Mi a véleményetek a katolikus ortodox egységtörekvésről? Szerintetek ez megvalósulhat egyszer?

Én is rengeteget gondolkodom ezen, katolikusként nagyon örülnék, ha ez megvalósulna.

Viszont a realitás talaján maradva, sajnos ez sosem fog bekövetkezni. 1000 év azért mégis csak 1000 év. Az ortodox mentalitás, kultúra, világszemlélet teljesen más, mint a nyugati, ráadásul azóta volt jópár zsinat, dogma, ami meggyökeresedett a nyugati/katolikus gondolkodásban, hitéletben, míg az ortodox ezeket nem ismeri el. Melyik fél engedjek, melyik mondja azt, hogy mi tévedtünk? Nem olyan egyszerű ez

Igen, jó látja az első válaszoló. Jó lenne, de kicsi a realitása.

Az ortodox elvi álláspont egyértelmű: ott kell folytatni, ahol abbahagytuk, azaz vissza kell térni az egyházszakadás előtti állapotokhoz.

A katolikus egyház viszont nem valószínű, hogy képes lesz ezt meglépni, hiszen a nyugati egyházban az utóbbi ezer évben történt változások teljesen beépültek a katolikus egyháznak úgymond az identitásába.

A jellegzetes szakrális művészet (gótika, reneszánsz, barokk); a hangszeres liturgikus zene; a papi cölibátus; a kovásztalan kenyér; az egy szín alatt áldozás; a pápai egyházfőség ma ismert formája; a rendekre tagolt szerzetessé;, a skolasztikus teológia és annak utóhatása - ez mind-mind csupa olyan dolog, ami már az egyházszakadás után jelent meg a nyugati egyházban. Még a keresztet is a skizma utántól vetik balról jobbra a katolikusok, a skizma előtt a római egyházban is jobbról-balra vetettek keresztet, és ezt akár szimbolikusnak is tekinthetjük: melyik egyház változott és melyik maradt változatlan a skizma után.

A belinkelt írás utolsó része foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen feltételek teljesülése mellett tudná elfogadni az ortodox egyház a római pápát az egyház első emberének. (Az egyház első emberének, de nem egyházfőnek!) Ez tulajdonképpen ugyanaz a kérdés, hogy mikor tudhatna a két egyház egyesülni, mikor állhatna helyre a kommunió. A fentebb felsorolt jellegzetesen katolikus sajátosságok közül nem kéne mindegyikkel felhagynia a katolikus egyháznak, de több lényeges dologgal igen. (Értelemszerűen az ortodox elképzelés szerint.)

[link]

Mindezek mellett azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy csak a földi egyházszervezetet sújtják az egyházszakadások. Az üdvözült egyház egységes, a Mennyek Országában nincsenek felekezeti határok, Krisztus ezt a sebet is meggyógyítja "odaát". :)

Szia!

Nagyvonalú és egyben felesleges dolog arra várni, hogy úgymond hivatalosan valaki más elkezdje ezt az úniót. Te vagy az, aki ezt megteheti.

Nézz rá erre is, itt legalul ortodox szemszögből írnak arról, milyen tanításokat kéne elfogadnia, ill visszavonnia a katolikus pápának az egységes kereszténység érdekében:

[link]

Bizony, egyesek tőkét kovácsolnak bizonyos - mai - emberi tulajdonságokból, a római katolikus egyház felemás nőtlenségi gyakorlatából (a Vatikán fennhatósága alá tartozó görög-katolikus papok házasodnak!!), valamint hiányos egyháztörténeti ismeretek okán - mert a keleti keresztyénség sokkal ősibb és régibb a Rómában székelő "vatikáni", "római katolikus" egyháznál.

Saul Damaszkuszban élő, az Úr Jézus követőit keresve, "fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen" indult. (Csel. 9:1,2) Hol volt ekkor még Róma, mint keresztyén püspökség? Sehol.

Tehát a butaságból tőkét kovácsolva, igyekeznek lejáratni a Szentírást, a Bibliát, és az Úr Jézust.

Mindezekhez táptalajt ad a jelen egyházi oktatás hiányos módja, az aktuális felekezetnek a rajta kívüli ókori keresztyénségnek a NEM kellő ismertetésével.

Az eredeti hét (7) ökumenikus patriarchátus a következő:

1. Jeruzsálem

2. Antiochia

3. Alexandria

4. Efézus

5. Nicea ?)

6. Konstantinápoly (Bizánc, Istambul)

7. Róma

Ma már csak Pentarchiának [gör. „ötös hatalom”] az orthodox egyházi hagyományban az öt ősi patriarchátus különleges hatalmáról szóló elméletet nevezik és fordított sorrendben.

(Róma - Konstantinápoly - Alexandria - Antiochia - Jeruzsálem)

Ténylegesen csupán a négy keleti patriarcháról van szó (hiszen a római pápa 1054 után elszakadt az Orthodoxiától). Azonban az évszázadok során maga a teória nem változott, így a nyugat patriarchájának helyét üresedésben levőnek tekintették.

Mindez nem kisebbíti azt a tényt, hogy ma egyedül a hetedik ősi patriarchátus, azaz a Rómában székelő Vatikán rendelkezik állami külképviseleti, azaz nemzetközi diplomáciai joggal.

A legfájdalmasabb kérdés: lesz-e, marad-e keleti kereszténység? Amióta a nyugati világ rászabadította az isis-t Szíriára - amelynek tagjai közül már Afganisztánban is tevékenykedtek, (tagjaikat Maalulában felismerték - nyugati sajtóban megjelent) - azóta a világ legősibb kereszténységének száma jelentősen megcsappant. Az eredeti helyükről elüldözött embereket persze tárt karokkal fogadja Róma.

Ez nem azonos az egységtörekvéssel. Hanem inkább látszám csökkenés az egyik oldalon, csupa jóindulatból pedig elszipkázás a másik oldalon.

A nyugati liturgia kovásztalan ostya inkább emlékeztet a Felkelő Napra,

[link]

mintsem az utolsó vacsora kenyerére, amit a proszfora jobban jelenít meg.

[link]

Visszatérve a hét (7) ökumenikus patriarchátusra, ezek közül kettő volt birodalmi székhely, az egyik a nyugat-római birodalom, a másik a kelet-római birodalom fővárosa is: Róma és Bizánc.

Ezek politikai súllyal rendelkeztek.

Mára, a keleti egyházban egyedül, Moszkva bír abszolút politikai súllyal. Ilyen módon, a moszkvai patriarcha megkerülhetetlen a keleti egyházak esetében.

Ennek ellensúlyozására tett lépésként lehet felfogni a debreceni Metropólia létrehozását. Ez soha nem fogja a kellő ellensúlyt jelenteni.

A legfontosabb szempont, hogy a keleti egyházak - NEMZETI EGYHÁZAK.

A nyelv, a szokások az adott nemzet sajátosságait is hordozzák.

A Vatikán mindent a maga képére és hasonlatosságára igyekszik formálni.

A latin mise felhagyásával a nemzeti nyelvek használata a "globalizációs" törekvéseknek nem szab gátat.

Franciaországban a latin ritust és az új vatikáni rítust képviselők olyan mértékben különböznek egymástól, hogy az elvilágiasodott katolikus frank egyház vívja harcát az ugyancsak francia, ám a hagyományokhoz hűen ragaszkodó gall katolikus egyházzal szemben.

[link]

Ekkor még nem is szóltunk a klasszikus protestáns és a neo-, vagy ál-protestáns egyházakról.

(ez utóbbiak leginkább a tengeren túlról importált formákban terjesztik tanításaikat, egyértelműen a megszokott formák fellazítására).

én ortodoxként azzal együtt, hogy tisztelem a katolikusokat és so katolikus barátom van, elutasítom az egyesülést, legalábbis jelenlegi formájában

sajnos az a tapasztalat, hogy bárki (nem csak mi) beszél a katolikusokkal egy újraegyesítésről az lesz a vége, hogy "noss akkor mikor álltk be a pápa zászlói alá és lesztek olyanok mint mi?" a történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy az "újraegyesülés" azt jelenti hogy minden lényegi dologban egyszerűen át kell térni katolikusnak, esetleg szokásokat lehet megtartani, de hosszú távon már azt sem! (örmény-katolikusok, szír-katolikusok stb)

A pápa sosem fog lemondani az egyeduralmáról, sem a "tévedhetetlenségéről" sem az új dogmáiról, mindezt pedig bizony meg kéne tennie ha bárkivel újra akarna egyesülni, nem csak velünk, akár protestánsokkal is

egyáltalán nem véletlen hogy világszerte az a tapasztalat, hogy a protestáns(nem a neoprotestáns!) és az ortodox gyakran jobban megértik egymást nyitottabbak egymás felé mint bármelyik a katolicizmus felé

egyébként meg pont azok a "lépések" látszanak egyesek szerint kettészakítani az ortodoxiát, amik az ortodoxiát a katolicizmushoz vezetik közelebb, az ortodoxiának van egy "oroszos" ága és egy "görögös" ága, úgy lehetne mondani hogy ez a két nézőpont za ortodoxia nevű keretrenszer két ellentétes vége, és én, sokakkal egyet értésben úgy vélem pont azért romlott meg az oroszos ortodoxia mert közeledett a katolicizmus felé, pont azokat az árnyoldalakat vette át amik ellen a protestantizmus is tiltaokozik

sok protestánst ismerek aki ortodox lett, tipikus történet, hogy katolikusokkal vitatkozva azt mondták "ez így még működhetne is ha..." és a "ha..." után valami olyan következett ami az ortodoxiában van :) Viszont az oroszos irány pont ezket kezdi el elveszíteni.

viszont ezzel együtt a kölcsönös nyitottságot, egymás testvérnek tartását és egyebeket természetesen üdvözlöm

Igazából szerintem az unió kérdésének megvitatása inkább ellentéteket szül, mint megbékélést. Én személy szerint pedig örülnék, ha minél közelebb kerülne egymáshoz a két felekezet, mivel hozzánk, katolikusokhoz messze az ortodoxia áll legközelebb.

Viszont az unió kérdése egyből felveti azt, hogy kinek miről kéne lemondania. És olvasva a belinkelt oldalakat, bizony többször is kinyílt a bicska a zsebembe. (Pláne hogy pl. a pápai primátust ezek szerint sajnos nem csak a protestánsok, hanem a pravoszláv testvérek is rosszul értelmezik.) Pedig nagyon sok esetben igazán tisztelem az ortodoxok tanítását, megnyilvánulásai, a liturgiában kifejezésre juttatott mély hitüket.