Ha ma halnál meg, a mennyországba kerülnél? Ha igen, miért? Ha nem, mi hiányzik hozzá?

A penitencia egy latin szó, nem katolikus dolog, bár katolikusok is gyakorolják. Legalább is igyekeznek gyakorolni.

Az üdvösség elveszthető, szerintem ez elég egyértelmű a Szentírásból. De már csak akkor is, ha józan ésszel belegondolsz.

Ahogy halálunk előtti utolsó pillanatig megbánhatjuk bűneinket, úgy halálunk előtti utolsó pillanatig is elkárhozhatunk. Persze ez így picit hülyén hangzik, mert mind a kettő halál utáni dolog, de bízom benne, hogy érted mire gondolok.

"Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek."

"Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék."

De konkrét példát is kapunk:

"Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak."

Így van, mindenki csak remélheti üdvösségét, bízva Isten végtelen nagy irgalmában.

Mást nem tehetek, mind a latorral együtt mondhatom:

"Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«"

Persze biztos vannak keresztények, akik bűntelenül élnek, már itt a földön szentek, ők bizonyosan Istenhez kerülnek, ezt olykor szeretik is hangoztatni. Én magam bűnös vagyok és csak reménykedem, hogy bűneim ellenére is Isten irgalmaz majd lelkemnek.

Kedves Kérdező!

Ez utóbbi igen kényes kérdés,hisz egyensúlyoznunk kell a szabad akarat tiszteletben tartása,és a megmentő szeretet közt.

Ha Krisztus nem óv meg a legrosszabb rossztól sem akaratunk ellenére,mi miért tehetnénk ezt?

Biztos támpont,csupán a lélek gyümölcse,a szeretet,mely soha el nem múlik.

Olyan nincs, hogy valaki egyszerre hívő is meg bűnös is.

Vagy hívő valaki es szent (nem azért mert egoista hanem mert az Ige ezt állitja róla), vagy hitetlen és bűnös.

Aki "hívőként" azt mondja magáról, hogy bűnös, az Krisztus testét is bűnösnek tartja.

Az egyház Krisztus teste, es szent.

Onnantól válik valaki szentté, hogy elfogadja Isten elhivását és hisz evangéliumban, azaz hívő lesz:

Zsid 10:10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Irígylem (hoppá, már vétkeztem, mert az irígység bűn, sajnos nekem Dáviddal együtt kell mondanom, hogy bűnös vagy, már anyám vétekben fogant engem) azt a sok neoprotestáns szentet, akik nem vétkeznek sosem, bűnt el nem követnek, még csak gondolatban sem.

Hasonlóan bűntelennek gondolják magukat, mint Krisztus.

Hitük pedig olyan erős és szilárd, hogy azzal hegyeket képesek mozgatni. Egyszer elmegyek majd egy ilyen neoprotestáns szentek összejövetelére, hogy én is tanúja legyek az ilyen hatalmas, természetfeletti csodáknak, amiket hitük által képesek megtenni. Vízen járni, vakokat meggyógyítani, halottakat feltámasztani, bénán született embereket talpra állítani, hegyeket megmozgatni.

Persze ha ilyet nem látok, akkor megkérdőjeleződik majd bennem hitük valódisága.

Érdemes lenne a hívőnek bíznia az üdvösségben, mert különben ördögi körbe kerül, és saját maga gátolja a megszentelődését:

1 János 4,17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.