Ha isten egyszer elpusztítja a sátánt akkor nem lehet vajon az hogy bármilyen bűnt követtél el isten országába kerülsz?

Szia!

Rosszul tudod. A lélek nem halhatatlan. A Biblia szerint Istené "egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom." (I.Tim. 6:16).

Az élet Istentől származik, Ő adja és Ő veszi el, Ő a Teremtő, aki halhatatlan, a teremtmények pedig mind halandóak, akiknek élete Istentől függ.

Üdv. Péter

Péter adventista, ezt mindig elfelejti közölni és ők nagyon bizarr teológiát mondanak a magukénak. Elsősorban a próféta nőjük kitalációit ismételgetik állandóan, Péter nem alkalmas ez miatt egy értelmes beszélgetésre, mert amíg a tanúk egy kitalált névbe, addig ők a szombatba kapaszkodnak. Több sebből vérzik a tanításuk, de ez az ő dolguk, van választási lehetőségük nekik is.

Ahogy mindenki másnak. Azok kerülnek a külső sötétségbe, ahol nincs Isten, akik őt elutasították. Nem Isten küldi őket oda, maguktól mennek. Jézus megmenteni jött, de van, aki nem kér belőle. A halálig küzd egy-egy emberért az Úr, de nagyon sokan még akkor is nemet mondanak az ő közösségére. Ha téged az utolsó pillanatig valaki visszautasít, arra te mit lépnél? Ülsz egy hajóban, amivel megmenekülhetne az illető, de folyton nemet mond neked. Mit tennél? Hogy kerülne a hajóba, ha ő nem akar ott lenni? Erőszakkal nem viheted be.

Jézus áldozata is ilyen. Aki nem akarja, az nem fogja őt befogadni, azt nem tudja megtisztítani és nem lesz alkalmas a tökéletes Atya közösségére.

lesznek emberek akik az ítélet napján sem fognak megtérni,csak Istent fogják átkozni az ítéletért,de nem térnek meg,mert rajtuk lesz a gonosz pecsétje,az ők választásuk pecsétje.

ők a gonosszal együtt a második halálba kerülnek a tűzbe mely Isten nélküli hej lesz örök időkig.

mert igen a lélek halhatatlan,és e miatt tart majd örök időkig.

és akiken Isten pecsétje lesz azok közösségben fognak élni Istennel mely szintén örök időkig fog tartani.

hol nem lesz többé halál sem fájdalom,Isten letöröl minden könnyet és bűnt.

erről a mennyei jelenések sok mindent elmond.

Isten nem pusztít el semmit.

A Sátán, eredetileg Lucifer, szolgáló angyal és neki kell visszatérnie Istenhez, bűnbocsánatot nyernie, ekkor aztán mindenkinek követnie kell őt vissza Istenhez, akik eddig a bűnben követték, nem lesz más útjuk.

És de, a lélek halhatatlan.

Persze mindenkinek lesz erről magánvéleménye, kedves Kérdező, tehát jobb, ha imában kérsz választ, és magad ismered fel, melyik magyarázatnak van itt értelme.

Sziasztok!

Nos nem igazán értem mi köze a felekezeti hovatartozásomnak a témához?

Milliószor lett megmutatva, hogy a lélek halhatatlansága nem bibliakus tanítás - és ezt minden felekezet teológusai elismerik - így egyáltalán nem speciális adventista tanítás. Megteszem most is, hátha végre megmarad... :-)

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann protestáns teológusok tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Egy jellegzetes részlet Barth-tól: „Egységben és teljességben látja az embert a Biblia akkor is, amikor meghal…Nem egy test nélkülivé váló lélek szakad el egy lélek nélkülivé váló testtől, hanem egy egész ember… most azon a határon áll, amelyen túl már nincs számára idő, és amelyet átlépni nem képes sem testileg, sem lelkileg.” (Kirschliche Dogmatik, Zürich, 1948, III/2., 770–771. o)

Néhány sor Cullmann-tól: „Okvetlenül szükség van Isten új teremtő aktusára, mely az embernek nemcsak egy részét hívja vissza az életbe, hanem az egész embert. Tehát mindent, amit Isten teremtett, és amit a halál megsemmisített. Szókratésznek és Platónnak nincs szüksége semmiféle új teremtő aktusra. Hiszen az ő felfogásukban a test lényegében rossz, és így nem kell, hogy tovább éljen. Az a rész pedig, amelynek tovább kell élnie, a lélek, egyáltalán meg sem hal. Ha meg akarjuk érteni a keresztény feltámadáshitet, teljesen el kell szakadnunk a görög filozófiai gondolatvilágtól.” (Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten, Stuttgart–Berlin, 1962)

Idézetek katolikus teológusoktól:

„Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite… Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a halálon aratott isteni győzelmet… A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság.” (Nyíri Tamás - katolikus teológus: Remény vagy halál, Vigilia, 1978/11., 723., 725–726. o.)

„E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye… A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást… A gyakran léleknek fordított héber »nefes«… egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a »met« (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik… A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember »teljes halálá«-nak tétele mellett foglaltak állást:a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma.” (Jacob Krämer -katolikus teológus: A halottak jövője, Szent István Társulat, Budapest, 1991, 12. o.)

Végül Idézet Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszortól:

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262–263. o.)

Üdv. Péter

Szia

Ha "elpusztulni nem pusztulhatnak hisz úgy tudom a lélek halhatlan." ez igaz lenne, akkor leehet rengeteg elméletet gyártani, fantáziától függően.

De ha el tudod fogadni az Ezékiel 18:4 tanítását, akkor tárgytalanná válik a kérdésed.

Viszont ez a köbetkeztetésed: "hogy előbb vagy utóbb de mindenki istenhez kerül nem?" majdnem jó, csak nem Istenhez, inkább Krisztus királságába kerül majd. Mindazok, akik hitet gyakorolnak a váltságában.