Szerintetek Isten miért teremtette a világot? Mi az értelme az életnek egy átlagos ember számára?

Az én gondolatvilágom szerint azért teremtette "Isten" a világot, mert nem tehetett mást. Mert, ha nem teremtette volna meg, az szembement volna Isten mivoltával, Isten létével. Isten legfőbb tulajdonsága a teremtés, a létrehívás, a folytonos kavargás, a mindenhol ott levés, a mindenség, a létezés lüktető energiája.

Egy átlagos ember életének... nos... nincsen értelme. Sőt. Semmilyen ember életének nincsen értelme. Keresheti a boldogságot, de ez nem elég szerintem...

Egyetlen cél az önmagunk megtalálása lehet (amit például a keresztények Isten megtalálásának, az Istennel való szembetalálkozásnak hívnak), és erre a tudatosságra, a tudatot kereső útra való lépés.

Játék.

(vannak persze, akik elrontják a játékot)

Istennek nincs átlagos ember. Az csak a hivataloknak , statisztikáknak van. Isten szeretett gyermekei vagyunk. Persze, néha "rosszalkodunk" is, de egyre többen ismerik fel istengyermeki mivoltukat.

"Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!"

József Attila

Miért szükséges, hogy legyen értelme az életnek? Azért mert úgy érezzük, kell, hogy legyen?

Mi van, ha a hatalmas Univerzum nem is értünk van? Mi csak elhanyagolható melléktermékek vagyunk, térben is időben parányiak, csak azt képzeljük, a létünknek kell lennie valamilyen céljának. Könnyen lehet, hogy nincs ilyen. Mi célja van pl. egy hangya létének vagy nemlétének?

Isten először nem ezt a fizikai világot teremtette meg, hanem szellemi lényeket(embereket), a szellemi hazában (paradicsom), amely nem is anyagi.

Majd miután megteremtett bennünket, mint szellemi lényeket a saját hasonlatosságára, felajánlotta a boldogságát is a számunkra, hogy legyünk úgy boldogok, ahogyan azt ő az Isten azt „megálmodta”.

De mivel te és én ezzel vissza éltünk, és inkább választottuk más útját a boldogságnak, mint ahogyan az Isten azt kérte tőlünk és „ettünk a tiltott gyümölcsből, abból a bizonyos almából”, és nemet mondtunk az Istennek, ennek következtében ki estünk a paradicsomi világokból.

Ekkor teremtette csak meg Isten az anyagi világokat, hogy oda leszületve, a paradicsomból kizuhant szellemi lények itt az anyagi világban szembesüljenek a saját téves gondolkodásaikkal.

Tehát ez az anyagi világ, az univerzum, ahogyan ezt megfogalmaztad nem is az igazi otthonunk.

De Isten irgalmas és megígérte, hogy ő is leszületik az anyagi világba, a földre, emberi alakot ölt magára, és újból elmagyarázza, és megtanítja, hogy hogyan tudunk vissza jutni, az igazi otthonunkba, a mennyországba. El is jött, itt élt közöttünk, és szemléltük dicsőségét, Jézus Krisztus személyében, és el is magyarázott mindent, ismét esélyt adva, hogy megszabaduljunk ettől az anyagi világtól, és visszakerüljünk a szellemi világokba, a mennyországba.

Ezért a földi világunk inkább hasonlítható egy amolyan „fegyenc telepre”, ahol a sok önző, hitetlen és egoista szellemi lény, (az embereknek elbukott része itt élhet), ha a javulás útjára térve megjavulhat, ha akarja és meg is tud térni.

Ez az a történet, amely az ember teremtése, elbukása, vezeklése és megtérése és újjászületésének rövid és tömör lényege, amit egyébként Jézus a tékozló fiú esetében elmagyarázott.