Keresztényként nektek is vannak ilyen aggodalmaitok és kérdésetek?

Tudni kell rolam, hogy kereszteny csaladban nevelkedtem, de úgy, hogy rendszeresen gyakoroltuk is es minden heten mentunk az imahazba. Viszont ahogy idosodtem, én egyre jobban kezdtem eltavolodni ettol az egesztol, mert valahogy annak ellenere, hogy ebben nevelkedtem, valahogy soha nem volt egy igazi szoros kapcsolatom Istennel. Idokozben lettek bizonyos fuggosegeim is, pl : dohanyzas. Két evig majdnem minden nap dohanyoztam es majdnem egy evre sikerult is leszoknom, de amikor ramtor a kisertes akkor alig, vagy egyaltalan nem tudok ellenallni neki. Szoktam neha alkoholt is inni, vagy vagyok ra, hogy elmenjek bulizni, de nekem mindvegig azt tanitottak, hogy ezek "nem jo" vagy " bűnös" dolgok, mint pl a hazassag elotti szex is. Egy idoben nagyon erosen lazadtam ezek ellen, de valahogy probaltam is tartani magam hozzajuk es betartani.

Irtora megkeseriti ez az egesz az eletemet mert nem talalom a helyem. Ugy ereztem sokaig, hogy ezeknek a "szabalyoknak" semmi ertelme es az egesz csak arra jo, hogy Isten parancsolgasson nekem es mindentol megfosszon amit a korosztalyom csinal es jo szorakozas. Konkretan a lelki egeszsegemre ment ra az egesz.

Mindennek ellenere, most ahogy mar idosebb vagyok, mar latom valami ertelmet ezeknek a tanitasoknak es utmutatasoknak amit Isten adott nekunk es probalok megbaratkozni a gondolattal, hogy lehet le kell mondanom dolgokrol, de majd Isten cserebe valami jobbat fog adni, csak turelmesnek kell lennem. De meg mindig nem megy nekem teljesen ez az elkotelezodes O fele. Mert azt erzem tul sok mindenrol kell lemondanom erte es, hogyha azt kovetem, amit O parancsolt, akkor sokmindenkit elvesztek. Es nem feltetlen azert, mert ne lennenek igaz baratok, hanem mert szimplan nekik idegen ez az Istenfelo gondolkodas mint ami nekem van. Pl, sok fiu tetszett mar aki azert szakitotta meg velem a kapcsolatot, mert tudtak kereszteny vagyok, es velem nem lehet benne lenni olyan "bulikba" mint a tobbi lannyal. Ilyenkor mindig nagyon egyedul erzem magam, kuloncnek es unalmasnak. Nem egy fiu mondta mar, hogy olyan uncsi vagyok mint egy nagymama. Innentol kezdve pedig ugy erzem, hogy nem eri meg az aldozatot az egesz, ha mindenki magamra hagy.

Amikor meg latom, hogy pl ezek a fiuk otthagyva engem keresnek masik lanyt akivel mindent megtapasztalhatnak, akkor keresek mindenfele onigazolast magamnak, hogy "mindegy majd meglatja, hogy ugysem fog sokaig tartani azzal a lannyal ", csak hogy megerositsem ezzel is magamban, hogy megis megeri Istent kovetni, mert csak akkor mukodik jol a parkapcsolatom, ha Isten is benne van. De elbizonytalanodok, amikor azt latom, hogy vannak olyan parkapcsolatok ahol kb mindent megszegnek a felek, mint amit Isten tanit es megis boldogok es jol megvannak. Ilyenkor pedig nem ertem, hogy minek aldozom fel magam, es fosztom meg magam, ha "vilagi" emberek is bekes parkapcsolatban elnek. En pedig vegig amig bizonygatni akartam, hogy minden csak Istennel mukodik harmonikusan, addig ekvesztettem egy csomo lehetoseget az ismerkedesre es lemaradtam egy csomo szorakozasrol. Ugy erzem, hogy nemtudom kielni magamat es ez nagyon frusztral.

Biztos vagyok benne, hogy mas kereszteny is erzett mar igy, vagy erez jelenleg is igy. Nektek mi a velemenyetek errol?

Illetve olyanok velemenyere is kivancsi vagyok, akik esetleg csak kesobb tertek meg, es kieltek mar magukat, ezaltal latjak a ket eletvitel es eletszemlelet kozotti kulonbseget es megtudjak nekem mondani, hogy megeri e ennyi mindent felaldozni Isten torvenyeinek betartasara.

Volt mar olyan ember, aki azt mondta nekem, hogy amit lehetett, kiprobalt es utana kesobb megtert, es csak akkor talalta meg a lelki bekejet igazan, es hogy a vilag semmit nem adott neki csak Isten, de en perpillanat meg nem tudom ezt elfogadni, mert tombol bennem a vagy, hogy en is kitudjam elni magam, mert ugy erzem, olyanokra mondok nemet, meg olyanokra mondom hogy rossz, amikre a Biblia mondja, de en magam nem tapasztaltam meg.

Szoval kivancsi vagyok ti mit gondoltok ezekrol a kerdesekrol, es kerlek, csak ertelmes emberek velemenyere vagyok kivancsi, nem pedig az itelkezesre. Koszonom!