vesszőparipája, nem az ihletett Pálé - hiszen az 'Isten' kifejezés Jézusra való alkalmazása egyáltalán nem a "Mindenható EGY Isten" értelemben értendő. Persze, mint címeket, közösen birtokolnak sokféle elnevezést (mint Jézus és az apostolai is, vagy a különböző rangú emberek is), hiszen Jézus Atyja akaratát hajtotta végre, de ettől még ez a vers egyértelműen csak a fenti értelemben értendő, a többi erőltetett, utólagos belemagyarázás.

"Azt állítod, hogy Pál apostol a római helytartó előtt is ugyanígy hódolt? Én nem hiszem, hogy Pál örülne ennek."

A gyakran "imádatnak" fordított kifejezést gyakran alkalmazták a magas rangú emberek előtti leborulással járó tiszteletadásra is. Ezen kétértelműséget lovagolja meg a félrefordításaival a háromságot támogató fordítók egy része. A Bibliában szó sincs "ugyanolyan" imádatról, csak ha kiragadunk és félreértelmezünk szövegeket.

"Ő csupán KÖZVETÍTENI tudja azt a jóságot, amit Atyja mutat"

Nos pontosan erről beszélek már mióta. Az Atya a jóság egyedüli forrása. A Fiú pedig az egyedüli közvetítője. Ez a különbség az Atya és a Fiú között, ettől Atya az Atya, ettől Fiú a Fiú. Ami közös bennünk az maga a jóság. A Fiú ugyanis tökéletesen örökli, tökéletesen megkapja, tökéletesen tükrözi és tökéletesen közvetíti Isten jóságát, olyannyira, hogy aki a Fiú jóságát látja, az maga az Isten jóságát látja.

"de Ő mint teremtmény, nem mutogathat ebben sem önmagára."

A Fiú tökéletesen jó. Nem magától jó, hanem az Atya által, de ettől még tökéletesen jó. A Fiú természetesen alázatos és elismeri, hogy a jósága nem önmagától való, de ugyanakkor egyben öntudatos is, aki pontosan tudja, hogy Isten jóságának kizárólagos közvetítője és tökéletes tükrözője, aki nélkül senki semmikor semennyire nem lehet jó. Ha valaki azt állítja, hogy Jézus nem jó, vagy soha nem vallotta magát annak, az bizonyosan hazudik vagy legalábbis súlyosan téved.

Természetesen egy teremtmény is lehet jó és visszatükrözheti Isten jóságát, hiszen saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, de csak töredékesen. A Fiú azonban Isten tökéletes képmása és tükörképe, hiszen benne lakik az istenség egész teljessége. (Kol 2,9) A Fiú tökéletesen jó, aki őt látja az Atyát látja.

"az ihletett Biblia nem ad okot arra, hogy a Mindenható Istennel "egyenlőnek" titulálják egy elképzelt háromszemélyű istenség második személyeként"

A Fiú=Atya. Ilyet értelmes hívő nem mondott. A Közvetítő nem egyenlő a Forrással. De mivel a Közvetítő mindent megkap a Forrástól (különben nem közvetítheti) ezért lényegében egyenlőek. A tükörkép lényegében olyan, mint amit tükröz.

Ahogy a Fiú tökéletesen jó, ugyanúgy tökéletes teremtő is. A Fiú hajszálpontosan ugyanúgy teremt, ahogy az Atya akarta. Az Atya semmivel se tudott volna jobbat teremteni, mert tökéletesen átadta a Fiúnak minden teremtői képességét. A Fiú természetesen alázatos és mondhatta volna: egyedül az Atya a Teremtő, hiszen én csak azt tettem, amire megtanított és képessé tett. De azért ugye tökéletesen képessé tette? A Fiú tehát nem a teremtés Forrása hanem a Közvetítője és kivitelezője. Akkor most teremtő? Igen, de nem Forrás hanem Közvetítő értelemben. Lényegében ugyanolyan teremtő, hiszen képes arra, amire az Atya.

"Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett." (Jn 1,3) Hányan mondhatják ezt magukról? Csak az Atya és a Fiú, a Teremtő és a Közvetítő, az Atyaisten és az Egyszülött Isten, vagyis a Fiúisten. Látható, hogy a Fiút azért nevezi a Jn1 Istennek, mert maga is részt vesz a teremtésben. Más teremtő isten nincs.

"Egy teremtmény elsőszülötte miért ne lenne teremtmény? Nem is lehet más! Szülhet egy ember olyan utódot, aki nem emberi teremtmény?"

Természetesen nem, de a Fiút tudtommal nem a teremtmények szülték, hanem az Isten. A Fiú született, de nem teremtmény. A teremtmények is szülöttek a Fiú is szülött, de ő köztük az elsőszülött, aki nem teremtmény.

Például egy apának lehet több gyereke, az elsőszülötte mondjuk császár a többi történetesen rabszolga. A rabszolgák elsőszülött testvére nem rabszolga hanem császár. Így a teremtmények elsőszülötte sem teremtmény, hanem történetesen a Fiúisten.

"A "született" kifejezést ugyanúgy használja az ihletett Írás a teremtett dolgokra is."

Ez igaz. De a szülés legtöbbször azonos lényegű egyed létrehozására irányul ellentétben a teremtéssel, amely alacsonyabb rendű lényt hoz létre. Például Éva Kaint és Ábelt megszülte és nem megteremtette. A kutyák kutyákat, macskák macskát szülnek. A Fiú az Atyától született, de nem teremtés által. Természetesen a szülő rangban nagyobb a szülöttnél, de semmiképp sem magasabb rendű, hanem azonos lényegű.

"Ehelyett Pál a szigorú tényekkel összhangban EGYSZERŰEN azt írta, hogy EGY ISTEN van és EGY ÚR van, nem kavart, hogy "de mindkettőt lehet ám 'Úrnak' is, meg 'Istennek' is szólítani, mert ez csak egy későbbi hamis értelmezés vesszőparipája, nem az ihletett Pálé"

Márpedig Isten az Atya az úr, csak az úrságát odaadta a Fiának is. S bizony az istenségét is, ezért nevezik a Fiút is Istennek. Általában azonban az Atyát nevezik Istennek és a Fiút Úrnak. Lehetne fordítva is hiszen szinonímák, de ez a hagyomány. Így hívjuk őket, így osztották fel a közös címeket.

"- hiszen az 'Isten' kifejezés Jézusra való alkalmazása egyáltalán nem a "Mindenható EGY Isten" értelemben értendő."

Ezt csak te magyarázod bele ez nincs ott. Nem mondja, hogy azért egyedüli Isten az Atya, mert ő mindenható, a Fiú pedig nem. Az Atya azért egyedüli Isten, mert ő a Forrás. A Fiú pedig azért egyedüli Úr, mert ő a Közvetítő. Nincs két Forrás és nincs két Közvetítő. Természetesen a Közvetítő függőségben és alárendeltségben van a Forrástól, de egyébként pontosan ugyanazt birtokolja. A Közvetítő minden hatalmat megkapott a Forrástól, minden ami az Atyáé a Fiúé is. Persze mivel a Fiú alázatos, ezért az Atyának van hatalma felette is, ezért végső soron igaz, hogy egyedül az Atya a mindenható, a Fiú pedig a Mindenható engedelmes tükörképe.

"Azt állítod, hogy Pál apostol a római helytartó előtt is ugyanígy hódolt? Én nem hiszem, hogy Pál örülne ennek."

Még egyszer mondom, hogy Pál nem adja oda az Istennek és a Báránynak kijáró tiszteletet és dicsőséget másnak. Elképzelhetetlen hogy leborulva a helytartó előtt ezt mondja: „A trónon ülő császárnak és a Helytartójának áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” Ezek szerint ti így hódoltok az államfőknek.