Hogyan értsem helyesen e bibliai részt? Ki a méltatlan?

Kedves Kérdező!

Nem élek álomvilágban. A megtérésemkor átéltem azt, hogy Jézus megszabadított a bűneimből. Teljesen szabadnak éreztem magamat akkor, és azt gondoltam, hogy többet nem fogok vétkezni. És rövid ideig tudtam tisztán és szentül élni. De aztán nem sokkal később elbuktam egy korábbi bűnömben, és kétségbe voltam esve, hogy akkor most mi van. Mégsem tértem meg, mégsem születtem újjá, mégsem szabadított meg az Úr?! És a gyülekezetbe, ahová a megtérésem után kerültem, erre azt mondták nekem, hogy ez a természetes. Ha elbukok, bánjam meg a bűnömet, kérjek bocsánatot Istentől, és Ő megtisztít. Aztán ha újra elbukok, akkor megint kérjek bocsánatot, és így tovább. És a sátán becsapott ezzel, hogy ez a normális keresztény élet. Mert azok, akik körülöttem voltak, ugyanígy élték a hívő életüket. És ezzel elkezdődött a gyümölcstelen, bűnökkel küszködő hívő életem. Az akarás megvolt bennem, de a jó véghezvitelét nem találtam.

Aztán ahogyan olvastam a Bibliát, ott teljesen mást láttam. Jézus azt mondta, hogy "mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek". Nem a hitetlenekről beszélt, hanem mindenkiről, aki bűnt cselekszik. És Ő azt mondta, hogy "akit a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek". Jézus valóságos szabadságról beszélt. És ismertem ezt. Amikor megtértem, amikor friss hívő voltam, akkor valóban szabad voltam. De aztán ez elmúlt, és jött a bukdácsolás. Mert senki se mondta nekem, hogy ennek nem kellene így lennie. Az nem szabadság, hogy hívő létemre nem tudok megtérni egy bűnömből, és nem tudom abbahagyni. Ez nem szabadság, hanem rabság.

Az Újszövetség legelső lapjain szinte a legelső dolog, amit Jézusról megtudunk az az, hogy az Ő neve Jézus, mert Ő szabadítja meg ez Ő népét annak bűneiből. Ő nem azért jött, hogy megbocsássa a bűneinket, és konzerváljon minket azokban, hanem azért jött, hogy megszabadítson a bűneinkből. Ő azért jött, hogy a sátánnak minden munkáját lerontsa. Márpedig a bűn az életünkben a sátán munkája. És amikor bűnt cselekszünk, a sátánt szolgáljuk, mert az ő akaratát és tervét hajtjuk végre. Jézus világosan megmondta, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak, és hogy az Urat, a mi Istenünket imádjuk, és csak Neki szolgáljunk! Amikor azt mondja, hogy csak Neki, az pontosan azt jelenti, hogy csak Neki.

Hosszú ideig éltem úgy, hogy az akarás megvolt bennem, de a jó véghezvitelét nem találtam. De nem rég megtaláltam! Megszentelt az Úr, megtisztított, és most már tudom, mit jelent az, amiről János apostol írt:

"aki Istentől született, nem vétkezik, hanem aki Istentől született, az megőrzi magát és a gonosz nem illeti őt"

"aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt"

Korábban ezek a szavak mindig frusztráltak, de tudtam, hogy János arról írt, amit ő átélt és megtapasztalt. És amit leírt, az azt jelenti, amit ő oda leírt. Csak azok csavarják ki a szavait, akik ezt sohasem tapasztalták meg.

Jakab apostol azt írta, hogy a kisértésekben tökéletes cselekdetünk legyen, hogy tökéletesek és épek legyünk minden fogyatkozás nélkül. És azt írta, hogy aki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, az képes az egész testét megzabolázni. Ha ő nem ezek szerint élt, és ha ez számára nem volt valóságos, akkor miért tanított volna ilyet? Akkor teljesen hiteltelenek lennének a szavai.

Persze tudom, hogy vannak a Bibliában más példák is. Ír a Biblia bűneikkel küszködő hívőkről is. De számukra nem az Isten üzenete, hogy "Isten nagyon szeret titeket úgy, ahogy vagytok, ti szentek és tiszták vagytok, mert Isten Jézuson keresztül lát titeket". Ilyet én nem olvasok sehol a Bibliában. Ilyet viszont igen (és ez nem Ószövetség, ez Jakab leveléből van):

"Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket."

Isten a bűnösöket nem hívja soha szenteknek. Tudom, vannak nagyon bölcs, okos teológusok, akik meg tudják magyarázni, hogy a szent miért is nem azt jelenti, amire Isten gondolt, amikor azt mondta, hogy "Szentek legyetek, mert Én szent vagyok", csak az a gond ezzel, hogy az ő definíciójuk sehogyan se passzol ahhoz az apró kicsi szóhoz, amit az alábbi idézetben kiemeltem:

"AMIKÉPPEN(!!!!!) szent Az, Aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert Én szent vagyok."

Azt gondolom, hogy az az álomvilág, amikor azt gondoljuk, hogy bűnös emberként szentek és tiszták vagyunk Isten előtt. De ebből az álomból fel kell ébredni

"Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom."

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!"