Ti nektek mit jelent a karácsony keresztény szemmel?

Attól függ,hogy te a szigorú szabályok szerint élő keresztéynekre gondolsz,vagy én is megfelelek,mint keresztény országba született,megkeresztelt ember :D.

Én nem az Istenben hiszek,hanem valami feljebbvaló energiában¨,lényben stb.ami,aki ezt az egyészet kreálta. A Bibliát én nem szó szerint veszem és így igenis klappol a genetikával,evolúcióval ,földönkívüliekkel. Jézus, Mária és József sem szó szerint értendők(csak a buta köznép számára kellett így megformálni a sztorit,hogy ne féljenek és könnyebben fel tudják dolgozni). Tehát nekem a karácsony sem a nagy ájtatosságról szól. Persze van fa, ünnepi étel,karácsonyi koncert, a lányomnak a Jézuska hozza az ajándékot,de semmi vallásos,megtisztulós akármi. Sőt, undorodom a nagy szent emberkéktől,akik dec.28-án visszavedelenek azzá,akik előtte voltak.

Nekem keresztényként a megtestesült Ige földre születésének ünnepe.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Régebben ez volt a kedvenc ünnepem, mostmar a húsvét az.

De amúgy nagyon, nagyon szeretem a karácsonyt, az egyik legszebb ünnep, csodálatos Jézus Krisztus születéséről megemlékezni. Annyira kis hangulatos ünnep, ilyenkor mindenkit a szeretet jár át, sokkal könnyebb jónak lenni.

A keresztény életet élő, nem tekinti a karácsonyt ünnepnek. Egyrészt, mert Isten szava, csak egy említést tesz a megváltó születéséről, és azt is megemlíti, hogy Kb, mikor lehetett ez az alkalom, de konkrétan napot nem mond. Szerintem nem véletlen.

Ellenben a halálát, konkrét hónap és nap alapján említi, sőt azt is, hogy a nap melyik időszakán történt.

Vajon miért lehet ez?

Ugyan is ha Isten ezt fontosnak tartotta volna, akkor ugyan olyan pontossággal számol be, mint bármiről ami fontos.

Azonban, ki lehet számolni, és a megváltó, október elején született.S ha valóban tisztelem, akkor nem ünneplem Decemberben, hiszen ha valaki születés napot ünnepel, akkor biztos meglepődne, hogy valaki megmásította ennek az alkalomnak az idejét.

Mennyire tisztelet van valakiben, ha ezt is magyarázatokkal, hamis dátum alapján tiszteli a megváltóját. Mi közben a saját születésének az idejét sem örülne ha megváltoztatnák.

Nem szeretem a giccses, nyálas karácsonyokat. Keresztyén szemszögből ez az írás foglalja össze tökéletesen hogy mi is történt Jézus születésekor:

"Karácsony táján végigböngésztem az üdvözlőlapokat... A közelmúltban újra divatba jöttek az angyalok. Persze negédes kis puttókra gondoljunk, akiknek soha nem kellett azzal nyugtatniuk az embereket, hogy "Ne féljetek!". A -határozottan kisebbségben lévő- nyíltan vallásos témájú képeslapokon általában a szent családot láthatjuk, akikre elég egy pillantást vetnünk, hogy tudjuk: ők nem olyan emberek mint mi. Rendíthetetlen nyugalommal és békével néznek vissza ránk, fejük fölött nem e világból való korona - arany glória fénylik.... Mária a legnagyobb nyugalommal, egyfajta áldásként fogadja az üzenetet...

LUKÁCS AZONBAN EGÉSZEN MÁSKÉPP ÍRJA LE AZ ESEMÉNYEKET!

Nála Mária "megdöbben", amikor az angyal megjelenik, amikor pedig a Magasságos Fiáról beszél, akinek uralkodása soha nem ér véget, jóval e világibb kérdésen töri a fejét:

-De hisz én szűz vagyok!...

Lukácstól tudjuk, hogy Mária reszketve keresi föl az egyetlen személyt, aki talán megértheti, mit kell átélnie. Sietve látogat el rokonához, Erzsébethez, aki szintén egy angyali üzenetet követően, csodás módon, idős korban lett várandós. Erzsébet hisz Máriának és együtt örül vele - a jelenetben mégis éles kontraszt rajzolódik ki a két nő helyzete között. A fél világ Erzsébet csodásan megnyílt méhéről beszél, miközben Máriának inkább rejtegetnie kell - szintén csoda folytán megfogant - szégyenét....

Mária azonban, aki egyelőre nem tervezte a gyermekvállalást, végighallgatta az angyalt, majd így felelt: "Íme,az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" Amikor Isten beleszól az ember életébe, az sokszor kétoldalú, egyszerre jár örömmel és fájdalommal. Tárgyilagos válaszában Mária mindkettőt kész vállalni!

...Az az érzésem, hogy mi, a keresztény kultúrkörben élők az ünnepet megszelídítettük, messzire elűztük belőle a botrányszagot, s még véletlenül sem emlékeztetjük magunkat a Betlehemben kezdődő történet golgotai végkifejletére."