Igazság szerint hogy van ez mert már nem világos számomra hogy mi is az igazság Isten személyével kapcsolatban?

Hogy lenne ugyan az a személy? Legfeljebb ha skrizo. Jézus folyamatosan másik személyként beszél az Atyáról és a Szentlélekről is. Olvasd kevesebbet ezt a fórumot és többet a Szentírást, mert utóbbit láthatóan nem olvasod.

Tényleg egyre nagyobb hülyeségeket kérdezel....

Ezt nehéz elmagyarázni vannak hasonlatok pl a halmazállaot ha mondjuk fogsz egy pohár vizet és lehűtöd jég lesz belőle, a szilárd állapot más mint a folyékony állapot de akárhogy is legyen mind a két esetben vízről beszélünk, persze ez félrevezető lehet mert Isten nem átváltozik egyikből a másikba hanem egyszerre mind a 3, hogy ez pontosan hogy van az már túlmegy az ember folfogóképességén, ahogy az is hogy pl hogyan lehet Isten azonos időben egyszerre több helyen

másik hasonlat pl a dobókocka, minden számlap mögöt ott az egész kocka, szóval ha az 1-es irányából nézem az is a dobókocka ha a 6-osból az is a dobókocka stb stb, de közben a 6-os számlap nem az 1-es számlap, nem is ugyan az csak más néven és egyebek

Az ókorban egy Origenes nevű figura úgy próbálta meg elmagyarázni hogy Jézus olyan mint ha mondjuk a vízben meglátnád a napot, a tükörkép ugye nyilván nem az mintha közvetlenül a napba néznél de mégsem mondhatod hogy nem a napot látod (a szőrszálhasogatók vagyék figyelembe hogy ez egy hasonlat nem egy párhuzam, és az ókoriak még nem ismerték a fotont)

"az Úr Jézus Krisztus Ő Maga a Létezés a Szeretett Istene, az Örökkévaló, Mindenható Mindentudó , Atya Isten ?"

Tényleg olvasd az Újszövetséget, az Atya és a Fiú két különböző személy. Jézus nem az Atya Isten, hanem a Fiú Isten. Ettől függetlenül persze még ő is Isten, így mindenható és mindentudó.

A kérdésed jogos,és igen nehéz a választ megfogalmazni,s különösen megérteni!

Az első,amit le kell szögezni,hogy Isten isten,és nem ember!

Mint Isten,nem zárható emberi fogalmakba.

Úgy egy Isten,hogy egyidőben mindenütt jelen van,a világegyetemben,és egyidőben három megjelenési formáját ismerünk.(Atya,Fiú-Jézus-,és Szentlélek)

Erre,talán a magyar népmese világa ad legszemléletesebb képet,a 7 fejű sárkányban.Bár egy sárkány,mégis 7 feje,gondolkozása cselekvési kiindulópontja van.

Isten is egy,és mi az egynek,3 különböző megnyilatkozását ismerhetjük.Lényét,nem bonthatjuk szét,és nem tagadhatjuk egyik önálló tevékenységét sem,hisz nem ember,hanem Isten.

Amit írok az csupán csak egy szemléletes példa, nem kell kőkeményen szó szerint venni, hanem analógikusan kell értelmezni.

Isten olyan, mint a tenger. Magyar nyelvben a Tengri (melyből a Tenger szó ered), az Istent is jelent. A tengerből aztán hosszú útra indulva felpárolog a víz, és valahol a világon eső formájában a fölldre hull. Vagy mondhatnám a földre születik. Nah te vagy az az esőcsepp.

Tehát a kérdésed analógiára levezetve, hogy az esőcsepp vajon azonos e magával a tengerrel? És a válasz az, hogy igen. A csepp azonos a tengerrel, sőt mindarra képes, amire a tenger. Csak egy különbség van: a hatásuk erejében. Míg a tenger, ha megmozdul, és kiárad, akkor hatalmas, ember által megállíthatatlan erőt tud képviselni. Ez a hatalmas erő az, amely a világot teremtette. Te mint esőcsepp, ugyan nem tudsz ekkora hatással lenni a világra, nem tudsz bolygókat teremteni vagy új élőlényeket. De attól még, mivel te magad is teremtő vagy, tudsz hatást gyakorolni a teremtett világra.

Analógiánál maradva, 1 csepp nem elég, hogy élet fakadjon a földből, de sok csepp képes életet adni, és a cseppek erekké, patakokká, majd folyókká összeállva, már együttesen képesek akkora össz teremtő erőt adni, hogy amerre járnak, ott élet fakad. Az ember is ilyen volt történelme során. Ha össze tudtak fogni és meg tudtak egyezni, akkor rendkívüli dolgokat tudtak alkotni és teremteni.

Végül minden esőcsepp visszajut a teremtőhöz, magához a tengerhez. Istent mi magunk alkotjuk, egyenként és összesen. Amikor a tengerbe visszajut az esőcsepp, ismét fel tudja fogni a tenger lényegét, és a tenger erejében a csepp ereje is benne van. E körforgáshoz hasonlatosan él az ember is.

Te és én és mindenki más is ezen a földön az Istentől származik akár csak Jézus. Jézus ugyan úgy testvérünk, mint itt bármely ember e Földön.

MT (25,34-40)

34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Van itt egy cikk, ami válasz a kérdésedre:

[link]

Szia

Találtam egy összefoglalót a témáról:

Az „ószövetségi” Jehova azonos az „újszövetségi” Jézus Krisztussal?

Máté 4:10: „Jézus így szólt hozzá: »Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: ,Jehovát [„az Urat”, Kár., ÚRB; „Uradat”, Kat. és még más fordítások], a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.’«” (Jézus nyilvánvalóan nem úgy gondolta, hogy saját magát kell imádni.)

Ján 8:54: „Jézus így válaszolt [a zsidóknak]: »Ha én dicsőítem magamat, a dicsőségem semmi. Az Atyám az, aki megdicsőít engem, ő, akiről azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.«” (A Héber Iratok alapján egyértelműen Jehova az az Isten, akit állításuk szerint a zsidók imádtak. Jézus nem nevezte magát Jehovának, hanem azt mondta, hogy Jehova az Atyja. Jézus itt egészen világosan megmutatta, hogy ő és az Atya különböző személyek.)

Zsolt 110:1: „Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz [Dávid Urához]: »Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«” (A Máté 22:41–45 szerint Jézus kifejtette, hogy ő Dávid ’Ura’, akire ez a zsoltár utal. Következésképpen Jézus nem Jehova, hanem az, akihez Jehova a szavait intézte.)

Fil 2:9–11: „ Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte [Jézus Krisztust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére.” A Káldi, 1865 szerint: „az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében vagyon.” A lábjegyzetben hozzáfűzi: „ugyanazon dicsőséggel, méltósággal és hatalommal bir, mint az Atya . . . A görög szerint: hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére, t. i. [tudniillik] az Atya megdicsőitésére.” (Figyeld meg, hogy eszerint különbség van Jézus Krisztus és Isten, vagyis az Atya között, akinek Jézus alá van rendelve.)

"(Figyeld meg, hogy eszerint különbség van Jézus Krisztus és Isten, vagyis az Atya között, akinek Jézus alá van rendelve.)"

Nem alá van rendelve, hanem ő veti alá magát önként neki:

"Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben." (1Kor 15,28)

Persze mondhatod, hogy ez szőrszálhasogatás, csak hogy az egy lényeges különbség, hogy a Fiú alárendeltségre van kényszerítve, vagy pedig önkét teszi, mint egy földi fiú az apjának. Igen, az Atya és a Fiú között Atya-Fiú viszony van és nem teremtő- teremtmény viszony. Tehát a Fiú fiúságánál fogva alárendeltje az Atyának, a főnek, de ez inkább egy tiszteletbeli-szeretetbeli alárendeltség s nem lényegük különbözőségéből fakadó kényszer alárendeltség.