Ha valaki rákban hal meg hosszú szenvedés után, Istennek olyankor van valami célja a szenvedéssel kapcsolatban?

Nem.

A kereszténység szerint nem a szenvedéstől kerülsz a mennyekbe.

Amúgy az isten célja... jó kérdés. Az biztos, hogy élvezi mindazt, ami a világban történik, különben nem engedné.

Igen, a szabad akarattal együtt is PONTOSAN ÍGY tervezte a világot: már a teremtés előtt tudott mindent.

Miért pont a rákot hoztad fel? Aki reumás, köszvényes, az ugyanúgy szenved, ezek nagy fájdalmat tudnak okozni és ők is, ahogy mindenki más, a rákosok is, reumások is, köszvényesek is, cukrosok is meg fognak halni. Nem értem a kérdést. Csak a rákosok szenvednek ebben a világban? Azokkal mi van, akiknek nem testi, hanem lelki a bajuk? Akiket vernek, aláznak, erőszakolnak. Azok már nem is szenvednek, csak a rákosok?

A szenvedés nem Istentől van. Mindenki meghal. A mennyhez egyetlen út van: nem mindenféle szabály betartása, nem név imádása és kántálása, nem egy nap megtartása, hanem Jézus Krisztus megváltásának az elfogadása. De attól a test még meghal.

Kedves Kérdező!

Nagyon jó a kérdés!

És akik megemlítettek más szenvedéseket, azok is nagyon jó további kérdést tesznek fel Isten hozzáállásáról az emberi szenvedés kapcsán.

Ki mondta neked, hogy nem lehet valaki öngyilkos vagy nem kérhet eutanáziát? Ez így nem igazságos. Isten sose mondott olyat, hogy ha szenvedsz, nem lehetsz öngyilkos! Megtehetsz bármit, de nem biztos, hogy az lesz belőle a hasznod, amit igazán nagyra értékelnél. Ezt viszont mondja. (Oké, kedves könyvmolyok, nem pontosan ezekkel a szavakkal - itt most elveket írok tudván, hogy céltábla leszek. :)

Isten minden helyzetet szeretne felhasználni arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, egyre jobb barátunkként ismerjük fel Őt - de a betegséget nem Ő adja! Van egy ellenség ebben a világban, aki el akar pusztítani és ő sem tétlen. Isten szabadító Isten. Nem jó szenvedni. De el lehet venni az élét. Sok olyan embert ismerek - köztük vagyok én is - akik egy-egy hosszabb, éveken át tartó szenvedés során kitartottak Isten mellett, és nem engedtek a hazugságnak, hogy Isten direkt szúrt ki velük, nem engedtek abból, hogy Isten igenis jó, és bármit képes a javukra fordítani - és nyereséggel jöttek ki a szenvedésből. Nem mindenki élve ebben az életben - de az örökkévalóságban igen.

Szörnyű dolog a rák! Egy közös van mindenkiben, aki átmegy rajta, a "meg" - vagy meghal vagy meggyógyul. De addig szenved. Ami itt sok testi szenvedést jelent mindenképp. Fájdalmat, egészségügyben, emberekben való csalódást, tehát lelki megrázkódtatást is átél. Nagyon nehéz megmaradni abban, hogy Isten jó, mert az ember megszokta, hogy a tapasztalatai alapján ítélje meg önközpontúan a helyzeteket - azaz ha nekem valami rosszul esik, az rossz. Pedig ez nem igaz. Ami nekem rosszul esik, az rosszul esik, de nem feltétlenül rossz. Ez alatt azt értem, hogy bármilyen dolog annyira tud rossz hosszú távú hatással lenni az életemre, amennyit megengedek neki.

A kérdésnél maradva. Istennek nincs célja a szenvedéssel, mert ez megfeltételezi, hogy Ő adja. DE Isten tudja HASZNÁLNI a szenvedést az életünkben, hogy még jobb legyen nekünk és sok másnak. Van egy házaspár ismerősöm. Vesetranszplantáltak mindketten. Fel sem tudom fogni, milyen életük volt és van - viszont ahogy az élethez és Istenhez hozzáállnak - nem tudom szavakba önteni, mennyi mindent ad mindazoknak, akik ismerik őket! Mert tudják, hogy Isten jó, és bármi történik velük, abból jól fognak kijönni, mert Isten hűséges. Olyan hétköznapi hősök, akik megtörhetetlennek tűnnek. Begubózott, depressziós és egyébnek kellene lenniük, annyi szörnyű fájdalom és nehézség volt és van az életükben, de ők ezeket elfogadták természetesnek és meg akarják élni emellett a jót is. Nem engednek abból, hogy boldogok és azok is maradnak. Felvállalják, amikor fáj és nehéz. Természetesen, elszomorodnak, de tudják, ki "az úr a háznál" és úgy döntenek, hogy nem engedik, hogy a szomorúság legyen az úr.

Amikor a gondolkodásom alapja nem önmagam vagyok, könnyebb kívülről nézni a nehéz helyzeteket. Nekem is ez jelentett megoldást.

Kutatások bizonyítják, hogy azok az emberek gyorsabban gyógyulnak, akik törődnek más betegekkel és bátorítják őket - a tanulmány úgy fogalmaz: imádkoznak értük. Azt is tanulmányok bizonyítják, hogy azoknak az embereknek, akik erkölcsös élethez ragaszkodnak olyan erőteljesen termel bizonyos enzimeket a szervezetük, hogy sokkal ritkábban betegek és gyorsabban gyógyulnak. Ezeket természetesen nem szívesen hirdetik orvosi és hasonló szakmákban, de attól még így van.

Felfedezni az életünkben személyesen Isten akaratát és közben még jobban megismeri Őt - nagyszerű és hasznos dolog. Nem csak átsegít a nehéz időszakon, nem csak eltereli a figyelmünket a problémáról. Isten szemében pedig az, amikor ezt egy gyötrelmekkel küzdő rákos beteg teszi - még értékesebb.

De ha feladja, meg fogja érteni. Isten nem várja el, hogy mindenképpen élj ezen a Földön, ha szenvedsz és nem bírod. Nem igaz, hogy nem lehet öngyilkos és nem igaz, hogy nem vehet igénybe eutanáziát. Csak annyi, hogy nem feltétlenül a földi élet kioltása lehet a megoldás. Az ismeretségi körömben volt olyan ember, aki megállt és "átadta a szenvedését" Istennek, és "elfogadta", hogy bármit tehet Isten ezzel a helyzettel az életében, számára akkor is UGYANAZ AZ ISTEN MARAD, AKI SZERET ÉS MEGALKOTTA EZT AZ UNIVERZUMOT stb. Pár nappal később enyhültek a fájdalmai - és boldogan halt meg pár héttel később, mert tudta, hogy végre szemtől szembe meg fogja látni azt,aki őt annyira szereti. Azt kérte, hogy a temetésén vidáman énekeljenek. Persze, ez nem ment, mert egy nagyszerű embert vesztettünk, de megpróbáltuk. Mert ezzel is ránk gondolt - nem magára.

Istennek nincs célja a szenvedéssel, de fel tudja használni a javunkra!

Hát ez jó hosszú lett, bocsi. :(

"Az öngyilkosságot úgy tudom, a kereszténység semmilyen körülmények között nem fogadja el."

Most már egy kicsit változott a helyzet, és az értelmesebb keresztény felekezetek is ráébredtek, hogy ez nem mindig tudatos dolog. Ők most úgy tartják, hogy az öngyilkosság még nem garancia a pokolra, hanem ezt az isten mindig egyenként vizsgálja meg.

Kedves Kérdező!

Keresztényként gondolkodtam el öngyilkosságon! Ez nem fogja igazzá tenni az állításaimat, de talán érthetővé teszi azt, hogy kutattam a témában. A kereszténységnek nem mindegyik tagja gondolja úgy, hogy az öngyilkosság nem alternatíva egy beteg ember számára. Nem haragszom azért, hogy ezt eddig nem tudtad. Semmi baj. Pont azért nem maradtam szótlan, hogy szóljak, nem minden keresztény gondolja ezt.

Amikor az öngyilkosságon gondolkodtam egyszerűen rájöttem, hogy van egy sokkal jobb alternatíva. Pofánröhögöm a pusztítót és életben maradok és aki hajlandó meghallgatni, annak elmondom, hogy van más alternatíva. Ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadni és egyet kell vele érteni. Ez csak azt jelenti, hogy átmentem valamin és van véleményem - amivel nem vagyok egyedül.

Ha valakit a hídon ugrásra készen találnék, mert épp arra járok - megfognám a kezét és ugranék vele. Megértem. Édesanyámnak, aki 40 éven keresztül szenvedett, mert az orvosok nem voltak képesek elfogadni az igazságot a diagnózis ügyében, mert akkor el kellett volna ismerniük, hogy kórházban kapta a betegséget az anyukám orvosi műhiba miatt ... - neki is megváltás volt a halál, és sokat szenvedett. De emiatt sosem akart öngyilkos lenni. Pedig nem volt keresztény.

Szörnyű nézni, ahogy egy általunk nagyon szeretett ember szenved. És ilyenkor nagyon sok kérdés megfordul a fejünkben.

A hívők szerint az "isteni terv" része valaki szenvedése.

A szeretet vallása ennyire képmutató. Milyen isten teremt meg egy személyt csak azért, hogy pár évtizeddel később rákban hónapokig agonizáljon, majd kínok közt haljon meg?

a megtestesült gonoszság és kegyetlenség. És ezek az "isten barmai" ehhez imádkoznak! Pfej

#13

"A szenvedés nem Istentől van. "

Akkor ez micsoda?

"16

Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

17

Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

18

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

19

Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."