A felvilágosodás előtt ugye, szinte mindenki hitt Istenben. De ezek az emberek szó szerint értették a Bibliát, vagy értették a szimbolikáját?

A felvilágosodás előtt sem hitt mindenki, ahogy a felvilágosodás után sem lett mindenki istentagadó. Tehát ez szerintem nem valami választóvonal.

A Biblia számos könyvből áll, a műfajok pedig akár egy könyvön belül is változnak. Természetesen régen is ésszel értelmezték a Szentírást, azt értették szó szerint amit kell és azt szimbolikusan, amit úgy kell.

Szerintem nagyjából úgy lehetett mint ma is. Aki képes egy szöveget értelmezni, például tudja mi az az etiológia, az úgy is értelmezi például a genesist, ahogyan kell, egy jelképes leírásként, és a szöveg jelentését keresi.

És vannak/voltak az együgyűbb, tudatlanabb emberek, akik szó szerint vesznek mindent amit olvasnak, mert a szövegértés már kifog rajtuk. Ők azok, akik azt hiszik hogy az emberek együtt éltek a dinoszauruszokkal, meg hogy 6000 éve létezik a teljes világmindenség, stb...

Ha jól értem, a te értelmezésed kontextusában nincs szükség a hithez Bibliára, különben nem írtad volna azt, hogy szinte mindenki hitt. Igen, szinte mindenki hitt a Jóistenben, és úgy tisztelte, ahogy tudta. A reformáció legnagyobb vívmánya az azt megelőző sokszáz éves időszakhoz képest éppen az volt, hogy a Bibliát előhúzták poros könyvtárak mélyéről, ahol csak külön püspöki engedély birtokában volt az tanulmányozható - kevesek számára. Éppen ezért a széles néptömegek soha nem szembesülhettek a Biblia szövegével, hogy hihettek volna benne akár szó szerint, akár képletesen.

A reformáció eredménye volt az, hogy széles néptömegek számára is megismerhetővé vált a Biblia, már akinek erre igénye volt. Ennek lett a következménye az iparosodás, a kapitalizmus és későbbi nemkívánatos folyománya az ún. felvilágosodás, ami leginkább a bibliai gyökerekkel való szakítás megkísérlésének a kezdete volt, ami azóta is tart, és egyre intenzívebb.

Ami a Biblia szimbolikáját illeti, arról a mai napig sincs egyértelmű konszenzus, a felekezeti határok jórészt rányomják a bélyegüket a Biblia értelmezésére, hogy kik mit vesznek benne szó szerint, mit tekintenek hasonlatnak, mit szimbólumnak, mi az, ami az ókori Izraelre vonatkozik, mi az, ami az egyházra, mi az, ami hatályát vesztette, mi van érvényben, és mi fog csak ezután hatályba lépni. Gondolod, hogy a felvilágosodást megelőzően, amikor a reformáció és ellenreformáció vívta a csatáit az oszmán-török fenyegetettség árnyékában, sokkal tisztább lett volna a kép a bibliai szimbolikát illetően? Ami igaz, hogy a felvilágosodás előtt még más áltudományok zavartak bele a képbe, mint a felvilágosodás után.

"A reformáció eredménye volt az, hogy széles néptömegek számára is megismerhetővé vált a Biblia, már akinek erre igénye volt."

Miért? A reformáció hatására hirtelen az emberek 90% megtanult írni és olvasni?

Ezzel azért kicsit kontrasztban van, hogy a 17. században a magyar református lelkészek nagyon jelentős részének nem volt Bibliája sem. (Ezen a református egyház erős szankcionálással próbálj javítani.) Ha a lelkészeknek sem volt Bibliájuk, akkor a hívők széles tömegének miként lehetett?

Ez megint csak egy propaganda, leginkább egyházi körökben szeretik a felvilágosodást szidni mondván: ekkor indult el a lejtőn a kereszténység.

A helyzet valójában az, hogy a felvilágosodás nagy költőinek a nagy része pap, szerzetes, lelkész volt, akkor miről is beszélünk...

Nem. A reformáció hatására elővették a Bibliát, és akinek igénye és lehetősége volt rá, az már megismerkedhetett a Bibliával, amire korábban semmilyen lehetőség nem volt, kivéve azt a pár szerencsést, akinek püspöki engedélye volt erre. Az apostolok idejében is voltak írástudatlan emberek, ezért tartottak felolvasásokat, hogy módjuk legyen hallani az igét.

Magyarország a XVII. században igencsak török uralom alatt állt, úgyhogy nem tartom tipikusnak Európára vetítve az itteni állapotokat, ugyanis a tőlünk északra és nyugatra levő országok nem voltak iszlám megszállás alatt. A török hódoltság alatt csaknem az egész magyar lakosságot kiirtották, vagy elhurcolták, csak az ország marginális fertályain maradt számottevő lakosság, a magam részéről erős kételyeim vannak afelől, hogy hívők széles tömegeiről beszélhetnénk, azok is örülhettek, ha csak a Bibliájukat vették el, de megkímélték az életüket.

#7

Pedig azt hittem, hogy akkoriban virágzott Erdélyben a reformáció, de lehet téves ismereteim vannak ez ügyben.

Erre van bármilyen egyházi forrásod (pápai bulla, rendelet, stb..), hogy csak püspöki engedéllyel lehetett olvasni a Szentírást? Mert nekem bullshitnek tűnik első hallásra. Az mondjuk igaz, hogy túl sok Szentírás nem volt, de azért unfair összehasonlítás, mert a reformáció előtt nem volt könyvnyomtatás, tehát szerzetesek másoltak kézzel minden egyes példányt. Az pedig elég nagy csúsztatás, hogy utána mindenki számára elérhető lett, aki akarta, mert bár a könyvnyomtatásnak hála lehetett gyorsabban nyomtatni a példányokat, de továbbra is igen drága volt.

Tehát lehet, hogy a reformáció közelebb hozta a Szentírtást az emberekhez, de közel sem úgy és olyan mértékben, mint képzeled. Ahogy előtte sem volt valami tiltott dolog, miként beállítod, csak egyszerűen nem voltak meg hozzá a kellő feltételek.

Az Egyház akkor indult el a lejtőn, amikor elfordult Isten Lelkétől, ennek folyományaként pedig a Bibliától is. Ezen némileg javított a reformáció, de többnyire sajnos megmaradtak pszichikai szinten. Az ún. felvilágosodás nem az egyház aktuális állapotának, hanem az Isten elleni lázadás mélységének az indikátora volt, ahogy ma is az. Az Élő Egyház megújulása, és az Isten elleni lázadás két egymással párhuzamosan létező és fejlődő folyamat, aminek a végeredménye az lesz, hogy az igazak még igazabbak, a gonoszok pedig még gonoszabbak lesznek, ahogy írva vagyon a Bibliában.

"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is." (Jelenések 22,11)

Az, hogy ki milyen családból származik, vagy mi az eredeti foglalkozása, annak semmi köze a munkássága előjeléhez. Nietzsche például hívő protestáns családba született, lelkész felmenőkkel, mégis az egyik élharcosa lett az Isten elleni újkori lázadásnak. Amúgy akkoriban még az istentelen emberek zöme is járt templomba, mert társadalmi elvárás volt, mint negyven éve a május elsejei felvonuláson való részvétel. Aligha lehet erénynek nevezni, ha valaki a meggyőződése ellenére enged a társadalmi nyomásnak.

Az 1229-ben tartott toulouse-i zsinat kimondja:

„Megtiltjuk, hogy a laikusoknak megengedjék akár az Ó-, akár az Újszövetség egyes könyveinek birtoklását, kivéve, ha valaki kegyes szándékkal egy zsoltároskönyvet vagy az istentisztelethez szükséges breviáriumot, vagy a Mária-tisztelethez szükséges könyvet akar birtokolni. De kimondottan tilos még ezeknél a könyveknél is, hogy azok a nép nyelvén legyenek írva. Megparancsoljuk, hogy akiket rajtakapnak azon, hogy Szentírás van a tulajdonukban, azoknak házai vagy akár nyomorúságos kunyhói, vagy föld alatti rejtekhelyei romboltassanak le. Ezeket a személyeket üldözni kell, még ha az erdőkben vagy a barlangokban bujdosnak is, és szigorúan meg kell büntetni azokat is, akik az ilyeneknek menedéket nyújtanak.”

Nem bocsátkozom vitába történelmi tényekkel kapcsolatban. Ami megtörtént, azt visszamenőleg nem lehet megváltoztatni, ha szűrt megvilágításban vizsgáljuk, legfeljebb az interpretáción lehet változtatni visszamenőleg. Tény, hogy a reformáció tette közkinccsé a Bibliát, és a reformáció szorgalmazta iskolák alapítását, ahol mód nyílt az írás-olvasás megtanulására.