Az önvédelem megengedett a keresztények számára?

27.

De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,

28.

Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.

29.

A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

30.

Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

31.

És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

32.

Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.

33.

És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.

A hivatalos álláspontot nem ismerem, de nekem biztos nem okozna lelkiismereti konfliktust. Ha el lehet kerülni a támadást, inkább kerüld el, de ha nem, és tudsz védekezni, akkor védekezz, és ha lehet, tedd harcképtelenné a támadót, bármilyen áron. Nem árt, ha tanul belőle.

Nem akkor teszel jót az ellenségeddel, ha hagyod, hogy legyőzzön. Azzal teszel jót, ha ráébreszted, hogy erőszakkal nem biztos hogy célt ér. Lehet olyan helyzet, ahol ezt a másik orcád odafordításával tudod elérni, más helyzetben pedig azzal, ha jól megagyalod.