Hol van Noé bárkája?

Noé történetének egyedül teológiai tanítása érdekes, ami az Újszövetségben teljesedik ki, mint a keresztség előképe. Ahogy az özönvíz eltörölte a bűnt a Földről, úgy eltörli a keresztség is a megkeresztelt minden korábbi bűnét. Erről egyébként Péter apostol levelében olvashatsz.

Történelmi valósága nem nagyon van a történetnek, bár lehetett valami helyi árvíz, de összeségében képtelenség a leírt történet.

Természetesen nem is kell szó szerint értelmezned. Sajnos sokakat tévútra visz görcsös ragaszkodásuk és a gyatrábbnál gyatrább elméletek gyártása, hogy miként áraszthatta el a víz a Föld színét több km magasságig, eközben pedig pont a lényeg, a teológiai tanítás szorul háttérbe.

Azt találtam, elküldöm neked. Ha van kedved, olvasd el:

Megtalálták Noé bárkáját?

ÚGY tűnik, Noé bárkája időről időre a hírek középpontjába kerül. És ez érthető is. Átütő régészeti felfedezés lenne, ha megtalálnák a gigantikus bárkát, melyben Noé és a családja i. e. 2370 és 2369 között átvészelte az Özönvizet. Bár már nagyon sok energiát fektettek abba, hogy a nyomára bukkanjanak, még mindig keresik. De a találgatásokat és a szenzációs híreket félretéve tulajdonképpen mit tudunk a bárkáról?

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Noé bárkája „megfeneklett az Ararát hegységben” (1Mózes 8:4). Ma az Ararát vidékének legmagasabb hegycsúcsát szintén Ararátnak nevezik, mely Törökország keleti részén, az örmény és az iráni határtól nem messze található.

Számos expedíciót vezettek már erre a helyre abban a reményben, hogy rátalálnak Noé bárkájára, és bár elhangzottak érdekes feltevések, bizonyítékkal senki sem tud szolgálni. Meglepő légi felvételek, kátránnyal borított fadarabok és azoknak az elmondásai, akik állítólag látták a bárkát, mind arra sarkallják a bárka kutatóit, hogy tovább keressék a bizonyító erejű leleteket. De nincs könnyű dolguk. Egyrészt azért, mert sokak szerint elképzelhető, hogy a bárka 4600 méter körüli magasságban feneklett meg az Araráton. Másrészt a térségben uralkodó feszült politikai helyzet sem segít, mivel a külföldi expedíciók nem mindig kapják meg az engedélyt arra, hogy megközelítsék a hegyet.

Sok bárkarajongó ennek ellenére is buzgón azon fáradozik, hogy még több felfedezőút induljon az Araráthoz. Meg vannak győződve arról, hogy a bárka darabjai még mindig ott hevernek a hegycsúcson, csak az év nagy részében maga alá temeti őket a hó és a jég. Azt mondják, hogy csak azokban az években remélhetik, hogy találnak valamit, amikor melegek a nyarak.

Számos történelmi feljegyzés is élteti bennük a reményt. Josephus, az i. sz. I. századi zsidó történetíró több őelőtte élt történetíróra is hivatkozott, akik említést tettek a bárkáról, és azt írták, hogy még mindig látni fenn a hegyekben, az Ararát vidékén. Mi több, arról is beszámoltak, hogy az emberek el-elvettek darabokat a bárka kátrányos palánkjaiból, csak úgy, emlékül. Az egyik férfi, akit Josephus idézett, egy babilóniai krónikaíró, Bérószosz, aki az i. e. III. században élt.

A XX. század egyik igen figyelemfelkeltő beszámolója egy örmény férfi, George Hagopian történetéről szól, aki elmesélte, hogy még kisfiú korában, a század elején a nagybátyjával elmentek az Araráthoz, és fel is mászott a bárkára. Hagopian 1972-ben meghalt, a története azonban még mindig sokakat lázba hoz, és felcsigázza a fantáziájukat.

Tényleg ez lenne az alapja a hitnek?

Csakugyan van okunk hinni abban, hogy a kutatók megtalálták a bárkát, vagy legalábbis bízni benne, hogy még megtalálhatják? Talán igen. De annak nagyobb az esélye, hogy nem fog előkerülni. Már csak azért sem, mert a Biblia nem mondja meg pontosan, hogy hol feneklett meg a bárka, miután a víz visszahúzódott. Mindössze annyit mond, hogy „az Ararát hegységben”.

Természetesen azok, akik szeretnék megtalálni a bárkát, a vidék legmagasabb pontját fogják kiválasztani. De a Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy Isten úgy döntött, hogy a bárka pontosan az Ararát csúcsán állapodjon meg – egy olyan hegycsúcson, amelyen ma igencsak zord az időjárás, és több mint 5 kilométerrel a tengerszint felett fekszik.* Ne feledjük, hogy az Özönvíz után Noé és a családja több hónapot még a bárkában töltött (1Mózes 8:4, 5). Az sem valószínű, hogy a velük lévő rengeteg állattal együtt egy magas hegycsúcsról kellett hegymászók módjára leereszkedniük. Vagyis elképzelhető, hogy megközelíthetőbb, barátságosabb terepen feneklett meg a bárka, mint azt ma a kutatók gondolják, de azért elég magasan ahhoz, hogy az 1Mózes 8:4, 5 leírásának megfeleljen. És bárhol állapodott is meg a bárka, feltételezhetően már évszázadokkal ezelőtt szétmállott, vagy elhordták a darabjait.

Továbbá azok a kijelentések is kérdőre vonhatók, melyeket néha a sajtóügynökök a felfedezések vallásos jelentőségéről tesznek. Az egyik expedíció szervezője azt állította, hogy „több millió ember hite fog beigazolódni”, ha megtalálják a bárkát, „sok ember pedig onnantól kezdve hinni fog”. Egy 2004-es sajtókonferencián kijelentette, hogy „a bárka előkerülése lesz a legnagyobb esemény Krisztus feltámadása óta”. De az expedíció elmaradt.

Valóban igazolná az emberek hitét, ha megtalálnák Noé bárkáját, vagy akár még hitet is ébresztene bennük? A Biblia megmutatja, hogy az igaz hit nem a látható és tapintható tárgyaktól függ (2Korintusz 5:7). Néhány ember annyira szkeptikus, hogy csak tárgyi bizonyítékok láttán hajlandó hinni egyes bibliai beszámolókban. De az igazság az, hogy nincs az a bizonyíték, amely meggyőzné ezeket az embereket. Maga Jézus mondta, hogy vannak, akiket egyszerűen nem lehet meggyőzni a Biblia igazságairól – még akkor sem hinnének, ha a saját szemükkel látnák, hogy valaki feltámad a halottak közül! (Lukács 16:31).

Ugyanakkor az igaz hit nem egyenlő a hiszékenységgel. Jól megalapozott bizonyítékokon nyugszik (Héberek 11:1). Vajon rendelkezésünkre állnak jól megalapozott bizonyítékok, melyek alapján egy logikusan gondolkodó ember hihet abban, amit a Biblia az Özönvízről ír? De még mennyire! Jézus Krisztus félreérthetetlenül kijelentette: „Noé bement a bárkába, és elérkezett az özönvíz” (Lukács 17:26, 27). Ennek a bizonyítéknak van a legnagyobb súlya. Miért?

Jézus a földre jövetele előtt az égben élt (János 8:58). Végignézte a bárkaépítést, és az Özönvizet is látta. Ezek után neked melyik bizonyíték meggyőzőbb? Egy olyan szemtanú vallomása, akiről bebizonyosodott, hogy maradéktalanul meg lehet bízni benne, és hogy Isten Fia? Vagy néhány ősi fadarab egy jég borította hegycsúcson, ha egyáltalán találnak ilyet a kutatók? Ha ebből indulunk ki, máris elsöprő erejű bizonyítékunk van arra, hogy Noé bárkája létezett.

...talán még annyit, hogy Isten nem csettintéssel hozta létre a teremtésművét, és minden teremtési nap végén elégedett volt a munkájával, hiszen mindent pontosan és tökéletesen hozott létre.

Miért törölte volna el az ÖSSZES állatot a vízözönnel? Hiszen a 7. napon megpihent a teremtői munkától. Nem volt szükség

Ők nem vétkeztek, és nem is voltak gonoszok. Nem tudom olvastad-e a Noé történetét. Neki semmit sem kellett hajkuráznia. Vagy figyelmetlenül olvastad? Lehet nem is Noé, inkább Isten terelgette be az állatokat Noé és családja irányításával....

"talán még annyit, hogy Isten nem csettintéssel hozta létre a teremtésművét, és minden teremtési nap végén elégedett volt a munkájával, hiszen mindent pontosan és tökéletesen hozott létre."

Hm, kicsit nézz szét a világban! Neked ez tökéletes?

"Ők nem vétkeztek, és nem is voltak gonoszok"

Ja, hogy az Istened annyira jóságos, hogy akik nem vétkeznek, azoknak csak a 99,9999%-át mészárolja le ártatlanul? Megnyugtató...

"Noé bárkáját a keresztények sem valós történelmi eseményként kezelik"

Maga Jézus konkrétan utalt rá mint megtörtént eseményre.

Tehát aki nem valós történetként kezeli, az téved.

Ha olvasol, láthatod, hogy Isten nem csettinget, hanem a természet erőit felhasználva, mivel hatalma van felette, bármilyen dolgot megtud valósítani.

Ahogy írja a beszámoló, "elkezdett esni az eső"

Vagy is, nem úgy jött az áradat, mint ha az egész ég leszakadt volna. Hanem fokozatosan és egyre nagyobb mértékben.

Nem hajkurászta, mert Jehova, a szellemével segített neki az állatokat összeterelni.

Isten nem használja minden dologban, "az azonnal megvalósítom" felfogást.

az embert munkára teremtette, nem arra, hogy a szájába repüljön a sült galamb.

Egyébként is ebben az esetben is, a szájat ki kell tátani..... :)