Miért van csillag a református templom tetején, nem pedig kereszt?

A keresztény hagyományban a kereszt szimbolikája központi jelentőségű: ebbe a képbe sűrítették bele a Megváltó szenvedéseit, az üdvözülést, magát a keresztény hitet (1Kor 1,18–32). A kereszt a megfeszített Krisztust, valamint Krisztusnak a bűn és a halál feletti győzelmét jelképezi (A Szent Kereszt diadala, a római San Clemente apszismozaikja, 1130 k.). A Passió-szimbólumok egyike; ebben az értelemben látható a Krisztust övező angyalok kezében (Jan és Hubert van Eyck genti oltárának A bárány imádása c. táblaképén a Bárány mögött [1426–1432, Szt. Bavo]; Hans Memling Utolsó ítélet-oltárán [1471, Gdansk, Muzeum Pomorskie]). rJézus Krisztus második eljövetelekor az „Emberfia” jele (Mt 24,30). Nagy Konstantin császár számára Krisztus keresztje a győzelem jele: „In hoc signo vinces” (E jelben győzni fogsz). A teológiai erények közül a Hit allegorikus alakjának attribútuma. Az ókeresztények a kereszt helyett gyakran titkos ismertetőjelet alkalmaztak (rhal, rhorgony). A ravennai San Apollinare in Classe apszismozaikján egy drágakövekkel kirakott kereszt és azon egy Krisztus-medalion helyettesíti Jézus alakját a Krisztus színeváltozása-jelenetben (VI. sz.). A drágaköves kereszt (crux gemmata) liturgikus tárgy; ilyen a magyar koronázási eskükereszt is (rdrágakő). A keresztény művészetben a Nappal és a Holddal is ábrázolják, hogy Krisztus kozmikus aspektusait is hangsúlyozzák, mint ahogy Krisztus kettős természetét jelezték a kereszt függőleges (égi) és vízszintes (földi) tengelyeivel. Gyakran kapcsolják össze az és az betűkkel, valamint a Krisztus-monogrammal (ralpha és ómega). • A középkorban azt tartották, hogy Krisztus keresztjét a tudás fájából készítették (Pacino di Bonaguida: Lignum vitae, 1310 k., Firenze, Accademia) (rtudás fája). Egy másik hagyomány szerint az élet fájából készítették, és ezért képes feltámasztani a halottakat (Jel 2,7; 22,2). Hasonló kontextusban jelenik meg egy középkori német szövegben is a kereszt: olyan fa, amelynek gyökerei a Pokolba nyúlnak, csúcsa Isten trónusánál van, és ágai között tartja a világot. Szimbolizálhatja a halált vagy a szenvedést, és az áldozat elfogadását. Venantius Fortunatus Himnusza a Szent Kereszthez c. művében Krisztus keresztje életfához válik hasonlatossá azáltal, hogy a Megváltó testét hordozta: „Te áldott, kinek ága közt / a világ Kincse lebegett, / te lettél teste mérlege / s a poklot megrabolta fád.” A zsegrai a „cselekvő feszület” különleges ikonográfiai típusát képviseli, amely a XV. sz. elején terjedt el. Az életfa formájú keresztnek, amelyre Krisztust feszítették, mind a négy végén kezek vannak. Fent kulcsával a mennyország kapuját nyitja, jobbra a tetramorfon ülő, eucharisztiát tartó Eklézsia felé nyúl, bal oldalon leszúrja a bekötött szemű Zsinagógát, alul pedig megnyitja a Pokol tornácát (rEklézsia és Zsinagóga). A fa alatt a bűnbeesés történetének jelenetei láthatók (rÁdám, ralma/almafa, rÉva).