Mi értelme van a vallásközi párbeszédnek, ha végső soron azt gondoljuk másokról, hogy rosszul értelmezik Isten szavát?

Szia!

Ha ezzel a premisszával indítasz, akkor nincs is párbeszéd. Az úgy kezdődik, hogy lehet, hogy nem jól értem, lehet, lehet, hogy nem jól érti, lehet, hogy mindenki jól látja, lehet, hogy senki nem látja jól.

Egyébként, mit értesz az alatt, hogy Isten szava?

A vallás mindig is vitás téma volt.És persze,ha már kijavítom a másikat,akkor azt is közlöm,hogy valamit nem jól értelmez.De ez nem baj.Bárki tanulhat bárkitől.Én pl.elismerem,hogy nem vagyok tévedhetetlen,és tanulhatok egy kereszténytől is valamit.

Csak értelmesen érveljen.A "csak hinni kell benne,mert ezt írja a Biblia" a legtöbb esetben nem elfogadható nekem.Cserébe én sem mondom egy kereszténynek,hogy "Hidd el,mert én ezt olvastam(valahol)"

Nekem volt közöm a kereszténységez fiatalabb koromban,rendszeresen jártam templomba,hittanra,olvastam a Bibliát.Ezért is tartom korrektnek,ha kijavítás céljából írok valakinek.De amikor pl.egy keresztény megrögzötten meditáció ellenesen köti nekem az ebet a karóhoz mert az az ördög műve,és rákérdezek,hányszor meditált már életében és mit tapasztalt,amire síri csend van,ezt nem tartom korrektnek.

Az sem mindegy,hogy közli valaki a másikkal a mondandóját.Én pl.nem fogok térítgetni senkit(nem is tartozom semmilyen egyházhoz konkrétan)ha itt olvasok valamit,amit butaságnak,irreálisnak látok,viszont az ellenkezőjét értelmes észérvekkel/akár Bibliai idézettel is,nem kiragadva/meg tudok mutatni az illetőnek,akkor megteszem.Ha ezeket nem tenném meg,csak mondjuk lepontoznám a választ,akkor valóban nem lenne értelme.

Szia!

Minden párbeszédnek - legyen az vallásos, vagy más - az információcsere a lényege. Az információcsere pedig arról szól, hogy meghallgatom a másikat, majd elmondom az én gondolataimat. Természetesen ennek akkor van értelme, ha a felek meghallgatják egymás és őszintén érdekli őket a másik álláspontja. Ha ezen tényezők bármelyike hiányzik a feleknél, akkor a párbeszédnek semmi értelme nincs.

Sajnos azt tapasztalom egyébként, hogy sokan szeretik az információkat szelektálni, most például Jehova Tanúi is "homokba dugják a fejüket" - amikor számukra új információkat közlünk, pl. a 607-es dátum kapcsán, egyszerűen nem hiszik el, és ezért nem is néznek utána annak amit írunk. Ez bizalom és hitelesség kérdése. Bennünk nem bíznak, mi számukra nem vagyunk hitelesek, de a saját irodalmaikban 100%-ig hisznek és azok íróiban 100%-os a bizalmuk.

Én azt gondolom egy ember akkor jár el helyesen, ha mindent megvizsgál, mindennek alaposan utánajár, és az összes begyűjtött információ alapján mérlegel és dönt. Persze ehhez őszinte érdeklődés kell.

Üdv. Péter

Akkor van értelme egy beszélgetésnek, ha meggyőződés van az egyik félnél, vagyis tényleg utána nézett,ismeri az igazságot.

A Biblia értelmezése tekintetében fontos tudni, hogy önmagát meg magyarázza a Biblia. Olyan mint egy kirakó.

Aki tudja hol magyarázza egyik rész a másikat, vagy egészíti ki, az jól értelmezi.

Jézus is így tanitotta tanítványait, azt hajtogatta: "meg van írva..." ,fel is olvasta nekik ha kellett, de többnyire kívülrőlis fújták a fontosabb Ó szövetségi részeket, mert a Zsidók hetente tartottak belőle kötelező felolvasást a zsinagógákban, vagy családi körben otthon.

Azt is tudni,és elfogadni kell hogy a Biblia írói nem írtak más könyveket sehol, és a róluk , vagy a benne szereplőkről szóló mende mondák nem valóságosak, még akkor sem,ha kereszténynek nevezett személyek írták.

A Teremtőnk

sem íratott mást a Biblián kívül, és jól íratta le, pont azt, ami nekünk segít.

Rossz indulat,hiba, és tévedés nem feltételezhető arról aki ilyen tökéleteset alkotott mint ez a bolygó.

Sziasztok!

Szerintem pedig akkor van értelme egy beszélgetésnek, ha tényleg érdekel, hogy mit mond a mások, ha valódi vágy van bennem a másik megismerésére, és nem arról szól a dolog, hogy majd én jól meggyőzöm a másikat a saját igazamról. Éppen a napokban kaptam olyan privát üzenetet, amiben csak egyetlen provokatív kérdés volt, és nyilvánvaló hogy a másikat roppantúl nem érdekli a véleményem, csak arra vár, hogy valamit jól odaszólhasson. Ilyenkor a legjobb udvariasan elutasítani a másikat, és ha nem ért a szóból, és csak hajtja a magáét, akkor egyszerűen nem válaszolni rá.

Üdv. Péter