Mi a bizonyíték arra, hogy Jézus valóban élt a Földön és feltámadt?

Üdv, mivel nem szeretném 200x is leírni azt ami már le lett írva, pontosan az efféle kérdésekre, így egy egyszerű helyzetet fogok felvázolni, ami talán majd segít.

Szóvak kedves kérdező. Krisztus, mint személy élt az biztos, hiszen ez történelmileg is bizonyítható és az is, hogy voltak tanítványai, valamint az is, hogy az apostolok közül volt aki közvetlen tanítója volt korai egyházi személyeknek. Mint tudni lehet, az a tanítványai miután bizonyságot nyertek afelől, hogy Krisztus feltámadt, már bátran mertek szembe nézni az őket üldözőkkel. Szóval, Krisztus tanítványai olyan személyek is, akik már feljegyzett történelmi személyek üldöztetve voltak, és az életüket kockáztatták azért, amiben hittek. Érted? Életüket sem féltvén hirdették az öröm üzenetet, és hirdették Krisztus feltámadását.

Szóval, szerinted ki az az ember, vedd magad is bele kedves kérdező, aki egy hazugságért, ha Krisztus feltámadása az lenne, a saját életét feláldozná? Komolyan gondolkozzon el mindenki aki ezt hazugságnak hiszi, emberek ezrei akik személyesen ismerték Krisztust, és a legfőbb tanítványait, az életüket adták már akkor. Ha hazugság lett volna az egész, amit Krisztus véghezvitt, szerinted ki áldozta volna fel az életét? Természetesen senki. Remélem érthető a válasz.

Egyetértek a 2 első válaszolóval!

De megkérdezhetem, hogy miért nem elég neked a Biblia, hisz a Biblia nem csak egy vallásos mitológiával tele írt könyv hanem egy valós történelmi adatokkal rendelkező értékes bizonyíték.

Miért nem lehet megérteni, hogy a Bibliában szereplő évszámok, történetek, személyek helyek mind mind bizonyítottak a történelmi kutatók között is.

Tehát mára már maga a tudomány se zárkózik el a Bibliától, sót vannak olyan felfedezések melyeket a Biblia segítségével tudtak megoldani.

De hát kedves kérdező te tudod...

Itt van, ez elég lesz?

Néhány ókori keresztény író arról tudósít, hogy Pilátus hivatalos jelentést küldött Tiberiusnak Jézus perérôl, és hogy ez az irat a császári levéltárban megvan. Kr. u. 155 körül Jusztinosz írt egy apológiát Antoninus Pius császárhoz (Kr. u. 138--161). A Jézus Krisztusról mondott állításait azzal is próbálja megerôsíteni, hogy hivatkozik Pilátus ,,aktáira'': ,,A Poncius Pilátus alatt készült aktákból magad is meggyôzôdhetsz róla, hogy ez mind így történt'' (Apol. I, 35; I, 48, 3).

Tertullianus, aki 160 körül született Karthagóban, Severus császár rendelete ellen (ebben a császár megtiltotta a zsidó és a keresztény vallásra való áttérést) írta híres ,,Apologeticum''-át. A Poncius Pilátus alatt történt megfeszítés eseményeinek hitelességét, pl. a napfogyatkozást, a császári levéltárban lévô jelentésre hivatkozva igazolja: ,,Errôl a világmindenséget érintô eseményrôl titkos levéltáratokban is van feljegyzés'' (Apol. 21,20).

De sajnos ránk nem maradt hivatalos levéltári anyag Jézus perérôl. A késôbb keletkezett ,,Pilátus-akták'', amelyek az apokrif Nikodémus-evangéliumban maradtak fenn, a 4. század után keletkeztek, és nincs történeti értékük.

A 2. század elején három római író beszél Krisztusról és a keresztényekrôl: a fiatalabb Plinius, Suetonius és Tacitus.

Bennünket most csak Tacitus érdekel, mivel közvetlenül érinti Jézus perét. Publius Cornelius Tacitus Kr. u. 55-tôl 120-ig élt. Ô a legnagyobb római történetíró. Trajanus császár idején, 112 és 116 között Asia római pronvincia prokonzula volt (az egykori Asia provincia a mai Kisázsia). Kisebb művek után Tacitus elhatározta, hogy megírja az Augustus halálától (Kr. u. 14.) Domitianus haláláig (Kr. u. 96.) terjedô század történelmét. Ennek a nagy műnek az elsô részét ,,Annales = Évkönyvek'' néven ismerjük. 16 könyvben tárgyalja Tiberius, Claudius és Néró uralkodásának éveit. Néró uralkodásának idejébôl rendkívüli eseményként írja le Róma égését, amely Kr. u. 64. július 18-án a Circus Maximusban tört ki, és hamarosan az egész városra kiterjedt. A 14 kerület közül 10 égett le és vált üszkös romhalmazzá. A nép körében elterjedt az a suttogó vélemény, hogy a tűzvészt maga a császár rendezte, hogy újjáépíthesse a várost. Aztán Tacitus így folytatja: ,,Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitôl ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Poncius Pilátus kivégeztette, de az egyelôre elfojtott vészes babonaság újból elôtört, nemcsak Júdeában, e métely szülôhazájában, hanem a Városban (Rómában) is'' (Ann. XV, 44).

A történész Tacitus tehát három dolgot említ:

1.A ,,keresztény babonaság'' szerzôje Krisztus;

2.Krisztust Tiberius uralkodása alatt Poncius Pilátus kivégeztette;

3.A ,,métely'' Júdeában keletkezett.

Az most a döntô kérdés, hogy ez a hely hiteles és eredetien tacituszi-e? A rövid és találó megfogalmazás annyira beleillik a római történész stílusába, hogy e részlet hitelességét komolyan nem lehet kétségbe vonni. Van olyan vélemény, hogy az Annales összességében egy XV. századi humanista hamisítványa. Ennek azonban egyszerűen utána lehet járni: az Annales legrégibb kézirata (a XI--XVI. könyveket tartalmazza) a 11. századból való (Codex Laur. plut. 68,2; vö. a 96--97. oldallal).

Szerintem az Evangéliumot érdemes elmondani (ha kell segítség írj privátot).

Csupán azzal hogy van Isten és van Jézus nem tud mit kezdeni egy ateista, mivel semmit nem tud róla.

Kedves kérdező!

Ha egy kiselőadással készülsz, és tényleg korrekt akarsz lenni, akkor nem hagyhatod ki azt, hogy Jézus életére NINCS egyértelmű történelmi bizonyíték!

A lepontozó idiótáknak üzenem, hogy ezt nem én találtam ki, hanem a történelemtudomány mai állása szerint nem lehet Jézus létezését egyértelműen bizonyítani, mert az a néhány bizonyíték hamisítvány! Igazából azon megy a parázs vita, hogy hamisítványok-e vagy sem! A történészek szerint igen, az egyház és a vallásos slepp szerint pedig valódiak!

Ha pedig nincsen bizonyíték Jézus létezésére, akkor a feltámadására sem lehet!

Kedves kérdező nagyon szégyenlem magam ,hogy tévesen ítéltelek meg előző(3 válaszomban), kérlek nézd el nekem, hogy túl szigorúan kritizáltalak meg, hogy miért nem elég neked a Biblia.

Szóval akkor mégegyszer elnézést!

Most annak fényében, hogy megtudtam a valódi célodat itt van egy kis segítség remélem, hogy hasznát veszed.

– A Talmud (Tan, Tanulmány). A legnagyobb zsidó irodalmi-teológiai gyűjtemény. Van

jeruzsálemi és babiloni talmud is. Két fő részre épült a Misnára és a Gemarára.

Kialakulása több évszázadot vett igénybe. Jézus Krisztus korában csupán szájhagyomány

volt, mivel nem lehetett leírni és csak a Templom lerombolása és a zsidó nép

szétszóratása után kezdték összegyűjteni, hogy fent maradjanak az utókor számára.

A végleges lezárása Kr. u. 500 körül került sor. A Traktátus Szanhedrin 43/a-ban ezt

olvashatjuk:

Peszách előestéjén végezték ki Jézust, 40 napig kiáltott így előtte a kikiáltó: 'Jézust, a

názáretit megkövezésre ítélték, mert varázslást művelt, Izráelt elcsábította és hűtlenné

tette Istenhez. Aki azonban mentő körülményt tud a számára, jöjjön, mondja el'. De nem

találtak mentő körülményt, és 40 napi várakozás után Peszách előestéjén kivégezték.

Ez a megjegyzés ellentmond a Bibliának és az evangéliumi beszámolóknak. Viszont

egyértelműen tanúskodik Jézus Krisztus személyének hitelességéről.8 Ráadásul azt is

igazolja, hogy mennyire törvénytelen volt az eljárás Jézussal szemben, mert minden

halálra ítéltnek, negyvennapos ideje volt arra, hogy mentő szemtanúkat keressen akik

ártatlanságát bizonyítsák.

– Josephus Flavius (zsidó történetíró, Kr. u. 37-100) A zsidók története című

könyvében a következőket írja:

Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk.

Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgat j ák az

igazságot és sok zsidót és sok görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár

főembereinek följelentésére Pilatus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá

azok, akik szerették. Mert harmadnapra feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy

Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S

még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette nevét. (XX, 9) Anániás

főpap a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és eléje állította Jakabot, aki

testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek, s még néhány más embert.9

Egyértelmű utalás ez is, amelyet ráadásul egy kortárs szerző írt és közel állt a

legfontosabb források hozzáféréséhez. Bár egyesek tagadják a hitelességét, de stílusában

eredeti nyelvezetében Flavíus írásait tükrözi vissza.

Római, Görög, Szír írásművek

– Tacitus (történetíró, kb. Kr.u. 55-120)

Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a

legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és

Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt

Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból

előtört, nemcsak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban [Rómában] is,

ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.

Így hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján

hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem

gyűlöletét bizonyították rá.

– Ifjabb Plinius (Kr. u. 61- kb. Kr.u.112 AD)

Levélrészlet:

Uram, alapelvnek tekintettem, hogy minden kétes ügyet eléd terjesszek...... Eddig azok

ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő

módon jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik keresztényeknek

vallották magukat, másodszor és harmadszor is megkérdeztem, de büntetéssel

fenyegettem meg őket. Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. Mert

meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért és

csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést.…..Akik kijelentették, hogy nem

keresztények, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez

fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt

odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azonkívül káromolták Krisztust –

márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők –,

azokat elbocsátottam. ……..A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétjük vagy

eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt

összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére,

és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak,

nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott

letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg….

Pilnius üldözte és elítélte a keresztényeket. Műve mégis egyike a legfontosabb gyülekezeti

életet is bemutató korai keresztényekről szóló írásoknak.

- Suetonius (történetíró) Kr. u. kb. 69/75 – Kr. u. 130) művét Kr. u 121 körül írta

A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, Claudius kiűzte

Rómából

Nem bizonyított de majdnem biztos, hogy Jézus Krisztusról van szó, hiszen más

„felforgató” személy nem dúlta fel úgy a diaszpóra zsidóság életét mint Ő. Másrészt ezért

képesek voltak vállalni a római kilakoltatást és a vele járó előnytelenségeket is vállalni.

Annyi áldása mindenesetre volt hogy, Akvilla és Priscilla, Pál hűséges támogatói így

kerültek el Rómából Korinthusba. (Ap.Csel 18,2)

Mara bar Szerapion (szíriai sztoikus filozófus, Kr. u.70 után)

Mi hasznuk lett az athéniaknak abból, hogy Szókratészt megölték? Éhínség és járvány tört

rájuk bűnük büntetéseként. Mi hasznuk lett a szamosziaknak abból, hogy Püthagoraszt

megégették? Földjüket egy pillanat alatt homok borította el. Mi hasznuk volt a zsidóknak

abból, hogy kivégeztették bölcs Királyukat? Királyságukat nem sokkal később lerombolták.

Isten joggal állt bosszút ezért a három bölcs férfiúért. Az athéniakkal az éhség végzett, a

szamosziakat elborította a tenger, a zsidók pedig lerombolva és földjükről száműzve

teljesen szétszórva élnek. Püthagorasz nem halt meg igazán: Héra szobrában élt tovább.

A bölcs Király sem halt meg igazán: az általa adott tanításban élt tovább.

(Levél bebörtönzött fiához)

Remélem segítettem!

Isten Áldjon