Keresztények! Ti hogy álljátok meg a helyeteket a mindennapi életben?

Egyszerűen, mint bármelyik ember nem kirívóan, nem képmutatóan. Odafigyelünk embertársainkra, Átadjuk nekik azt a szeretetet amit Isten ad nekünk, mert az Isten szeretet. Azt mondja jános egyik levelében: "Aki nem szereti testvérét akit lát nem szeretheti azt Istent sem akit nem lát." Ugyanakkor ha arról van szó hogy valamelyik embertársunk bajban van segítünk neki, ha nem lát kiutat akkor beszélnünk kell neki arról hogy mi keresztények látunk kiutat a nehéz helyzetekből, mert ott van a mi Atyánk. Ugyanakkor tanúságot is kell tenni Krisztusról. Így kell élnünk: "Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot a jóságot a szelídséget és a türelmet, viseljétek el egymást és bocsásatok meg egymásnak" Gyakorolnunk kell feltétlenül az irgalmasságot az irgalmasság szentévében. Végül mellékelném szent II János Pál imáját amelyegyébként a zsoltárok könyvéből való: "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Áld meg, Uram, a szózatomat, amellyel Hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők Földjén. Remélj az Úrban, légy erős, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Igen, bízzál az Úrban!"

Szervusz.

Nem mindig könnyű, de ha törekszünk a békére, Teremtő megadja a kellő erőt, és értelmet, a kitartáshoz.

"a társadalom pedig nem ilyen, és szórakozásból el akarnak taposni minket, mert élvezik a jó emberek szenvedését."

Mah Jaysus... -_-

Sehogy! Kereszténynek vallom magam, de bízvást állíthatom, hogy sehogy. Mindenki, aki szerénynek, állhatatosnak, csendesnek mondja magát, egyszerűen nem kapott kihívást, nem lett úgy megkísértve, hogy ezt megszegje. Nem lopott, mert nem volt éhhalál közelében a gyereke, nem ölt, mert nem volt veszélyben a családja, és nem káromkodott mert nem lopták meg, mialatt fejbe vágta valaki, amíg rávert véletlenül egyet a kalapáccsal az ujjára. Minden, amit erényként magának tud be, az Úr áldása, és semmi, de semmi nem az ő érdeme. Ezek a válaszolók az internet előtt ülve, a nyugalmukban írogatják, sanyargatás mentesen, hogy bizony, nehéz, de nagyon igyekszünk. Én ettől egy kicsit rosszul szoktam lenni.

Nem hogy a cselekedeteik, de még pusztán a hitük sem az ő érdemük:

Ef 2,8

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez"