Helyesnek vagy helytelennek számít elhanyagolni a családunkat, hogy ha egyébként fontos időt vesznek el az Istennek szentelt élet kivitelezésétől?

Isten szava megadja erre a választ:

(1Korintusz 7:29) . . .Ezentúl, akiknek van feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna,

más szavakkal a házasság örömeit és áldásait időnként háttérbe kell szorítani a teokratikus felelősségekhez képest. miközben persze nem zárják ki a házastársi kötelességeiket sem.

A család nem vehet el fontos időt azok életéből, akik családos életre vannak hivatva.

Akik megszentelt életre vannak hivatva, és másoknak szolgálnak ebben a minőségben, azok hátrahagyják családjukat, és nem alapítanak sajátot. A közösség lesz az új családjuk.

Szervusz!

A mindenható Isten elvárja, hogy a keresztények férfiak is törődjenek a családjukkal. A Timóteus I. 3:4-5 verse ir erről. Péter apostol is családos volt.

Pál apostol irt arról, hogy ha valaki 'meg tudja tartóztatni magát', akkor maradjon egyedül, mert igy teljes időben tudja Istent szolgálni. Mivel csak magára nézve van felelőssége. De aki nem tudja magát 'megtartóztatni', az jobb ha házasságban él.

Sok keresztény van, aki végzi a szolgálatot amellett hogy családja van. De gondoskodik a családról, és mellette végzi a szolgálatot. Isten soha nem kivánta meg, hogy 'hanyagolja' el valaki a családját a szolgálatért. A Timóteus I. 5:8 ezt irja: "Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadja, és rosszabb a hitetlennél."

Üdv:Judit!