Mitől váltott meg bennünket Jézus?

Elnézést, egy kicsit hosszú, de remélem érthető lett.

„Ádámban mindnyájan meghalnak” (1Korinthus 15:21, 22). Pál itt az Ádámról és Éváról szóló bibliai beszámolóra hivatkozik, amelynek igazságát Jézus is megerősítette (Márk 10:6–8). A Teremtő egy kerthez hasonló otthonban helyezte el az első emberpárt, és akaratával összhangban egy végtelen, csodálatos életet helyezett számukra kilátásba. Különféle fák és növények bőségben ontották az egészséges táplálékot. Ádám és Éva pedig tökéletesek voltak, testileg-szellemileg hibátlanok, és semmi ok nem volt arra, hogy bármiféle olyan káros elváltozás következzen be, ami manapság az embereket sújtja (5Mózes 32:4; 1Mózes 1:31).

Az első emberpár csak egyetlen dologban állt korlátozás alatt. Isten azt mondta: „Ami a jó és rossz tudásának fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ennél a korlátozásnál be kellett bizonyítaniuk, hogy elismerik Isten tekintélyét annak eldöntésében, hogy mi jó és rossz az embereknek. Később mégis saját mértéket állítottak fel a jó és rossz eldöntésére (1Mózes 3:6, 7). Azzal, hogy nem engedelmeskedtek Isten kifejezett parancsának, elkövettek valamit, amit a Biblia „bűnnek” nevez. Mind héber, mind görög nyelven a „bűnt elkövetni” szó azt jelenti: „[célt] téveszteni”. Ádám és Éva eltévesztették vagyis elvétették a tökéletes engedelmesség célját. Nem tükrözték többé vissza Jehova tökéletességét, és Isten jogos ítéletét vonták magukra (Lukács 16:10).

Ádám és Éva bűne rájuk és miránk egyaránt kihatott. De miért hatott ki ránk is? A helyzet az, hogy Isten a halálos ítéletet nem hajtotta azonnal végre rajtuk. Mindarra tekintettel, ami kockán forgott, Isten megadta az első emberpár számára azt a lehetőséget, hogy gyermekeik szülessenek. Ádám és Éva azonban többé már nem voltak tökéletesek; amikor vétkeztek, testileg és szellemileg hanyatlani kezdtek. Ezért a gyermekeik sem lehettek tökéletesek (Jób 14:4).

Akkor tehát reménytelen volt a helyzet?

A váltságdíj tulajdonképpen az az ár, amit valaki egy fogoly szabadon bocsátásáért fizet (Ésaiás 43:3). Gyakran halljuk ezt a kifejezést az emberrablás áldozatáért kifizetett pénzzel kapcsolatban. A mi esetünkben az emberiség a fogoly. Ádám eladott minket a bűn rabszolgaságába, aminek következményei a betegség és a halál (Róma 7:14). Milyen árat kellene fizetni az emberiség megváltásáért és hogy életünk mentes legyen a bűn következményeitől?

Emlékezzünk vissza, hogy a Biblia azt mondja, Jézus az életét adta váltságul (Márk 10:45). Ebből láthatjuk, hogy egy emberi életre volt szükség. A bűne következtében Ádám eljátszotta tökéletes emberi életét. Ahhoz tehát, hogy az ember ismét visszanyerhesse tökéletes életét, egy másik tökéletes ember életére volt szükség, hogy kiegyenlítse vagy visszavásárolja azt, amit Ádám elveszített. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem szerezhette meg a váltságdíjat Ádám egyetlen leszármazottja sem. A Zsoltár 49:8, 9 (49:7, 8, ÚV) írja: „Önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha” (Katolikus fordítás).

Az ókori Izraelben állatáldozatok formájában rendszeresen bemutattak bűnért való áldozatokat a nép érdekében. Egyes személyek bemutathattak áldozatokat különleges vétkek esetében (3Mózes 16:1–34; 5:1–6, 17–19). Isten ezeket a véres áldozatokat elfogadta emberi bűnök engeszteléséül vagy eltörléséül. Ezeknek mégsem volt maradandó, tartós eredménye, mivel a Biblia azt mondja: „lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére elvegye a bűnöket” (Zsidók 10:3, 4). Viszont az imádatnak ez a jellege, beleértve a papokat, a templomot, az oltárokat és az áldozatokat, mégis előkép, vagyis az „eljövendő jó dolgok árnyéka” volt, amely magában foglalta Jézus áldozatát is (Zsidók 9:6–9, 11, 12; 10:1).

A Biblia feltárja, mennyire fontos ez a megbocsátás érdekében. Azt olvassuk: „Őáltala van szabadulásunk [Jézus] vérének váltságdíja következtében; vagyis vétkeink megbocsátása” (Efezus 1:7; 1Péter 2:24). Halála tehát nemcsak a megváltást tette lehetővé, hanem bűneink elfedezését is; bűneinkre bocsánatot nyerhetünk. De mi sem lehetünk tétlenek. Miután Krisztus váltságáldozata során megvásároltak minket, vagyis „árat fizettek” értünk, önként el kell ismernünk Jézust Urunknak és Tulajdonosunknak, s engedelmeskednünk kell neki (1Korinthus 6:11, 20; Zsidók 5:9). Következésképpen meg kell bánnunk bűneinket és emellett hinnünk kell Jézus áldozatában. Ha ezt tesszük, nem kell a megbocsátásra addig várni, amíg Isten a bűn minden következményétől megszabadítja az emberiséget, s véget vet a betegségnek és a halálnak.

A Biblia úgy beszél erről a megbocsátásról, mint amelynek már most örülhetünk, ami tiszta lelkiismeretet eredményez számunkra Isten előtt (1János 2:12). Így számunkra Jézus áldozatának ma nagyon is személyes jelentősége van. Ennek alapján bocsáthatja meg Isten elkövetett helytelenségeinket. János apostol feltárja: „Azért írom nektek ezeket, hogy ne kövessetek el bűnt. Ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos” (1János 2:1; Lukács 11:2–4). Ez a Biblia egyik fő tanítása, és ez döntő jelentőségű a mi maradandó boldogságunk számára (1Korinthus 15:3).

Azt tanítják a keresztények, hogy az isten olyan dühös volt akkoriban az emberekre, hogy csak vérrel tudta megengesztelni magát.

Persze nem így mondják... de ez az értelme.

De sok jelentősége nincs... figyeld meg, hányan le fognak pontozni. Keresztények persze, a szeretet nevében...

A kérdés valójában: Isten vajon elfogad minden vallást a Biblia szerint?

"Ráadásul Isten elvileg nem büntet." Ezt miből gondolod?

Valójában megkerülted a kérdéseimet.

A szeretet nem lesz hiszékeny, és nem teszi a hamisat igazzá!

Az igazi Istenszeretet, "ha megtartjuk a parancsolatait", a tanításait, és nem helyettesítjük mindenféle erőtlen rituálékkal, melynek az eredménye többek között az, hogy mivel messze nem az igazságot tanítják az úgynevezett "keresztény" világban, így az egész világ arról ismeri a kereszténységet, mint a legnagyobb vérbűnt elkövető világszervezetet a földön!

Kedves kérdező, nagyrészt egyetértek veled, nem a büntetéstől való félelem miatt kell Istent szeretni, mert így nem lehet valóban ragaszkodni hozzá. De ami a legfontosabb, a Biblia sem ezt támogatja. Csakis a szeretet lehet jó indok ehhez.

A "vallások sokszínűsége", inkább gyilkos zürzavar, most őszintén!

Valójában mindnek közös eredete van, ez logikus, nem?

Közben viszont nagyon eltértek a tárgytól, ez pedig nem "színesíti", hanem pont felhígítja, megosztja, erőtlenné, vagy éppen fanatikussá teszi a bennük hívőket. No, ez a nagy baj! Te sem tagadhatod, hogy mennyi borzalom közvetlen, vagy közvetett oka a vallás, pontosabban a hamis vallás, mely sokszor káros szokásokat tanít, halálosan megosztja a népeket, nemzeteket.

Miért hazug? Mert pl. a Biblia nem ezt tanítja.