Mit gondoltok az alábbi tanításról? Azt, amelyre a kérdésem irányul KAPITÁLIS betűkkel emelem ki, hogy elkülönítsem.

Szerintem a tárgyak bizonyos részben valóban mentális produktumok, de szerintem igenis rendelkeznek szubsztanciális léttel.

Az éppen most előttem lévő tárgy asztal vagy monitor mivolta részben csak mentális projekció, amit a tudatomban lévő absztrakt képpel azonosítok. Ha ez a kép nincs a tudatomban, azaz nem tudom, hogy mi az az asztal, vagy mi az a monitor, akkor az előttem lévő tárgyak sem tudnak számomra asztal vagy monitor lenni, hiszen ezen fogalmak nem léteznek számomra.

De, az elvitathatatlan, hagy valami igenis van előttem. Lehet arról vitatkozni, hogy bizonyos észlelt dolgoknak mi a szubsztanciájuk, de ha minden bizonyosságot elvitatok az észlelt világtól, akkor az egész paradoxonba vált, hiszen nem is állíthatok semmit a világról, még azt sem, hogy nincs objektív valóság, hiszen az is egy egyéntől független kijelentés.

Ez a posztmodern gondolkodás nagy ellentmondása: megkérdőjelezni mindent, de közben meg nem állítani semmit.

Szia!

"Vizsgálja meg a kérdést, és ismerje fel e kijelentés igazságát."

Szóval?

Csakhogy az emberek nem értik ezt az egyszerű, nyilvánvaló igazságot – mindennapi, állandóan jelenlevő, örökös tapasztalásuk igazságát. Ez az igazság az Önvaló

igazsága. Van-e olyasvalaki, aki nincs tudatában Önmagának? Ők azonban mégsem szeretnek hallani erről az igazságról, ellenben mohón keresik a választ arra, hogy

mi van a túlvilágon – a mennyben, a pokolban –, s hogy mi a reinkarnáció.