Mi a különbség a lélek és a szellem között?

ez az ember Platoni felosztása, nagyjából test, intellektuális én és érzelmi/intuitív én, de nem lehet érdemben leírni pár mondatban (szerintem) szóval nézz utána.

Bibliában pedig bár nem mindig következetesen de úgy használják h "szellem" mint a transzcendens én, ami hagyományosan a "lélek" illetve az "életerő" valójában maga az egyén, iletve az élő egyén, tehát pl egyik bibliafordítás ezért írja így "hiszen holnap visszakérik az életedet" a másik pedig "hiszen holnap elkérik a lelkedet"

ami "test" sem egyértelmű mert 2 szót is így szokás fordítani, pedig nem ugyan azt jelenti, a corpus egyszerű biológiai test, amit az anatómia, élettan ,stb stb írnak le, a sarx(amit húsnak/izomszövetnek szoktak más környezetben pl anatómiában fordítani) pedig az önző és primitív énünket jelenti

ezért van hogy egyes helyeken a bibliában a test és lélek együtt lehet az egyén, máshol viszont a testet és a lelket egymással szembenálló megnyilvánulásoknak írja, eredeti nyelven nincs ellentmondá:D

hogy hol laknak azt nem lehet igazából megmondani, se ma bibliai használatban sem a platoniban, már csak azért nem mert a "hol van"egy nagyon materialista gondolkodás ebben az esetben, ilyen alapon ugye nem tudok kiemelni egy idegsejtet h "na itt lakik a művészi ambíció" vagy egy másikat, hogy "na emiatt hatódtál úgy meg multkor"

nagyon beleeröltetve a platoni szellem a bal agyféltekében a lélek pedig a jobban, de mondom mégegyszer ez nagyon beleeröltetés

Szia!

A szellem kifejezés egy szerencsétlen fordítás eredménye. Nem véletlen, hogy a Károli Bibliában csupán két helyen van benne.

A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét, mert Ő az “igazságnak Lelke” (pneuma) (Jn. 16,13.), aki által Isten mindenütt jelen van.

Ugyanez a szó fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét: “szolgáló lelkek”-nek (pneuma) nevezve őket (Zsid. 1,14.).

De a bukott angyalokat is ezzel a szóval nevezi meg Isten Igéje, őket viszont “gonosz lélek”-ként (pneuma) említve (Csel. 19,15.), máshol pedig “tisztátalan lélek”-nek (pneuma) (Mk. 5,8.) nevezve. Krisztus is ilyen tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállott beteg emberekből, és a tanítványainak is erre adott hatalmat.

Ez a szó igen gyakran szerepel az egész ember megjelölésére. Eszerint “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (I. Ján. 4,3.). “A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (pneuma) ő vele.” (I. Kor. 6,17.).

Nem ritkán fordul elő annak megjelölésére is ez a szó, amit Isten a teremtéskor lehelt bele az emberbe. Ezért mondja Jakab azt, hogy “amiképen holt a test lélek (pneuma) nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,26.). István is ezért imádkozott úgy: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!” (Csel. 7,59.).

A magyar nyelv a lélek szóból képezi az embert betöltő érzelemvilág fogalmának kifejezésére szolgáló szavakat is: “mert jóllehet a lélek (pneuma) kész, de a test erőtelen” (Mt. 26,41.) “az igazi imádók lélekben (pneuma), és igazságban imádják az Atyát” (Jn. 4,23.). A “lélek” szavunkhoz társítva ezért beszélünk lelkületről, lelkierőről, lélekjelenlétről, lelkiéletről, lelkivilágról, lelkiismeretről, lelkifurdalásról, lelketlen emberről, lelkesült állapotról, stb.

A magyar nyelv a szellem alatt nem arra gondol, mint amit a Biblia szeretne kifejezni a “pneuma” szóval. A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékenységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét, hanem sokkal inkább a tevékenységének a láthatatlanságára utal.

A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva sokak szerint ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

A Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban legtöbbször a “pneuma” szót használja, de előfordul a „pszüché” kifejezés is például a következő helyeken: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.). „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché)” (Zsid. 10,38.). Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét. A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket. Azok, akik a Szent Lélekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét. A szellem szó használata mindig a spiritiszta gondolkodást erősíti, mert a használata közben az átlag embernek sokkal inkább a szellemjárás jut az eszébe, mint a világmindenség szerető Istene. Ezért az Istenség harmadik személyének a létezését nem volna szabad összekapcsolni a szellemjárás misztikus világára emlékeztető kifejezésekkel. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember “Isten képére és hasonlatosságára” (I. Móz. 1,26-27.) lett teremtve, akkor ebben az Isten fogalomban a Szentlélek is benne van. Ezért az Istenség mindhárom személyére érvényes, hogy Ők nem szellemek, hanem valóságos lények, akiknek “képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve, ezért az általuk teremtett világ sokféleképpen érzékelheti őket, láthatják és beszélhetnek velük.

Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett. Már csak azért is, mert amikor erre szükség van, akkor a Szentírás egyes verseinek összefüggéseiből, logikus értelmezéssel minden esetben következtetni lehet arra, hogy mit akar ezzel a szóval ott és akkor kifejezni. Néhány példával szeretném ezt az állítást megvilágítani:

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni leheletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Mert “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.).

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehelet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

Pszüché

“Az embernek Fia… azért jött, hogy… adja az ő életét (pszüché) váltságul sokakért.” Mt. 20,28.

“Felette igen szomorú az én lelkem (pszüché) mind halálig!” Mt. 26,38.

“A jó pásztor életét (pszüché) adja a juhokért.” Jn. 10,11.

“Most az én lelkem (pszüché) háborog;” Jn. 12,27.

“Nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban” Csel. 2,27.

Pneuma

“Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével (pneuma)” Mk. 2,8.

“Ő pedig lelkében (pneuma) felfohászkodván” Mk. 8,12.

“Azon órában örvendeze Jézus lelkében (pneuma)” Lk. 10,21.

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (pneuma).” Lk. 23,46.

“Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét (pneuma).” Jn. 19,30.

Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehelet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Üdv. Péter

Az első válasz a helyes. Péter, mint az adventisták mindegyike csak feltételez.

Nem nagyon értem, hogy attól, mert ő úgy gondolja, hogy az emberre nem jó a szellem kifejezés, mint a hármas tagoltságunk kifejezésére (test-éltető lélek, ami miatt élünk - belső ember, vagyis emberünk), de a Biblia szerint igaz és még le is írja, az miért lenne mérvadó?

Magyarul:

van a hústested, ez van porból és porrá is lesz. Földbe tér vissza, ahonnan jött.

Van az éltető lélek Istentől, ezt lehelte Ádám orrába, amitől ő élni kezdett. Ez az, amit nem tudnak a tudósok beazonosítani, hogy mi is az élet?

És van a szellemünk, ami nagyon tud sérülni, ami halott Jézus nélkül, amit életre kell kelteni, hogy Istenhez tudjunk kapcsolódni. Ezt csakis Isten tudja megtenni, mikor befogadjuk Jézust és amikor betölt minket a Szent Szellemével. Amikor üvöltesz a fájdalomtól, pedig testi sérülésed nincs, de nagyon fáj valami... akkor a szellemed az, aminek fájdalmat okoztak, ezt hívják lelki sérülésnek és sokkal nehezebben gyógyul, mint a testi.

Szervusz.

A lélek kifejezés kizárólag fizikai élőlényekre, Isten Földön élő teremtményeire vonatkozik, mint állatok, emberek.

A szellem kifejezés pedig az égi életűekre vonatkozik, mert Ők más formában és körülmények között élnek mint mi.

Az ember kaphat Isten szelleméből, ami által élővé válhat, és különböző dolgok megtételére is kaphat a szellemből, vagy is Isten hatalmából, amit Saját magától nem lenne képes véghez vinni.

A szellem a Teremtő azon képessége, hatalma, amivel másoknak is életet biztosít, illetve olyan képességek véghez vitelére tesz szert, amit rendes körülmények között nem tudna saját erőből megtenni.

"Kimegy a lelke, vagy szelleme"

ez azt jelenti, hogy az élet erő eltávozik vagy megszűnik, Így nem egy másik személy van a Testben hanem a Testet mozgató energia, erő,

Hasonlat kép:

Egy játék autó is elemmel működik, amíg van benne energia

De ha az energia elhasználódik megáll az autó.

annyi különbség van a kettő között, hogy Isten megvonja ezt a szellemét, vagy az éltető erejét az embertől, pedig örökké működhetne,

De vissza adhatja ha jónak látja, a kellő időben.

A Biblia szerint az ember három alapvető alkotóeleme a pneuma, a pszükhé, és a szóma. Ezt az 1 Thesszalonika 5,23-ban mondja Pál. A Károli-fordításban ez nem jön ki, de például a katolikus fordítás egyértelműen úgy fordítja ezen az egy helyen, hogy szellem, lélek és test. Az is igaz, hogy a lábjegyzetben megjegyzi, hogy ez nem azt jelenti, hogy az emberben van külön szellem is, meg lélek is, a Zsidó 4,12 szerint azonban ez nem így van, ugyanis azt mondja itt a Biblia, hogy Isten Beszéde szétválasztja a pszükhét és a pneumát, az ízületeket és a velőket. A János 4,24-ben azt mondja Jézus, hogy Isten Pneuma, ezért akik Őt imádják, muszáj, hogy pneumában és igazságban imádják. Ebből az következik, hogy az ember legmagasabb rendű alkotója a pneuma.

Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy szükséges az embernek újjászületnie ahhoz, hogy láthassa és beléphessen Isten országába (Jn 3,3-8). Ez az újjászületés a pneuma újjászületése, ami az ember legfőbb része, és így alkalmassá válik arra, hogy Istent pneumában és igazságban imádja. Ám ez nem érinti az ember pszükhéjét, ugyanis olyan embereknek ír Jakab, akik már újjászülettek, mégis arra biztatja őket, hogy vessenek el minden mocskot és rosszat, szelídséggel, jóindulattal fogadják a beoltott, eredetileg beültetett, bevetett igét, mert az képes megmenteni az ember pszükhéjét is.

Amikor az ember pneumája újjászületik, akkor az örök élet és üdvösség költözik az emberbe. Ez azonban nem érinti sem a pszükhéjét, sem pedig a testét. De ha hallgatja az igét, azt befogadja, megőrzi, és engedi, hogy kihajtson, felnövekedjen benne, és gyümölcsöt is teremjen, akkor megmenekül a pszükhéje is. Ezért mondja a Biblia újjászületett embereknek, hogy vigyék végbe az üdvösségüket (Fil 2,12).

Ami a szellem és lélek szavak használatát illeti, nincs egyértelmű, közös konszenzus. Tény, hogy a pneuma, illetve a héber ruach szavak jelentése szél, lélegzet, lehelet, és ezzel fejezi ki a Biblia az ember legfőbb alkotó elemét. Az is tény, hogy a magyar szellem szó a szélből, a lélek pedig a lélegzetből képzett szó. Mindkettőnek van létjogosultsága, hogy az eredeti ruach, vagy pneuma szavak magyar megfelelője legyen. Az is tény, hogy a pszükhé, illetve a héber nefes nem ennyire egyszerű fogalom, és nincs is magyar megfelelője. A pszükhé, és a nefes az értelem, az értelem és az akarat székhelye, de a Bibliában jelenti az ember személyét, illetve az életét is. Ez az élet azonban nem azonos a szellemi élettel, de több, mint puszta biológiai élet. Mivel a pszükhének nincs magyar megfelelője, született egy konszenzus, amit nem mindenki fogad el, hogy a pneumát és a ruachot szellemnek, a pszükhét és a nefest léleknek fordítjuk. Ez a konszenzus a világinak minősíthető társadalomban érvényesül is. Lásd, hogy a pneuma latinra fordított változatából képzett szpiritológiát következetesen szellemtannak nevezik, illetve a pszükhéből képzett pszichológiát lélektannak. Egyházi körökben azonban bizonyos körökben jobban ragaszkodnak a hagyományos szövegekhez, mint ahhoz, hogy a hívek megértség a Bibliát, ezért következetesen összemossák a lélek és szellem fogalmát, illetve ahol a lábjegyzetben közlik is a hívekkel, hogy az eredeti szöveg szerint helyesebb a szellem szó használata az ember legfőbb alkotójára, mint a lélek, és a lélek az ember alacsonyabb rendű része, ott is sok helyen a hagyományos terminológiát használják, pedig ez következetlenség, és nem csoda, ha némelyek belezavarodnak, hogy mikor melyik fogalmat kell adott helyen érteni, noha a Biblia mindig egyértelmű, ám a fordítások kiigazítására eddig nem sok hajlandóság mutatkozott, noha a szükségességét elvileg elismerik. Megoldást jelenthet erre a bizonytalanságra például az Újszövetségi Szómutató Szótár, aminek van CD változata is, illetve a Biblia Felfedező program, ami az eredeti nyelveken is megmutatja, hogy hol, milyen szó szerepel a Bibliában, és azoknak milyen jelentései vannak. Jelenleg csak a Biblia Felfedező program elérhető, a Szómutató Szótár, és a CD elfogyott.

[link]

[link]

[link]

Nagyjából egyetértek Péterrel. A szellem szónak a jelentése a magyar nyelvben nem egyezik meg a görög pneuma szóval. A szellem magyarul értelmi képességet vagy kísértetet jelent, nem pedig az embert irányító láthatatlan belső lényeget, amely kapcsolódni tud Istenhez vagy angyalokhoz. Ezért nem fedi a szellem szó jól a görög pneuma szót, amely nem annyira személytelen, mint a szellem szó magyarul.

Bár Péter írásából úgy tűnik, hogy a pneuma és pszükhé rokon értelmű szavak, de a

Zsidók 4:12 szétválasztja őket:

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme (pszükhé) és a lélek (pneuma), az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Újfordítású Biblia)

Tehát a Biblia alapján én nem tudom eldönteni, hogy az ember két részből (test-lélek/szellem) vagy három részből (test-lélek-szellem) áll-e. Nem is lényeges szerintem. Az biztos, hogy van látható és láthatatlan részünk, mindkettő mi vagyunk, és amik láthatatlanul vagyunk, abból leszünk újrateremtve a feltámadáskor. Lásd 1Kor 15:42-44:

"Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki (pneumatikosz) test. Ha van érzéki test, van lelki test is."

Lélek: héberül nefes, görögül psziché, latinul anima. Ezek az érzelmek, vágyak, indulatok, ösztönök, mindez amivel a pszichológia foglalkozik. Ezen felül ide tartozik a racionalitás, a logika, a kognitív képességek. A lélek halandó, megszűnik a test halálával. Lelkük az állatoknak is van.

Szellem: héberül ruah, görögül pneuma, latinul spiritus. Károli nagyon elcseszte, hogy a pneumát is léleknek fordította, de most már mindegy. (A szellem különben nyelvújítás korbeli szó, Károli idejében "szellet"-nek mondták.) A szellem halhatatlan, örökéletű. Szelleme csak az embernek van, az állatoknak nincs.