Vétkezés és megbánás?
Amióta az eszemet tudom, a vallás és a kereszténység vett körül. A szüleim, rokonok és a legtöbb barátom, keresztény.
Én alapból kerülöm a szeszes italokat, cigit, csúnya beszédet meg hasonló mocskos dolgokat.
Suli után szeretnék egy nagyon komoly döntést hozni, az Urat szeretném szolgálni= apáca szeretnék lenni( ne ítéljetek el!)
Még nem volt egy komoly kapcsolatom, 5 napja történt...
A barátikörömben megismertem egy igazán szimpatikus, udvarias, kedves fiút, igazából semmit sem tudtam róla, új fiú volt!
1 hónapig jártunk, nem olyan rég 5 napja lefeküdtem vele. Amit így utólag százszor megbántam.
A fiúról kiderül, hogy sátánista, amit én és a barátaim persze nem tudtunk.
Amint megtudtam szakítottam vele, és minden kapcsolatot próbáltam vele elkerülni, töröltem az ismerőseim közzül, nem beszélek vele.
Ez volt az első több értelemben is, első együttlét és első alkalom, hogy egy sátánistával voltam együtt.
Szakításkor minden együtt töltött idő beugrott, hogy milyen is volt, vak voltam:— nem tisztelte, hogy én keresztény vagyok, csak nevetett.
— nem tűrte, hogy imatkozok vagy azt, hogy egy kereszt lóg a nyakamban.
— szakítás után egy kis kölyök viselkedés mutatkozott meg— hiszti, pletykákat terjesztett rólam. Ami a legrosszabb és itt mindenki maga dönti el, hogy ez normális vagy nem:—
Mikor szakittam vele, szó szerint egy maroknyi hajamat tépte ki, és a szemembe mondta, hogy tudom, hogy tudom—ezzel elfoglalt átkozni—
Akkor rettenetes féltem, annyira elveszett voltam!
Úgyérzem, hogy ez amit tettem megbocsáthatatlan, szégyellem akár elmondani egy papnak mindezt.
Főleg, hogy egy igazán szoros kapcsolat fűz a paphoz, persze nem olyan!
Ezzel úgyérzem, hogy minden elrontottam.
Persze tudtommal a szüzesség a fogadalom után lép érvénybe, de akkor is.
Engedtem a csábításnak, nem tudom, hogy mi ütött akkor belém, teljesen magamon kívül voltam, mármint az az érzés ami akkor elfogott, olyat még nem éreztem.
Kérlek adjatok néhány tanácsot, mit? Hogyan csináljak? Vagy mégis nézzek szembe a gonosszal? Mondjam el mindezt egy papnak?
Köszönöm a válaszokat.
Az apáca dolgot illetően, még van bőven időm, hogy eldöntsem szeretném e vagy sem.
Nem azért szeretnék apáca lenni mert nem jön be az élet, vagy mert elsőnek csalódtam egy férfi(fiú)ban, nagyon nem!
Csak azért mert vétkeztem, attól a lelkem és a szívem még tiszta. Annyi jót tettem, segítséget, támaszt, igaz barát voltam— de úgyérzem, hogy nem értékelik ezt. Szeretném azt a jót megosztani egy olyan közösségben ahol értékelik, mint ahogy besegítek a papnak(kertészet, vásár stb stb), így ilyen fiatalon tudom, hogy egy hatalmas áldozatot követel...
De ezt a témát illetően nem érzem azt, hogy hibát követek el, hisz ezt én szeretném...
válasza:Ha valaki sátánista, nem azt jelenti, hogy rossz ember. Ő is keresi az igazságot, mint te. Csak biztos csalódott a kereszténységben.
Valakit simán a vallása miatt elítélni, az olyan, mint a rasszizmus. Fogadjunk azt sem tudod, miben nyilvánul meg a sátánizmus.
Miért nem bízol a megérzéseidben. Jó embernek ismerted meg, boldoggá tett. És te dobod, azért mert mások mit mondanak róla.
Nem akarlak bántani kérdező, de szerintem te rosszabb, sátánibb vagy, mint a fiú. Vagyis teljesen elvakult vagy.
Börtönözd be magad, megérdemled!
válasza:#12
Esetleg te nem olvastad a kérdést? Igen, valóban túl hosszú, de ott áll benne:
"nem tűrte, hogy imatkozok vagy azt, hogy egy kereszt lóg a nyakamban"
"Mikor szakittam vele, szó szerint egy maroknyi hajamat tépte ki"
Majd ezek után megjegyzed, hogy:
"Nem akarlak bántani kérdező, de szerintem te rosszabb, sátánibb vagy, mint a fiú."
Mitől is lenne rosszabb egy erőszakos, megfélemlítő sátánista tagnál a kérdező?
Van második esély, de láttam/tapasztaltam, hogy hogyan reagál, ez nem méltó egy emberhez. Tudom és írtam, hogy minden ami törtem az én hibám volt!
Az a tény, hogy sátánista nem változtat semmin, hisz hogy őszinték legyünk, megalázott! Fenyegetett átkokkal, ócsárolta a családomat, a hitemet, Istent ezzel a személyiséggel én nem tudnám elkötelezni magam. Az amit a kapcsolatunk során mutatott, csak egy úgymond álca volt...és a bűn amit elkövettem, leírni és elmondani sem tudom, hogy mennyire megbántam.
Egy ember érzéseivel is játszottam, hiába volt sátánista... mégis csak egy ember büszkeségéről volt/van szó.
válasza:"Annyi jót tettem, segítséget, támaszt, igaz barát voltam— de úgyérzem, hogy nem értékelik ezt. "
Hű de el vagy szállva magadtól. Az alázatot, vagy Jézus szavait nem nagyon ismered.
Én magáról az emberről írtam! Ők nem értékelik, nincs amúgy konkrét válasz, hogy mért lesz egy nő apáca. Akárhogy is tesz, csak jót tehet vele.
Ez az én döntésem csak én tudhatom, hogy miért szeretnék az lenni. Nem érzem azt, hogy nekem kötelező, szabad akarattal teremtettek minden embert!
Ha bármit írok és neked vagy másnak nem tetszik, akkor én itt zárom le a témát! Nem a jövőbeli apáca létemröl volt szó, nem azt emeltem ki a kérdésből.
válasza:
válasza:Szerintem az nem nagyon számít hogy meg dicsérik-e azt hogy jót cselekszünk. Hiszen hiszünk Istenben, és hisszük, hogy a jó cselekedeteinket valaki mindig látja.
A másik meg hogy ne higgy az átkában. Ha nagyon félsz, akkor imádkozz ellene. Ha még jobban félsz akkor böjtölj is. Nem muszáj nagy böjtnek lennie, elég valami kisebb lemondás is.
Ha imádkozol és böjtölsz is az átok ellen, akkor akkor se fog működni az átok, ha a világ összes sátánistája átkozna.
Isten a te oldaladon van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!