Hogy kell imádkozni?

Kedves 3.Hsz.

Mások gondolatai szajkózása nem imádság,hanem önszuggerálás,mint az"imamalom".

5.Hsz!

Jól látod.

A meditáció-és a rózsafüzér-mormolása megüressít.

Jézus imádsága viszont -ezzel szemben-megtanít megtöltekezni Isten szellemiségével.

A meditáció keleti formája beéget imádságok szajkózásán keresztül valamit,s a jézusi imádság megtanít gondolkozni,és szabadon dönteni.

Te döntesz,hogy feladod szabadságod,vagy élsz Isten ajándékával szabadon.

"(Jóel 2:32) 32 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; . . .

Pál apostol ezt idézte

(Róma 10:13) 13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. . ."

A Róma 10:13-ban véletlenül sem szerepel a tetragrammaton, ezt nyugodtan ellenőrizd le.

Plusz a szövegkörnyezet vitathatatlanul arra utal, hogy bizony ott a Küriosz szó Krisztusra utal!

Egyetlen érvetek ez ellen az, hogy itt idézetről van szó a Jóel könyvéből. De ha a jobban megvizsgáljuk a Bibliát akkor kiderül, hogy számos olyan idézet van amely Ószövetségi vers és Krisztusra idézik az Újszövetségben.

Nézzük az idézett rész SZÖVEGKÖRNYEZETÉT az úvf-ben:

Mert ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’,+ hogy Jézus Úr,+ és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül,+ megmentésben részesülsz.+ 10 Az ember ugyanis a szívével+ gyakorol hitet az igazságosságra, de a szájával tesz nyilvános kijelentést+ a megmentésre.

11 Mert azt mondja az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki belé veti+ hitét.”+ 12 Mert nincs különbség zsidó és görög között,+ mert ugyanaz az Úr van mindenek fölött, aki gazdagon+ ad mindazoknak, akik segítségül hívják őt. 13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”.+

Kivel vitázik Péter itt? A zsidó vezetőkkel. És ne akard már beadni senkinek, hogy azok nem ismerték Jehova nevét. :)

Egyértelműen és jól látszik, hogy Jézus neve HELYÉRE TETTÉK BE a Tanúk a Jehova nevet. De láss csodát:

„Elöljárói a népnek, és vének, 9 ha a kihallgatásunkra a mai napon egy betegségben szenvedő emberen véghezvitt jótett+ miatt kerül sor azt illetően, hogy ki által gyógyult meg ez az ember, 10 legyen tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus+ nevében, akit ti oszlopra feszítettetek,+ de akit az Isten feltámasztott a halottak közül,+ őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember. 11 Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«.+ 12 Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név+ az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk.”+

cselekedetek 4:8-12 szintén úvf

Idézek ezzel kapcsolatban egy szakértőt is:

Az isten nevét fogják segítségül hívni. Joel 2:32. Ezt a próféciát idézi Péter a Csel 2:21-ben. És nézzük a beteljesedését: Róma 10: 13. Viszont itt el kell olvasni az 5. verstől, és meglátod, hogy a Joel próféciája a szövegösszefüggés szerint nem Jehován, hanem Jézuson teljesedett be. Az Újvilág fordítás ugyan a 13. versben a Jehova nevet használja, de valójában itt a görög Κυρίου szó szerepel, ami azt jelenti, hogy Úr. Amit az Úvf is következetesen Krisztusra alkalmaz, kivéve ezt a helyet. Tehát a szövegkörnyezet, és a pontos görög fordítás nem Jehova, hanem Jézus nevének a segítségül hívására figyelmeztet. Egyébként néhány évtizede, még Jehova Tanúi is így gondolták. (helyesen)

Egy következő próféciát a zsoltárok 102: 24-27-ben olvashatod. A 24. versben egyértelműen az Istenről beszél, róla szól ez az idézet. Ám a beteljesedés a Héberek 1:8,10-12-ben már Jézusról szól.

Szóval ezért nem volt helyes betoldani a Jehova nevet az Újszövetségbe! Ezzel a húzásotokkal a saját tanaitokat támasztjátok alá, és kicsit sem figyeltek arra, hogy a legkorábbi görög iratok nem tartalmazzák. Nagyon is érthető hogy miért.

Kérdezőnek:

Isten az őszinte szívből, gyermeki bizalomból fakadó odafordulást értékeli és az van kedvére, nem az előre betanult imádságok ismételgetése. (Képzeld el ha te az apukádhoz mindig csak úgy szólnál, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételgetnéd neki - mennyire természetellenes lenne a kapcsolatotok, nem? Ugyanígy vagyunk Istennel is.)

A kialakult beszélgetéshez:

Valamit azért én is hozzáfűznék ehhez a "név"-hez:

Nem vagyok katolikus, de hadd idézzek a magyar katolikus lexikonból:

Mivel a név az egész személyiséget tükrözi (pl. tekintélyt: Szám 16,2;vö. Ter 6,4), az Isten neve gyakran Isten dicsőségére utal (pl. Kiv 9,16; Józs 7,9; 9,9; 1Sám 12,22; 2Sám 7,26; Jer 14,21) és párhuzamban áll vele (pl. Zsolt 102,16; Iz 42,8; 48,11; 59,19). Minthogy Isten neve szoros kapcsolatban van személyiségével, gyakran magát Jahvét helyettesíti; Isten nevét megszentségteleníteni (Lev 18,21; 19,12; 20,3; Ám 2,7), szentnek hirdetni (Iz 29,23), áldani (Zsolt 34,4; 9,3), neki énekelni (7,18) a. m. Jahvét gyalázni v. dicsőíteni. Jahve és neve többször szerepel együtt is (pl. 7,18; 9,3.11; Iz 25,1; 29,23; 56,6). Olykor Isten neve Jahve hasonmásaként szerepel: messziről érkezik (30,27), erős bástya (Péld 18,10), segít (1Kir 8,42, Jahve keze mellett, vö. Zsolt 54,3; 89,25). Jahve nevének a jeruzsálemi templom (MTörv 12,4.11; 14,23; 16,2.6.11; vö. 1Kir 8,16.29; 2Kir 23,27) vagy a szent város a hajléka (1Kir 11,36; 14,21). Isten neve... megszemélyesítője a magát kinyilatkoztató Istennek... A rabbinista zsidóságban „a név” megszokott jelölője az Istennek, és a többé ki nem mondott tetragramot helyettesíti. Az ÚSz-ben az Isten neve a magát kinyilatkoztató Istent jelöli. Így Mt 6,9: „szenteltessék meg a te neved” jelentése: 'mindenütt ismerjék el végtelen fölségedet és tökéletességedet' (vö. Iz 29,23; 48,11; Ez 36,23; 39,7; vö. Lk 1,49). Amikor Jézus így imádkozik: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet”, azt kéri az Atyától, hogy nyilatkoztassa ki fölségét és hatalmát. Jn 17,6.26: „Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál” jelentése: 'én, a te megtestesült Fiad, megismertettelek téged, Atyámat azokkal az emberekkel, akiket a hit által elvezettél hozzám' (vö. 1,18; 8,19; 12,45; 14,7; Mt 11,27). Káromolni az Isten nevét (Róm 2,24; Jel 16,9), az Úr nevét (1Tim 6,1), a fönséges nevet (Jak 2,7), melyről el vagyunk n evezve, egyértelmű a magát kinyilatkoztató Istennek v. Jézus Krisztusnak, az Úrnak gyalázásával (istenkáromlás).

Illetve hadd vágjak ide be egy korábbi kérdésre elhangzott választ is:

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más.

Angolul értőknek:

on'-om-ah / ονομα

Strong's dictionary:

1) name: univ. of proper names 2) the name is used for everything which the name covers, everything the thought or feeling of which is aroused in the mind by mentioning, hearing, remembering, the name, i.e. for one's rank, authority, interests, pleasure, command, excellences, deeds etc. 3) persons reckoned up by name 4) the cause or reason named: on this account, because he suffers as a Christian, for this reason

-2) pont: a név használatos mindarra, amit a név takar, mindarra, aminek a gondolata vagy érzése feljön az elménkben a név hallatára, említésére, megemlékezésére

10.Hsz.javítása:

Kedves Kérdező!

Mit találsz a Bibliában?

1."Ezt imátkozzátok!"

vagy

2,"Így imádkozzatok"

Én az utóbbit találtam,s az, nem Jézus imádságai szajkózását jelenti,hanem az imádság tartalma,formája,hossza mintáját.