A Mormon könyvéről nem tudom elhinni hogy igaz lenne. Én Nefi, Én Nefi, most erre a lemezre írom. A Biblában sehol nem írja le senki, hogy mire ír!? Hiszed?

Sziasztok!

Hűha. Az I.Móz. 6:2-t azért ne keverjük ide. Ezt még a zsidó írásmagyarázók is elismerik, hogy itt nem mitologikus lényekről van szó.

A Károli fordítású bibliában érdemes megnézni a címet ehhez a fejezethez: Kain és Séth nemzetségének összeházasodása...Vagyis egyértelmű, hogy itt nem mennyei lénykeről van szó a szó szoros értelmében, hanem Séth leszármazottjait kell értenünk az Istennek fiai kifejezés alatt!

Dr. Hertz, aki a brit birodalom főrabbija volt az alábbi magyarázatot írta erről a részről:

"Isten fiai. Ez a betűszerinti fordítása a héber "bené elóhim"-nak. Több ősi népnél megvolt az a hit, hogy hajdanában létezett egy óriási termetű és erejű ember-fajta, amely emberi anyáktól és isteni apáktól származott; és feltehetnők, hogy ezeknek a legendáknak a visszhangja a bibliai elbeszélés. Philo, Josephus és a Jubileumok Könyvének szerzője ezeket a pogány legendákat tévesen belemagyarázták a Bibliába. Azonban a Genezisben nincs nyoma lázadó vagy "bukott angyaloknak"; az angyali és emberi lények egymásközti házasságának eszméje túlságosan idegenszerű a zsidó gondolkodás számára. Ennek a résznek mitológiai értelmezését a multban számos zsidó és nemzsidó magyarázó visszautasította, sok új magyarázó viszont felújította.

Egyesek a "bené elóhim"-ot így fordítják: "a nagyok fiai" (a költői szövegekben "elóhim" sokszor "hatalmast" jelent, v. ö. Zsolt. XXIX,1). Ezek a versek tehát azt állapítanák meg, hogy az előkelők fiai asszonyokat vettek maguknak a nép leányai közül, akik nem voltak elég erősek az ellenállásra. Ezek a házasságok a zabolázatlan szenvedély eredményei voltak és mutatják a féktelenséget és az elnyomatást abban a korban.

"Isten fiai" egyébként azokat is jelentheti, akik Istent szolgálják és Őneki engedelmeskednek, akik az iránta való szeretetben nevelkedtek, mint Atyjuk és Jótevőjük iránt (Ex. IV,22; Deut. XIV,1; XXXII,5; Jezs. I,2; Hós. II,1). Megfelel a bibliai felfogásnak az, hogy azokat, akik Isten igaz szolgálatához tartoznak – Sét fiait – "Isten fiai"-nak nevezik, míg velük ellentétben a Káin utódaitól származó leányokat "az emberek leányai"-nak nevezik (Ibn Ezra, Mendelssohn, S. R. Hirsch, W. H. Green).

Az 1–4. versek azokat a végzetes következményeket mutatják be, amelyek abból keletkeztek, hogy Sét jámbor fiai keveredtek azokkal, akik istentelen civilizációt fejlesztettek, és akik a művészet és tudomány minden haladása ellenére romlottságban és kétségbeesésben pusztultak el. A vegyesházasság által Sét fiai lezüllöttek az istentelen faj színvonalára; és megérdemelték a sorsot, amely – egy család kivételével – az egész emberiség osztályrészévé lett. Ezek a versek a Tóra első intései a vegyesházasságok ellen."

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Én elismerem, hogy sokféle "ún. mítosztalanító" próbálkozás volt már a történelem során, amelyek az istenfiak azaz angyalok emberlányokkal való házasságát próbálják elmosni, annak érdekében, hogy akár a judaizmus, akár a niceai gyökerű államegyházi dogmatika, akár a későbbi protestáns teológia számára szobatisztává tegyék a szentírást, de azért fogadjuk el, hogy ez nem szép hozzáállás Isten szavához.

Luther Márton és Brigham Young prófétánk egybehangzóan azt tanították, hogy a szentírások semmi más módon nem értelmezhetők, mint azon Szentlélek által, amely által azok eredetileg is adattak.

Nem kérdéses, hogy az 1Mózes 6 itt egyértelműen az angyalok (felvigyázók, bukott angyalok) házassági történetére utal, amit az Énók apokalipszis is feldolgoz.

Az istenfiak itt nem istenfélő embereket, nem Sét leszármazottait, és nem is előkelőket, hatalmasokat jelent, hanem mint ugyanez a kifejezés Jób 1:6-ban is, halhatatlan mennyei lényeket.

Ha kereszténynek valljuk magunkat (akármilyen vallási irányzat vagy iskola szerint is) az apostolok újszövetségben leírt véleményét azért csak el kell fogadnunk és talán nagyobb súllyal, mint akár a tudós rabbik, akár a késői teológusok nyelvészkedéseit.

Márpedig erre a bibliai helyre két apostol Péter (2Pét 2:4) és Júdás (Jud 6) is utal egymástól függetlenül.

Az angyaloknak emberekkel való összekeveredése fontos bibliai tétel volt a szentírás keletkezésének idején, mert ezzel negatív ítéletet mond a magukat óriásoknak vagy félisteneknek valló uralkodócsaládok felett.

Akár Kánaánra 4 Móz. 13,34, akár egyszerűbben az Egyiptomi fáraókra gondolunk. Egyrészt azzal, hogy ha azok is lennének akiknek vallják magukat (tudniillik félistenek), akkor az bűnös dolog lenne Isten szemében, másrészt még hazugok is, hiszen az óriás félisteneket Noé idején elpusztította az Úr.

Üdvözlettel:

Levente

Kedves Levenete!

Énók apokalipszise egy egyértelműen pszeudoepigráf irat. Azok közé az írások közé tartozik, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

Azért is butaság amit írsz, mert ha megnézed a szövegkörnyezetet, akkor egyértelmű miről szólnak ezek a versek. A teljes 5. fejezet Ádám nemzettségtábláját mutatja be, majd így zárul a 6:1-ben: "Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének." Utána következik az ominózus mondat. Vagyis bemutatja a Szentírás Ádám leszármazottjait Séth vonalán a férfiágon, majd közli, hogy a másik vonalon lányok születtek, végül bemutatja a kettő keveredését.

Amikor Mormon könyvét olvastam, nekem akkor is feltűnt, hogy ti valahogy nem szerettek rendszerben gondolkodni, mindig kiragadtok egy-egy igeverset annak szövegkörnyezetéből és erre építetek fel különböző tanításokat. Már bocs, de ennek semmi köze a Szentlélekhez, sokkal inkább nagyon is emberi dolog...

Ugyanez a helyzet a hivatkozott II.Pt. 2:4-el, és a Júd. 6-tal. Szerinted a sötétség láncai az, hogy az angyalok lányokkal szexeltek? Ez teljesen ellentmond a Mt. 22:30-nak. Az egyiptomi fáraók pedig nem félisteneknek, hanem isteneknek tartották magukat: a Hórusz egy isten neve, akivel a fáraót hagyományosan azonosították.

Soha ne keverd a mitológiát a Szentírással. Ezeknek nincs köze egymáshoz.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Az eddigi párbeszédünkből is kiderült, hogy nézőpontunk eltér egymástól, ez önmagában nem baj, de tény.

A mormonok mindig az összes szentírás együttes fényében, rendszerben gondolkodnak és e tekintetben szigorúbbak, mint a történelmi keresztények, vagy a zsidók, pláne mint a szamaritánusok. Ahogy a vallás fejlődik, Isten kinyilatkoztató munkája nyomán, mindig több és több igazsághoz jutunk hozzá. A szamaritánusok csak a Tórát, Mózes 5 könyvét fogadják el szentírásnak, a modern rabbinikus zsidóság ezt kiegészíti az ószövetség többi könyvével is, az eredeti őskeresztény gyülekezetek, amelyek a apostoli alapításúak voltak nagyon sok szentírást használtak és ismertek. Sőt számos olyan ószövetségi szentírás is létezik (létezett) ami ma nem része a kánonnak, sőt nem is ismerjük, de létezésükben és igaz szentírás voltukban nem kételkedhetünk, mert az általunk elismert szentírás szövege maga említi meg.

Én több mint 15 ilyen szentírásról tudok, de lehet, hogy több is van. Például Nátán könyve (1Krón, 29:29), vagy az Uzziásról írt könyv (2Krón, 26:22), vagy Jásár könyve (Józs, 10:13). Olyan ószövetségi írások is vannak, amit a római katolikusok elfogadnak része a Bibliájuknak, de a protestánsok már nem, például Tóbiás vagy Judit vagy a Makkabeusok 1. és 2. könyve.

Vannak olyan szentírások amelyet se a protestánsok se a katolikusok nem fogadnak el, de részét képezi más történelmi keresztény egyházak bibliájának. Például a Makkabeusok 3. és 4. könyve része az ortodox bibliának, hiszen része a Septuagintának is. De vannak további ősi kopt, szír és etióp Bibliák is, néhány könyvnyi eltérésekkel.

Ez a helyzet, azért kell, hogy sugalljon valamit számodra is.

Mi mormonok tiszteljük az apokrifeket, de nem gyűjtjük őket külön gyűjteménybe, csak olvasásra ajánljuk, viszont standard szentírásgyűjteményünk a biblia ó- és újszövetségi könyvein kívül tartalmazzák az utolsó napi szent kinyilatkoztatások le nem zárt gyűjteményét (Mormon Könyve, Tan és Szövetségek, Nagyértékű Gyöngy stb.).

Teljesen komolytalannak és irreálisnak tartom viszont azt a történelmi keresztény álláspontot, hogy az Örökkévaló Isten aki a Bibliában dokumentáltan, több, mint 5000 éven keresztül sorról sorra, könyvről könyvre nyilatkoztatta ki a Szentírásokat, sőt ezt folytatta Jézus idejében és Jézus halála után is, Krisztus után körülbelül 100-ban hirtelen alapvetően megváltozott volna és onnantól nem küldd nem nyilatkoztat ki több szentírást. Befejezte, mindent elmondott már, nem szól többet gyermekeihez?! Miközben Jézus kifejezetten megígérte, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket, aki elsősorban a szentírások ihletőjeként, sugalmazóként, inspirálóként ismert?

Miközben jól tudjuk, hogy az őskeresztény időkben keletkezett evangéliumok száma nem 4, hanem 30 felett van, Apostolok cselekedeteit leíró szentírást nem 1-et használtak, hanem 15 feletti számút, apostoli levelekből is legalább még 10-15 van, Jelenésekből is 10 felett és számos más meglévő és elveszett, de régiek által említett, dokumentált újszövetségi irat létezett és létezik.

Amikor 325-ben az egyébként nem zsidó és nem keresztény Nagy Constantin császár magát az egyház külső ügyei püspökének (episcopus in externis) nyilvánította és a nyaralójába Niceába összeparancsolata a zsinatot, hogy azon maga elnököljön, egységesítse érdekeinek megfelelően formálja a tanításokat és idővel megalapítsa az egész Római Birodalomra nézve egységes (catholicos) "keresztény" államegyházat és annak tanításait, akkor ebben hittől és Krisztustól független nyilvánvaló politikai célok vezérelték.

A biblia kanonizálása csak ezt követően a zsinatok politikai döntései nyomán kezdődött meg. Athanasius alaxandriai püspök csak ezt követően 367-ben állapítja meg először egész egyházmegyéje területére érvényes újszövetségi kánont, kihagyva mindazt ami az új vallás dogmatikájának már nem kedvezett.

Nyilvánvaló, hogy ezekkel a lépésekkel az államegyház a hitehagyás, a Nagy Aposztázia korszakába lépett, amelyet a sötét középkor, a kinyilatkoztatások teljes hiánya, a papsági felhatalmazás hiánya, a szent szertartások eltorzulása, mások eltűnése és a kereszténység nevében elkövetett bűnök hada, az eretneküldözések és fellobbanó máglyák fénye jelzett. Nos ha valami, hát ez volt luciferánus tévtan és hamis vallásgyakorlat, hiszen nyilvánvalóan szöges ellentétben áll Krisztus egész személyiségével, tanításaival, a szeretet új parancsolatával, de még a régivel is.

Sok idő telt el mire elkezdtünk feleszmélni, de addigra az álkeresztény tévtanítások államegyháza már sikeresen elterjesztette alap nélküli dogmatikáját, ún. teológiáját és sikeresen semmisített meg számos igaz forrást.

Sokan rájöttek a hibákra és szembefordultak azokkal, Luther, Kálvin és mások, de nem volt felhatalmazásuk az eredeti egyház visszaállítására és a hamis eltörlésére, hanem csupán annyit tehettek, hogy saját bölcsességük alapján javítgatták, reformálgatták az elrontott dolgokat.

A katolikusok még később ébredtek, talán az általam is szentként tisztelt és nagyrabecsült XXIII. János pápa volt az első aki a II. Vatikánum összehívásával tett egy lépést előre, de sajnos utódai újra visszaléptek. Talán most Ferenc pápa úgy tűnik végre ismét igaz keresztény utat kezd járni, Isten áldása kísérje munkáját! (Megjegyzem máris sok dogmatikus támadja is a régi katolikus iskola oldaláról.)

A kérdező utolsó felvetéseire is reagálva, a Szentírások a szimbólumok nyelvén vannak írva, de az épített Templomok maguk is fontos szimbólumok. Jézus amikor halandó testben a Földön járt tisztelte az akkor egyetlen Szent Templomot Jeruzsálemben és tiszteletének mindvégig számtalan jelét is adta, Atyám Házának nevezte azt. A Templom maga is "reagált" Krisztus cselekedeteire, hiszen Krisztus halálakor a Szentek Szentjének kárpitja felhasadt.

A zsidóság, a történelmi kereszténység és a római birodalom a Jeruzsálemi Templom pusztulása után sohasem tudott új Szent Templomot építeni, bár többször megkísérelték (Aranyszájú Szent János szerint háromszor).

Hitem szerint az igaz krisztusi Evangélium teljességének és Krisztus eredeti egyházának visszaállítására, a papsági felhatalmazás és a folyamatos kinyilatkoztatások helyreállítására csupán 1830-ban került sor Joseph Smith prófétai elhívását követően. Azóta újra jelen van az Egyház a Földön, újra létezik a 12 apostol tanácsa, és újra léteznek a Szent Templomok is, ahol azokat a szertartásokat is elvégzik amelyeket Pál apostol említ az újszövetségben, de amelyeket az aposztázia idején nem gyakoroltak és persze még továbbiakat is, amelyekre azóta kaptunk kinyilatkoztatást.

A Világ jelenleg forrong, átalakulóban van. Az emberiség súlyos kihívások elé néz. Talán eljött az ideje annak, hogy az emberek összefogjanak egymással, félretéve az évszázadok alatt megkövült dogmatikai előítéleteiket és újra közvetlen kapcsolatba lépjenek Teremtőjükkel.

Üdvözlettel:

Levente

Kedves Levente!

Nagyon is el tudom képzelni, mert én pontosan fordítva látom a kinyilatkoztatás folyamatát mint te. Meggyőződésem szerint a teljes Szentírás Jézus Krisztusról szól. Az Ő eljövetelével gyakorlatilag lezárult a kinyilatkoztatás tekintettel arra Ő volt az bemutatta az Isten jellemét a maga teljességben.

A kanonizációra is másképp tekintünk. A mi meggyőződésünk szerint a kánonok folyamatos növekedéssel alakultak ki, és nem szelekcióval.

Üdv. Péter