Ha nem lett volna a katolikus egyház olyan amilyen volt, hibáival, tévedéseivel, kegyetlenségével, hogy maradt volna életben a kereszténység Európában?

@Kérdező

Ez egy nagyon érdekes kérdés, hogy mi értelme volt annak a sok fájdalomnak. Valójában a katolikusok hívek is szenvedtek, a francia forradalom alatt, nem is beszélve az ókori üldözésekről, amikor a kereszténységnek el kellett viselnie a zsidó, a pogány és a római államhatalom gúnyolódásait, ellenségeskedését.

Én azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy valaki hisz-e az isteni gondviselésben, a fájdalomnak alapvetően kétféle funkciója van: vagy erősebbé tesz, vagy leterít. Isten sok esetben nem szól, ezt természetesen magyarázhatják azzal, hogy "próbára tesz", vagy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", - ami lényegében nem is magyarázat, de tény és való, hogy a fájdalom jelen van az ember életében. Néha elvárnánk azt, hogy Isten szóljon, de nem teszi. A magam részéről éppen ezért is azt mondom, hogy deizmusban nagy igazságok vannak, és ez talán hatással van napjaink keresztény istenképére is.

Örülök, ha úgy gondolod, hogy sokat köszönhetünk az Egyháznak. A szent iratokat valóban szépen megőrizte az Egyház, és bizonyára nem véletlenül választotta ki Isten pont a katolikusokat erre a nemes feladatra. A Szentírás több mint egy vallásos irat, az európai irodalomra és művészettörténetre is hatással volt, éppen ezért alapműveltség, hogy legalább valamilyen szinten ismerje az ember a Bibliát.

"A tudomány még pelenkában járt és minden ami természetfelettinek tűnt magyarázatot követelt úgy a pór nép számára mint az akkori egyházi vezetőknek vagy királyoknak és sok választási lehetőségük nem igazán volt mert vagy az Istenre tudtak hivatkozni vagy pedig az ördögre."

Igen, ez igaz. Bár a modern tudomány még mindig nem olyan régi, de már így is sokat megtudtunk a világról. A Katolikus Egyház egyik dicséretre méltó teljesítménye, hogy el tudta fogadni a tudományos kutatásokat, így híveinek nem szükséges választani a tudomány és a vallás között, hanem művelhetik mindkettőt. Valahogy úgy, ahogyan Georges Lemaître, aki amellett hogy felszentelt katolikus pap volt, egyben kiváló kozmológus is. Neki köszönhetjük az Ősrobbanás és a táguló világegyetem modelljének kidolgozását.

Üdv, Dante

Szia!

A vallásba bújtatott agresszió soha nem a kereszténységet képviselte, hanem saját önző hatalmi érdekeit. Az ótestamentumi mészárlások, területszerzések és rablások is csak felhasználták Isten nevét. Mi lett volna a kereszténységgel? Miért, ma a keresztény felebaráti szeretet dominál európában vagy az egymás fején taposó globálkapitalizmus? Az az általános felebaráti szeretet amiről beszélsz össztársadalmi szinten csak idea, mert európa egészét nem ez jellemzi.

Még ha le is leszek pontozva érte, szeretném megtámogatni a KZitus és Pietrosol hozzászólását azon a ponton, hogy Isten nem az agresszió Istene, hanem a tökéletes szereteté, Akiben "nincs semmi sötétség" (1János 1). Az újszövetségi mérce messze felülmúlja az ószövetségit, Jézus azért jött el, hogy mindenki megismerhesse, milyen valójában Isten. A zsidók az ószövetségben leírtakat mind zsidó gondolkodásmód alapján írták le, amely a mai gondolkodásmódtól eltérően egy teljesen Isten-centrikus gondolkodásmód volt, tehát bármi történt velük, jó vagy rossz, azt Istennek tulajdonították. Ami annyiban igaz, hogy Isten megengedett dolgokat a nép életében, megenged dolgokat a mi életünkben, "kiszolgáltat" a gonosz hatalmának, ha mi nem vagyunk engedelmesek, mert Ő akaratunk ellenére nem fog védelmet biztosítani számunkra, megóvni minket a rossztól és annak hatalmától (persze sok ember szeretné a védelmét anélkül, hogy az életét átadta volna Istennek és örök engedelmességet fogadott volna Neki - de ez a kettő kézen-fogva jár...). Ugyanakkor Jézus nem egy földi jólétet vagy békét ígért a követőinek, hanem belső békességet és Istennel való mély közösséget. Az első keresztények nem harcoltak a rómaiak ellen, nem szálltak szembe az üldözéssel. Inkább meghaltak, inkább elmenekültek, de nem hágták át Jézus szavait: "akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük".

Én azt gondolom, az Újszövetség egy teljesen más mércét állít elénk, nem szabad az Ószövetségből kiindulni. Pál azt mondja, amikor a gyülekezetből való kizárásról beszél: "Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg."

Máshol azt írja: "Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek ti magatokban. Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg."

Egyébként, csak egy megfigyelés: azoknak a keresztényeknek, akik pogány nép kellős közepén vállalják Jézus követését, akár életüket téve kockára, sokkal valóságosabb a hitük és a Jézussal való kapcsolatuk, mint a legtöbb európai "kereszténynek", akikre Jézus azt mondaná: "az a neved, hogy élsz, és halott vagy"...

Lehetett volna másképp? IGEN. Mi történt volna...? Lehet, hogy sokkal tisztább, élőbb kereszténység lenne a világon, mint így. :)

(Minden félreértés elkerülése végett, nem kívánom pogány népek elnyomását, örülhetünk, hogy még aránylag "békesség" van jelenleg errefelé ilyen szempontból. De sem a katolikus egyház hatalomra törekvésével, sem a jelen langyos "kereszténységgel" nem értek egyet.)

A katolikus egyház most alattomosabb mint valaha.

Anonim:

A történelem fényében a "katolikus kegyetlenségek" jó része hoax, amelyet viszont boldogan elfogadnak az antikatolikus érzelmű és a történettudományban jártas emberek."

Mégis a pápa bíztatta a hittérítőket, hogy "mutassák meg a kereszt erejét" a pogány népeknek azáltal, hogy vegyék birtokba az ő templomaikat, és rombolják le a szent helyeiket, a helyükre építsenek oltárt, és emelte fel a szavát a spanyol, és portugál konkvisztádorok ellen, akik a vallás ürügyén gyilkolták Amerika igazi lakóit

Lehetett volna ez másképp?"

Két végkifejlet elképzelhető:

1: a különböző népek vagy összefognak, és a kereszténység megmarad egy szektának Palesztinában.

2: miután az afrikaiak, amerikaiak kiűzték a földjeikről a misszionáriusokat, felélednek a régi viszályok, és nem tudnak védekezni a kardal téritő iszlám ellen.