Jól gondolom, hogy Jahwe, avagy Jehova és Isten nem ugyanaz?

Szia

De, ugyan az. Amikor azt olvasod a Görög iratokban, hogy Jézus, egyben Jehováról is olvasol, mert a Jézus név (gör.: ... teljesebb formában Jehó·suʹa) megfelelője; jelentése: ’Jehova megmentés’.

A Jézus név héber alakja azt jelenti: ’Jehova megmentés’; a Krisztus a héber má·síʹach (Messiás) szó megfelelője, jelentése: ’felkent’.

Isten nem változik a Malakiás 3:6 szerint.

Elohim az eloha többesszáma, az eloha istent, az elohim isteneket jelent. JHVH, amit hogy egyszerűbben kiejthessünk, az eloha magánhangzóival bővítettünk Jehova-ként ejthető, csak a könnyebbség kedvéért, egyébként hagyományosan a JHVH jelzést felolvasáskor Ádonáj-nak ejtették.

Ádonáj az örökkévaló, azaz Jehova (ami persze Jahvé-nek is ejthető) egy konkrét isteni személy az istenek közül, méghozzá az az isten, aki a mi Istenünk, aki velünk kötött szövetséget.

5 Mózes 6:4

Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!

Smá Jiszraél, Adonáj Elohénu, Adonáj echád!

Tudjuk azonban, hogy a mi Istenünk más istenek felett is isteni hatalommal, de legalábbis vezetői felhatalmazással bír:

5 Móz. 10,17

Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

Zsolt. 82,1

Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mi magunk is istenek vagyunk, Mennyei Atyánk gyermekei (istenembriók), és éppen ezért örökkévaló isteni természet lakik bennünk, ami azonban csak lehetőség, hiszen nem minden gyermekből lesz felnőtt.

Zsolt. 82,6

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan...

Ján. 10,34

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

A Fiúról azt írják a szentírások, hogy "már felnőtt", vagyis Istenné vált, méghozzá maga a Mennyei Atya, az Istenek Istene rendelte fölénk potenciális istenek fölé és kente fel örömnek olajával.

Zsid. 1,8-9

"Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.

Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett."

Zsolt. 45,7-8

"Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé."

Világos tehát, hogy JHVH a Fiú, aki nem más mint a "felkent" azaz Krisztus, akit maga Isten kent fel Istenné az istenek fölé.

A keresztények pedig abban különböznek a mindezeket ugyanolyan jól tudó zsidóktól, hogy a keresztények úgy hiszik és kijelentik, hogy Jézus a Krisztus, vagyis felismerik a názáreti rabbiban Izráel Szentjét, az Ószövetség Jehováját.

Ez egy összetett kérdés.

Az már sokaknak, nekem is feltűnt, hogy az Ószövetségnek valamivel másabb az istenképe, az ószövetségi Isten nekem is haragosabbnak, kegyetlennek tűnik. De ennek nagyon sok köze van az akkori kultúrához. A zsidók kiválasztott népnek gondolták magukat (és valóban, nélkülük nem lett volna megváltás sem, mert Krisztus egy zsidó lány gyermekeként testesült meg, zsidó nevelőapával), emiatt úgy gondolták, hogy Isten/Jahve (JHWH) csak őket szereti, a többi népet pedig nem. A háborúkról is máshogy gondolkodtak a zsidók, ezért van benne sok zsoltárban ilyesmi, ehhez hasonló tartalmú szöveg: "titeket szeretlek, a bűneiteket megbocsátom, az ellenségeiteket pedig elpusztítom". Meg, hogy az istenfélők mindent megkapnak, akik pedig Isten ellen vannak, meghalnak. Olyan hangzásúak ezek a sorok, mintha Isten nem bocsátana meg, és csak a zsidókat szeretné. Viszont az Ószövetség Istene is irgalmas. Itt van, hogy a Szent István Társulat fordításában hány helyen szerepel az "irgalmas" szó: [link]

Az Újszövetség más hangulatú. Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról szól a négy Evangélium, magyarul a négy "Örömhír". Krisztus megváltott minket, ezért nem kell félnünk, Isten megbocsát! Ezért tűnik sokkal pozitívabbnak az Újszövetség istenképe.

Mindkét Testamentum egy irgalmas és megbocsátó Istenről szól, tehát JHWH és Isten ugyanaz.

Jehova más dolog. A JHWH szó kiejtése feledésbe merült, mert nem volt szabad kiejteni, ezért az Adonáj szó magánhangzóit helyettesítették be, majd a Jahováh szó kiejtése megváltozott arra, hogy Jehova. Egy keresztény csoport, a Jehova Tanúi sok mindent máshogy tanítanak, mint pl. a katolikus és református Egyház, például nem ismerik el Jézus istenségét. Nem nagyon ismerem a vallásukat, sem az istenképüket, de Jehova más, mint Isten/JHWH.

akkor összefoglalnám:

Jehova megegyezik Jahvéval, de ha Jézust mondok, az is jó, mert abban is benne van az, hogy Jehova?

szeretném leszögezni, hogy a Jehova szó a 13.század előtt nem létezett.

Hivatalosan azt tudjuk, hogy

JHVH

betűkkel jelölték a Teremtőt az ószövetségben.