Kereszténység és ünnepek?

A történet a következő. Kereskedelemben dolgozom, egy osztályt vezetek, és éppen a karácsonyi dekorációkat csináljuk. Van több Jehova Tanúja kollegám, többel nagyon jó kapcsolatom van, nem is beszélünk a vallásról munkában, de most kicsit érdekes dolog történt.

Éppen 2 kolleganő volt ott, egyikük Tanú. Én tipikusan nem hozok fel bizonyos dolgokat, mert nem akarok senkivel vitába keveredni, tőlem aztán mindenki azt hisz, amit akar. De a másik kolleganő nem igen van tisztában bizonyos Tanú dolgokkal, és elkezdte mondani, hogy mennyire szép vallási ünnep ez, amire a Tanú kolleganő rendesen rátámadt, hogy utána kéne néznie az igazságnak, és hogy ez nem vallási ünnep. Nem akartam nagyon firtatni a dolgot, mondtam, hogy zárjuk le azzal, hogy az vallási ünnep, amit egy bizonyos vallás ünnepnek tekint. De hogy a Biblia sehol nem ír ilyet, folytatta a Tanú kolleganő.

Na szóval ez érdekelne, hogy hol ír ilyet a Biblia? Hol tilt bizonyos ünnepeket? Hiszen csak azt írja, hogy minden olyan nap, amit "ünnepnek" tekintünk, az az Úrról szóljon. Szerintem a karácsony attól függetlenül, hogy sokan nem azért ünneplik, elég sokan vagyunk, akiknek az Úrról és a szeretetről szól. Akkor ez most miért lenne rossz? Értem, hogy pogány ünnep az eredete, de ez nem számít, hiszen mi nem azért emlékezünk meg erről a napról, mert az egy pogány ünnep, hanem Jézus Krisztusról emlékezünk. És attól, hogy ezt a szeretet ünnepének is tekintjük elég sokan, az nem azt jelenti, hogy másik napokon nem szeretjük egymást ugyanúgy. Mert utána meséltem ezt egy másik Tanú kolleganőmnek, akivel sokat szoktam beszélgetni Bibliai témákról is, és ő ezt is felhozta. Mondjuk ő kinevette a helyzetet, hogy ennyire ránk förmedt a kolleganő.

Azt sem értem teljesen, hogyha én tiszteletben tartom, hogy nekik heti 2 gyülekezetbe járásuk van, és biztosítom is nekik az ezekre a napokra való pihenőnapokat - mindig megoldom más kollegákkal, pedig néha nehéz, de úgy gondolom, hogy ha nekik ez kell, akkor csinálják - de ebben a helyzetben nem vettem észre azt, hogy tisztelnék más nézetét.

Amúgy egyszer volt egy másik történet, ugyanez a kolleganő volt az egyik szereplő, és én egy másik kolleganővel beszélgettem, mert a nyakláncomat kérdezte, hogy mit jelképez ( egy Buddhista mantra volt a nyakláncomon, ami minden érző lénynek áldást kíván ), és akkor erre a kolleganőm mondta, hogy neki van egy keresztje, és hogy a keresztelése óta viseli, és hogy ez mennyit jelent neki. Majd a Tanú kolleganőm hirtelen megjelent, hogy ő nem szereti a kereszteket, mert magyarázott valami olyasmit, hogy milyen érzés lehet Istennek az, hogy a Fiát megölték a kereszten, és akkor azt kell nézegetnie. Majd hozzátette, hogy amúgy sem kereszten ölték meg Jézust, hanem kínoszlopon. Én nem akartam belemenni a vitába, hiszen munkahely, mondtam neki, hogy nagyon szívesen beszélgetek munkaidőn kívül a Bibliáról, de most nem szeretnék belemenni. Ő erre azt mondta, hogy ő nem akar más nézeteket meghallgatni, mert neki teljesen jó az, amit ő vall.

Ebbe meg az volt a fura, hogy ha beszélgetnénk róla, akkor akármelyikünk szerezhetne új ismereteket a dolgokról. A másik, amit nem értek, hogy miért fontos az, hogy hol halt meg Jézus? Mondjuk ennek a témának utánanéztem eléggé ez a beszélgetésünk után, és továbbra is megvagyok győződve a keresztre feszítésről.

Ami még érdekes lehet itt, hogy a Szentháromság témáról azt szoktam itt olvasni, hogy a Tanúk azt mondják, hogy többszáz évvel Krisztus halála után hozták csak be a Katolikusok ezt a tanítást. De mi van a kereszttel? A régi keresztények keresztre feszítésről vagy kínoszlopra feszítésről beszéltek?