Mit jelent: "Ki kardot ragad, kard által vész"?

Szia

Akár a Mikeás 4:2-4 verseire is gondolhatott.

De hasonló gondolatokat tartalmaznak még a következő idézetek:

Máté 26:52: „Jézus akkor így szólt hozzá: »Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.«” (Lehetett volna valaha is nemesebb célért küzdeni, mint Isten Fiának a megvédelmezéséért? Jézus azonban arra utalt ezen szavaival, hogy a tanítványok ne fogjanak fegyvert.)

Ézs 2:2–4: „úgy lesz a napok befejező részében, hogy szilárdan áll majd Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött . . . Ítélkezni fog a nemzetek között, és elrendezi sok nép ügyeit. Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.” (Az embereknek minden nemzetben maguknak kell eldönteniük, hogy milyen utat választanak. Akik tiszteletben tartják Jehova ítéletét, azok bebizonyítják, hogy ő az Istenük.)

2Kor 10:3, 4: „bár a testben járunk, nem aszerint viselünk hadat, amik a testben vagyunk. Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem az Isten által hatalmasak erődítések lerontására.” (Pál itt azt mondja, hogy sohasem nyúlt testi fegyverekhez, például furfanghoz, hangzatos beszédhez vagy véres harci eszközökhöz azért, hogy megoltalmazza a gyülekezetet a hamis tanításoktól.)

Luk 6:27, 28: „Én azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.”

Azt jelenti, hogy a gyilkosságra a halálbüntetés az Isten által elrendelt válasz, ami a mindenkori állam kötelessége lenne. Ha Péter megölt volna valakit a Gecsemáné kertben, akkor jogosan ítélték volna halálra, és ezzel meghiúsította volna Isten tervét, ezért szólt rá Jézus, és gyógyította meg a szolga fülét, amit Péter levágott.

Ha igaz volna, hogy ez egy önműködő átok, akkor nem volnának olyan gyilkosok, akik ágyban, párnák közt halnak meg, pedig maga a Biblia is ír ilyenekről, és a gyakorlat is mutatja, hogy szép számmal vannak ilyenek.

Isten felelőssé tett az ókori Izraelben egyeseket, hogy azokat, akiknek meg kellene halniuk, azokat nem engedik, azokat pedig, akiknek élniük kellene, megölik.

"És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, amely hazugságra hallgat." (Ezé 11,19)

Persze, a szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt elsősorban okkult tevékenységről van szó, de kiderül a szövegből az is, hogy olyanok is meghalnak, akiknek Isten akarata szerint nem kellene, illetve olyanok is életben maradnak, akiknek Isten akarata szerint meg kellene halniuk. Ilyen emberek a gyilkosok is. Az áldozataik pedig olyanok, akiknek nem kellene meghalniuk. Amikor valakiről kiderül, hogy gyilkos, de ahelyett, hogy végleg kivonnák a forgalomból, inkább rehabilitálják, és ő idővel újra gyilkol, akkor egy - vagy több - olyan ember hal meg, aki nem halt volna meg, ha Állam Bácsi nem szalvétával és csipesszel akarná megoldani a helyzetet. Ebben az esetben az állam, és mindazok, akik a halálbüntetés ellen ágálnak, gyilkosságban bűnrészesek. Egy napon számon lesznek kérve, hogy miért nem az isteni rendelés szerint bántak a gyilkosokkal - miszerint, aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki -, és nem fognak tudni mit válaszolni.

Kedves 14-es:

Amit említesz az egy ószövetségi törvény, amely az Újszövetséggel okafogyottá vált, mivel az Újszövetség nem ismétli meg ezt a törvényt. Azt sem mondja az Újszövetség ki, hogy mi legyen a büntetése a gyilkosságnak, azt tehát a minden időben levő emberi törvények szabályozzák.

Viszont Isten a szívet nézi, és aki haragszik vagy gyűlöl másokat, azt is gyilkossággal egyenértékűnek titulálja az Újszövetség, tehát ha még érvényben lenne az Ószövetségi halálos ítélet, akkor gyakorlatilag minden felnőttet ki kéne végezni, mert mindenki haragudott vagy gyűlölködött már, nem?

Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette... (Máté 5:21-22)

Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete (1 János 3:15).

#15-ös butaságot ír, mert az Újszövetség szerint Isten szolgái azok, akik az állam hatalmát és rendjét fenntartják, és ők "nem ok nélkül" viselnek fegyvert, hanem azért, hogy megbosszulják ha valaki gonoszt cselekszik. (Roma 13:4) Ezzel az Újszövetség legitimizálja a vérontást az államhatalom részéről, hogy fenn lehessen tartani az állam és a társadalom rendjét.

Róm 13:4 Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.

Azt jelenti, hogy törekedj a békére, ne engedd, hogy elöntsön az indulat. Az erőszak erőszakot szül. Ha ölsz téged is megölnek.

Természetesen a mondás nem abszolút érvényű, nyilván vannak, akik megússzák, s nyilván kard használata nélkül is meg lehet halni teljesen ártatlanul. Ez csak egy olyan életbölcsesség, mint mondjuk: "Aki másnak vermet ás, maga esik bele." (Péld 26,27)

Igen, kérdező, Péter csak meg akarta védeni Jézust. De nem lett volna helyes, mert ezzel a megváltói küldetését akadályozta volna.

Itt már lelkiekben, párbeszéd formájában megtörténtek az események:

"Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.« Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.« Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!«" (Mt 16,13-23)

Péter azt mondta, hogy Jézus nem halhat meg, de Ő maga mondta, hogy így kell lennie.

A Getszemáni-kertben majdnem ugyanez történt, de már fizikai síkon. Péter valóban kiállt Jézus mellett, de itt is igazak Jézus szavai, miszerint neki szenvednie kell.

Az elfogatásakor mondott valami ilyesmit, hogy nem gondoljátok, hogy, ha akarnám, hívhatnám az angyalok seregeit? (Sajnos most nem találtam meg, nem tudom, melyik evangéliumban mondja.) Ezzel is utal arra, hogy élhetne - sőt, akar is -, de lemondott életéről, hiszen azért jött el (az Atya akaratának engedelmeskedve ÉS saját akaratából), hogy a kereszten üdvözítsen minket.