Egy apokrif Irat vagy mégsem?

Figy, például nincs benne a bibliában, hogy "nem mind arany ami fénylik". Az sincs benne, hogy "E=mc2" és az sincs, hogy "egy kiló sajt az jó dolog, feltéve ha az a kiló sajt valóban jó"

Szóval attól, hogy aprokif nem minden szava hazugság, mint ahogy ezt a keresztény közösségekben hinni szokás.

Sőt valójában az apokrif iratokat szintén emberek szórták ki, szóval semmi garancia, hogy azok nem ugyanolyan hitelesek mint minden más.

Üdv a valóságban, ahol a biblián kívül is vannak még hiteles dolgok.

Innen már csak egy lépés az igazi valóság, ahol kiszabadulsz a bugyuta mesék világából.

Több apokrif is tartalmaz pozitív jellegű szövegeket. Hogy mi a véleményem? Ha van már bőven tudásunk a kanonizált iratokról, ha már mondhatni szilárd a hitünk, akkor bele lehet olvasni ilyesmibe is.

"Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg."

(1Tesszalonika 5:21)

A valóság az, hogy léteznek menthetetlen emberek. És ezek a menthetetlen emberek gyakran úgy halnak meg, hogy ők egy boldog életet éltek, nem éreznek semmiféle megbánást.

A bűn egy olyan fogalom, amit az emberek néha elképesztően rugalmasan használnak. Aki kisboltot rabol, annak levágatná a kezét, de megsértődik, ha felemlegetik, hogy az aktuális kedvenc politikuscsapata hány milliárdot lopott (többek közt az ő zsebéből).

Komolyan van értelme egy így működő világban ilyen általános igazságokról beszélni? Az élet szinte minden területén folyamatos a fejlődés. Ha azt az egy dogmát elvetjük, hogy a Biblia egy isteni sugallatú mű (ergo tévedhetetlen), akkor viláossá válik, hogy idővel ennek a tanításai is elavulnak.

Ez az idézet,olyan,mint egy művész kezéből kikerült 100 Dolláros:Majdnem olyan,mint az eredeti.

A "bűn",nem tudatlanság,hanem az isteni renddel való tudatos szembeszegülés,amint az első ember pár esetében is az volt.

A tudatlanságból elkövetett szertetetlenségünket(bűneinket)Isten nem rója fel nekünk.

@ Nincs bűnös, csak tudatlan. Akit meg kell Tanítani !

Tipikus gnosztikus szöveg, ami persze nem igaz. A Biblia bűnösökről ír, akik nem tudatlanok.

"Tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi lény vagyok, a bűnnek rabja. Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat). Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes. Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Így tehát erre törvényt találok: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész. A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van." (Róm 7,14-23)

Nem azért vétkezünk, mert nem tudjuk, hogy az bűn, hanem annak ellenére vétkezünk, hogy tudjuk rossz, vagyis bűnösek vagyunk.

@ Nincs gonosz, csak beteg.

Lehet a bűnt és a gonoszságor betegséghez hasonlítani, de a gonoszság létezik, s aki gonosz, sokszor maga is egyet ért a gonoszságával, még egy szokványos betegséget senki se kíván magának.