Mi a véleményetek egy olyan lelkészről, aki harmadszor nősült?

Kedves harminckettes, a Lukács 16,18-ban nem a paráznaság (porneia), hanem a házasságtörő(moikheuó - szó szerint ezt jelenti) szó szerepel. Az ember nem az újraházasodással tölti be a házasságtörés bűnét, hanem a válással, ami ezt lehetővé tette. Ha azonban már elvált , az újraházasodás nem teszi házasságtörőbbé, mint amilyen volt előtte.

Ugyanez a rész Máténál így van:

"Én pedig azt mondom nektek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság(porneia, azaz paráznaság, fajtalanság, prostitúció) okán kívül, paráznává(moikhaó - házasságot tör) teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik(moikhaó)." (Mt 5,32)

A házasságtörés valójában nem ugyanaz, mint a paráznaság. Ha valaki házas létére paráználkodik, az házasságtörő. De házasságtörő lehet az is, aki nem követi el a paráznaságot. A házasság életszövetség két ellenkező nemű ember között. Aki ezt a szövetséget felmondja vagy figyelmen kívül hagyja, házasságtörő, szövetségszegő, szerződésszegő, szószegő. Az elvált ember mindenképpen házasságtörő, akkor is, ha nem ő kezdeményez, ez a fenti igéből kiderül, hiszen aki elbocsátja a feleségét, házasságtörővé teszi, azaz a vétlen fél házasságtörővé van téve. Noha a bűnt nem a vétlen fél követi el, hanem a kezdeményező, azért válik mindenképpen házasságtörővé a vétlen fél is, mert aláírta, hogy ásó-kapa-nagyharang, amit önhibáján kívül ugyan, de nem teljesít, mert nem tud. Ehhez járul hozzá az új házasfél az újabb életszövetséggel, ami felülírja a régit, így véglegesítve annak csődjét, ami miatt ő is házasságtörővé válik jogi értelemben, de nem a saját házasságát töri meg, hanem az eredetit a két másik fél között. Mindez azonban nem azt jelenti, amit kihámoztál belőle, ugyanis Isten nem úgy teremtette az embert, hogy képes legyen a szexuális igényeit ignorálni, hanem úgy, hogy azokat a megfelelő mederben betöltse. Ez a meder egyedül a házasság és más semmi. Azaz nem Isten akarata, hogy egy házasságtörő soha többé ne házasodjon, ugyanis ez véglegesíti az állapotát, és előbb-utóbb akkor is paráznává teszi, ha egyébként nem követte el a paráznaságot. Vagyis a házasságtöréssel, mint bűnnel kell foglalkozni: meg kell bánni, meg kell vallani és el kell hagyni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy vissza kell menni az eredeti házastárshoz, ugyanis ez már sokszor nem is lehetséges, hiszen sok ember már két-három váláson is túl van, menet közben a másik fél státusza is megváltozott.

Isten gyűlöli a házasságtörést és a paráznaságot. Jézus Krisztus azonban az életét adta, hogy a házasságtörők és paráznák is tiszta lappal indulhassanak. Ha a házasság helyreállítható, akkor ez Isten akarata. Ha azonban már nem állítható helyre, mert a másik fél nem hajlandó rá, vagy már benne van egy másik életszövetségben, akkor az Isten akarata, hogy a paráznaság miatt minden férfinek tulajdon felesége legyen, minden nőnek pedig tulajdon férje. A cölibátus ajándéka keveseknek adatik meg. Olyan kaliberű embereknek, mint Illés, Elizeus, Keresztelő János, Pál apostol, és mindenek felett a Názáreti Jézus. Akinek azonban nem adatot meg a cölibátusi ajándék, az két dolgot tehet legálisan: vagy megházasodik, vagy teljes életében a borotva élén táncol, és egyszer sem esik le. Előbbire sok biztató példát tudnék mondani, az utóbbira egyet sem. Sajnos a legszörnyűbb szexuális bűncselekmények is igencsak előfordulnak azok között, akik cölibátusi fogadalmat tettek, az egyszerű paráznaság nem is említtetik, noha egyértelműen jelen van. Ennél sokkal jobb lenne, ha engedelmeskednének a Bibliának és egyfeleségűek lennének, illetve ha tulajdon férjük lenne, amennyiben nők.