Vannak-e itt ex Jehova tanúi, ha igen miért léptetek ki a közösségből?

Azért mert semmi sem az mint aminek látszik!

A szeretet a testvériség az öszetartás, az igazság helyett gyakoroljuk az ármánykodást, a felfeletörekvést a hazugságot.

Ma azzal a testvérrel akivel egy asztalnál töröd meg a kenyeret,holnap hátba döf és a vének elé viszi a fejedet, óóó igen, ez asztán jól megy!

Nem vagyunk része a világi társadalomnak, folyamatosan ezt szajkózzuk, de érdekes módon még is meg akarunk felelni a nagyvonalu világiaknak, még a legegyszerübb uttörő is többet van öltönyben mint egy vezérigazgató, és némelyek nem akármilyen öltönyben. Talán irigységnek tünik,hogy ezt így írom? Talán,lehet...de nem az,hanem inkább fájdalom.

Na szóval akkor még mit is hagytam ki...jaa igen, a játék most már mindent vagy semmit-re megy ki,(a tesok tudják miről beszélek). Nincs vesztegetni való idő, elveszik a pénzedet, el veszik az idődet és el veszik az életedet, eddig azt mondom ok! De van ennél rosszabb is, elveszik a lelkedet!!!

A szakadék szélén ébredtem erre rá. Hosszú történet, 25 év nagyon hoszú!

Elfujta a szél... :)

# 2

"szinte minden emberi közösségben ezeket játszák"

Szinte. De nálunk nem :)

"szinte minden emberi közösségben ezeket játszák"

Konfliktusok mindenütt vannak, csak nem mindegy, hogyan rendezik.

Kedves kérdező első válaszoló vagyok, konkrét választ akarsz?

Hát annál konkrétabbat nem tudok írni mint amit írni fogok.

Elöször is a lelkiismeretem szólalt meg,hogy becsapom az embereket olyan "igazságokkal" amelyeket már én sem hittem el. Igy kezdődött el az a folyamat amit én úgy kódóltam el otthon,hogy "SZERVEZETI ESC" vagyis röviden "SZ.E.R.Z.E.T.E.S" és innetől kezdve megindult az ébredés és aztán a teljes kilépés. De ez mind idő volt,nem napok,nem hetek,nem honapok,hanem évek. 2 évembe kerűlt amíg össze tudtam szedni annyi erőt,hogy végűl megnyomtam azt az ESC-t véglegesen.

De a konkrét kilépésem oka a félelem volt attól a perctől kezdve ahogy ráébredtem arra,hogy nem sok maradt már a lelkemből.

Az a sok ember akiknek éveken keresztűl hazudtam, akik általam estek ennek a "póknak" a hálójába...még mindig bocsánatért fóhászkodom és azt hiszem míg élek ezt fogom tenni.

A legrosszabb az egészben(és ezt tudják a tesók is) az,hogy mikor valaki már a hálóban volt, már nem volt érdekelt személy,és én mint aki elvégzett egy feladatot tovább kellett lépnem más áldozat után. Még ma is iszom ennek a levét mert azok az emberek akik egykor szinte könyörögtek,hogy látogassam meg őket, ma ha összefutunk az utcán gyűlölettel és undorral fordulnak el tőlem....De mindezt magamnak köszönhetem mert túl buzgó és lojális szolgája voltam jehovának.

Rengeteg SZ.E.R.Z.E.T.E.S van még a gyülekezetekben,jó magam 8-al tartom a kapcsolatot,sajnos vannak olyanok is köztük akik soha nem fogják tudni megnyomni az ESC-t.

Tanú családban nőttem fel. Először azt hittem, hogy velem van a gond, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak, meg nem értem, hogy mi az, hogy igazság. Azt hittem, hogy ott van az igazság, hiszen apám biztos nem ok nélkül nem gyűjtött vagyont, hogy legyen ideje az "igazságot" terjeszteni, a "testvéreknek" vénként segíteni. Azt hittem, hogy azzal, hogy hazudok, hogy apám időt szán ránk, a családjára is, azzal az igazságot szolgálom. Közben az egész egy nagy kirakat volt. Nem lehetett a problémákról beszélni, mert akkor "mit fognak mondani apáról a gyülekezetben". Egy férfi csak akkor lehetne felvigyázó, hogyha törődik rendesen a családjával. De nálunk nem ez volt a helyzet. Apám előadásokat tartott, hogy törődni kell a családdal, meg időt szánni a gyerekekre, stb. De ez köszönő viszonyban sem volt a valósággal. Ez a képmutatás visszataszított.

Amíg JT voltam, nem érdekelte a véneket, hogy mi van velem, csak amikor már nem jártam gyülekezetbe, mert kibuktak a tanításbeli problémák, meg hogy a szervezet állandóan változtat az igazságnak nevezett tanokon, és nyilvánvaló volt, hogy már nem azonosulok az ottani tanításokkal (ez már felnőtt koromban volt) akkor kezdtek el beszélgetni velem, próbáltak győzködni, érvelni, mindig elővakartak valamilyen bibliaverset, ami szerintük választ ad a kételyeimre. Aztán rájöttem, hogy ha logikus érvekkel próbálom cáfolni a tanokat, ők teljes gőzzel kitalálnak rá valami választ, ha mást nem, akkor azt, hogy legyek lojális, és vájrak Jehovára. Nekem nem volt arra időm, meg kapacitásom, hogy 2-3 vénnel szemben a Bibliát böngésszem, miközben őket nyilvánvalóan nem érdekelték az én érveim, hanem csak azért hallgatták meg őket, hogy legyen mit megcáfolniuk. Ezért aztán lezártam a vénekkel való beszélgetést. (Apám azóta nem is beszél velem.)

Arra kényszerítettek, hogy különüljek el. Én nem akartam, mert az emberi kapcsolataim ott voltak, és ha elkülönül az ember, vagy kiközösítik, azután már nem is köszönnek neki az utcán. De nem is akartam terjeszteni, hogy nem értek egyet, én csak egyszerűen el akartam lenni. Kiközösíteni nem tudtak volna, mert nem tettem semmi olyat, ami alapot adott rá.

De apám ki akart dobni otthonról, amikor én még diák voltam, és nem volt még keresetem, azért, mert nem akartam már gyülekezetbe járni. Végül el kellett különülnöm.

Lehet, kicsit zavaros, amit írtam, de azóta már feldogloztam a dolgot, apám számomra már nem létezik. Nem téma már nekem azóta ez a vallás. Néha látom őket, de nem foglalkozom velük. Megvan a saját életem. Az biztos, hogy nehéz onnan szabadulni, nagy elemzőképesség kell hozzá, meg bátorság, mert fenyegetnek Armagedonnal, meg azt mondják, hogy ha valaki elhagyja azt a vallást, akkor ki fog fordulni önmagából. Meg hogy démonok fogják megszállni, meg ilyenek. De el lehet szakadni, már tizen x éve nem vagyok tanú, és normális életet élek.