Hogy néznek ki az angyalok és az ördög valójában?

Javaslom ezt az oldalt megnézni az angyalokról:

[link]

Véleményem szerint biztos, hogy nem görög istenként vagy kis puttóként néznek ki, hanem szellemi lények. És nem egyformák természetesen.

Illetve én ilyennek képzelem el az angyalokat, mint a videóklippben, amit összeállítottam (de ez nem Bibliai megközelítés):

https://www.youtube.com/watch?v=W-XZnLARw8U

Angyalok nem léteznek, sem az ördög. Az ördög nem több mint egy fanyar ábránd, hiszékeny emberek tudatában. De ott bizony sok kellemetlenséget, szenvedést okozhat, gondoljunk csak az inkvizícióra!

Ami az angyalokat illeti, valójában azok se léteznek, de az ember isteni kiléte képes bármilyen formát felvenni, vagy körülményt létrehozni hogy megvédje valamitől, vagy tudtára adjon valami fontos dolgot, amit tudnia kell, és semmilyen más módon nem érheti el tudatát. Ilyenkor a hívők természet fölöttiről, isteni beavatkozásról vagy angyalokról beszélnek.

Szellemi lények, ezért alapból nincs olyan testük és alakjuk amit a mi érzékszerveink érzékelni tudnának. De ha olyan a szitu, hogy meg akarják könnyíteni a dolgunkat, akkor fölvesznek ideiglenesen valami számunkra megemészthető formát. Az ördög ugyanez pepitában, csak negatív előjellel.

Az ikonográfiában megvan a kialakult rendszere, hogy melyik angyalt hogyan szokás ábrázolni:

[link]

Szia!

Sehogy. Ami nem létezik az nem néz ki sehogy. Ezek csak az elme építményei, fikciók.

Hiszel abban, hogy a csúnyaság a külsőségekben mutatkozik meg?

Isten ördögöt teremtett vagy szülte őket valaki?

Szia

Az emberi fantázia már sok féle képen festette meg az angyalokat. De valójában akkor "látjuk" igazán őket valóságosaknak, ha a Bibliában róluk írt részeket rakjuk össze.

Vannak, akik talán kétségbe vonják, hogy az angyaloknak külön egyéniségük van, azt állítva, hogy személytelen erőkként működnek, amelyeket Isten azért küld el, hogy megvalósítsa akaratát. A Biblia azonban mást tanít. A személynevek mögött személyiség áll. Mindezt kellőképpen bizonyítja, hogy két angyalra, Mihályra és Gábrielre, név szerint utal a Szentírás (Dá 12:1; Lk 1:26). Több nevet azért nem tartalmaz, nehogy indokolatlan tisztelet és imádat övezze ezeket a teremtményeket. Isten avégett küldte el angyalait mint képviselőit, hogy az Ő nevében tevékenykedjenek, nem pedig a magukéban. Ezért is volt, hogy amikor Jákob szerette volna megtudni egy angyaltól a nevét, az nem mondta meg neki (1Mó 32:29). Amikor Józsué a hozzá érkezett angyal kiléte felől kérdezősködött, az csak annyit mondott magáról, hogy „Jehova seregének fejedelme” (Jzs 5:14). Amikor Sámson szülei megkérdezték egy angyaltól, hogy mi a neve, nem árulta el, hanem így szólt: „Miért kérdezősködsz a nevem felől, amikor az oly csodálatos?” (Bí 13:17, 18). János apostol imádni akart bizonyos angyalokat, de kétszer is megdorgálták: „Vigyázz! Ne tedd! . . . Az Istent imádd!” (Je 19:10; 22:8, 9).

Minthogy Isten az embert ’egy kevéssel alacsonyabbá tette az angyaloknál’ (Héb 2:7), az angyalok több mindenre képesek szellemileg, mint az ember, és erejükben is emberfelettiek. „Áldjátok Jehovát, ó, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát.” Hogy mekkora az angyalok tudása és ereje, az megmutatkozott, amikor két angyal tűzzel pusztította el Szodomát és Gomorrát. Megemlíthetjük még, hogy egyetlen angyal 185 000 embert ölt meg az asszír seregből! (Zs 103:20; 1Mó 19:13, 24; 2Ki 19:35).

Az angyalok ezenkívül hihetetlen sebességgel tudnak haladni, messze felülemelkedve az anyagi világ korlátain. Amikor például Dániel imádkozott, és Isten elküldött egy angyalt, hogy válaszoljon a könyörgésére, még be sem fejeződött az imádság, az angyal máris ott termett (Dá 9:20–23).

Az angyaloknak azonban a magasabb rendű szellemi vagy gondolkodóképességük ellenére is megvannak a maguk korlátai. Jézus szavai szerint nem tudták e világrendszer elsöprésének ’napját és óráját’ (Mt 24:36). Nagyon érdekli őket, hogy miként valósulnak meg Jehova szándékai, de van, amit nem értenek (1Pt 1:12). Örülnek, ha megbánást tanúsít egy bűnös, és figyelik, amint a keresztények ’színházi látványosságnak’ bizonyulnak itt, a világ színpadán, nyilvános tevékenységük során. Azt is figyelemmel kísérik, hogyan mutatnak jó példát azok a keresztény nők, akik hatalmi jelet viselnek fejükön (Lk 15:10; 1Ko 4:9; 11:10;

Isten szabad akarattal ruházta fel a szellemteremtményeit, hogy maguk dönthessék el, a jót vagy a rosszat fogják tenni. Sajnos az emberiség megteremtése után néhány angyal – nem tudjuk pontosan, hogy mennyi – úgy döntött, hogy rossz útra tér, és fellázad Isten ellen.

Az első és egyben leggonoszabb szellem, aki fellázadt, a Sátán nevet kapta. Jézus Krisztus azt mondta róla, hogy „nem állt erősen az igazságban” (János 8:44). Mi indította Sátánt arra, hogy Isten ellen forduljon? Magának kívánta azt az imádatot, mely kizárólag a Teremtőt illeti meg, és önző vágyától vezérelve Isten vetélytársának kiáltotta ki magát. Így saját magát tette „Sátánná”. Ez a szó ’ellenállót’ jelent. Évszázadokkal később, az Özönvíz előtt más angyalok is csatlakoztak Sátánhoz. Elhagyták az égi megbízatásukat, és emberi testet öltöttek, hogy a földön éljenek (1Mózes 6:1–4; Jakab 1:13–15). Ezek a testet öltött ’angyalok, akik vétkeztek’, az Özönvíz idején valószínűleg visszatértek a szellembirodalomba (2Péter 2:4; 1Mózes 7:17–24). Később őket nevezték démonoknak (5Mózes 32:17; Márk 1:34).

Az engedetlen angyalok már egészen más körülmények között vannak, mint a lázadásuk előtt. Júdás levelének a 6. verse ezt mondja: „Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét, [Isten] örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére.” Isten nem engedte, hogy a démonok visszakapják az égben korábban élvezett kiváltságaikat, hanem jelképes értelemben a ’sűrű sötétség vermeibe’ vetette őket, vagyis megvonta tőlük a szellemi világosságot.